Kovács legalább ezüstöt vár
2008. június 25. 8:21
Kovács Angélának nagyon sűrű programmal és komoly kihívásokkal kellett megküzdenie rögtön a nyári „szünet” elején: két szakon államvizsgázott, és a főiskolás válogatott edzőtáborozásán vett részt párhuzamosan.
- A napokban államvizsgáztál, és párhuzamosan a főiskolás válogatottal készültök a júliusi világversenyre. E komoly terhelés mellett hogyan sikerültek a vizsgáid?
- A Dunaújvárosi Főiskola kommunikáció és művelődésszervező szakirányán sikeresen államvizsgáztam pár nappal ezelőtt. Nagyon sok munkám van ebben a két diplomában, hiszen a sport mellett végeztem el, még a nappaliról is át kellett jelentkeznem levelezőre. Szorgalmasan készültem, amikor csak tudtam, bejártam az órákra. Persze az utolsó évben már Fehérvárról kicsit nehezebb volt a helyzet, ezért Balogh Barbarával (a Dunaferr beállójával) rendszeresen segítettük egymást órai anyagokkal, jegyzetekkel. Az első államvizsgámat péntek 13-án tettem le, míg a másikat június 19-én. Nagyon izgultunk mindkettőnél, de végül jó eredménnyel végeztünk, és ennek nagyon örülök. Szerencsére kaptunk a főiskolás válogatottól pár szabadnapot is, hogy nyugodtan készülhessünk, illetve volt, hogy csak egyet kellett edzenünk, ami nagy segítség volt ebben a helyzetben.
Ahhoz, hogy a kezembe kaphassam a diplomámat, még nyelvvizsgát kell tennem. Bár angolból és németből remekül érettségiztem, kicsit lusta voltam, amit már bánok, és nem szereztem meg akkor a nyelvvizsgákat. Most két-három hónapos tanfolyamra biztos szükségem lesz hozzá.
- Későbbiekben akár a média vagy kommunikáció területén is elhelyezkednél?
- Nagyon érdekel a sajtó világa, mindenképp szeretnék belesni a kulisszák mögé heti egy-két alkalommal, hogy lássam, hogyan zajlik a munka; aztán amikor már van rálátásom a szakterületekre, szívesen dolgoznék benne. Igazából engem nem a szereplős médiavilág, inkább a háttérmunkák, újságírói és szerkesztői feladatok érdekelnének. Kiskoromban még ügyvéd akartam lenni, de aztán nem tetszett, hogy olyanokat is védeni kellene, akikről tudom, hogy esetleg valóban bűnösök lehetnek – ez nem menne. Az újságírásban viszont pont ez a tényszerű, szakmai újságírás vonz. Amikor időm engedi, rendszeresen nézek híradókat, érdeklődöm a világ dolgai iránt. Sőt, egyszer már részem volt egy internetes Copa America cikk megírásában is.
- Említetted Balogh Barbarát. Ezek szerint jó barátságban vagytok?
- Igen, nagyon jó barátnők vagyunk. Amikor időnk engedi, összejárunk, de a sport kapcsán találkozunk többet, mint játékos- vagy éppen szobatársak. Számtalan alkalommal csapattársak voltunk a serdülő, ifi és junior korosztályos válogatottakban, valamint Dunaújvárosban is. Jelenleg együtt edzőtáborozunk Tatán, ahol gőzerővel készülünk a júliusi velencei főiskolás világbajnokságra. Még egy hétig vagyunk együtt, aztán pár napra csatlakozunk a fiúkhoz Balatonfüredre, majd utazunk Velencébe. Nagyon készülünk erre a megmérettetésre, ahol jó eredményt, minimum egy ezüstöt vagy talán aranyat is várunk.
- Akkor ez a nyár Neked edzésekből és tanulásból áll, klasszikus pihenős nyaralás nélkül…
- Nem igazán volt most nyaram, hiszen a levezető edzéseket követően egy hétvégém maradt összesen, aztán egyből edzőtáborba vonultam, majd következtek az államvizsgák. Velencéből visszatérve pedig egyből indul majd a fehérvári alapozás. Épphogy beesünk az első edzésre.
- Ha már a Fehérvárnál tartunk, megkerülhetetlen a kérdés: hogyan készülsz az új szezonra, főleg azzal a tudattal, hogy a posztodon Balogh Bea távozásával Rád hárul majd a teher, s bizonyítanod kell?
- Kíváncsian és nagy érdeklődéssel várom, hogy az új edzővel és az új igazolásokkal milyen csapatot alkotunk majd az új szezonban, és milyen eredményeket tudunk együtt elérni. Egy azonban biztos: mi mindent megteszünk majd, hogy a legjobb eredményt és helyezést érjük el, és mellette kiszolgáljuk a szurkolóinkat és a várost. Az a célom, hogy minél hamarabb visszalendüljek a játékba, mert két éven keresztül Újvárosban és egy éven át Fehérváron nagyon keveset játszottam. Remélem, türelmes lesz velem a csapat, hiszen én mindent megteszek, hogy mihamarább belerázódjak a szerepkörömbe. Nagy a teher, igazából még nem voltam ilyen helyzetben, de remélem, az a típusú ember vagyok, akit pozitívan befolyásolnak ezek az elvárások.
Forrás: fkc.hu