Nemrég egy edzésen fájdalmas arccal összeesett Ferling Bernadett. Az egész csapat rohant hozzá. A döbbent csend, a rémült tekintetek árulkodtak: elveszthetik sérülés miatt a fontos rangadó előtt a csapatkapitányt! Ebben a percben az iránta érzett szeretet, az aggódás volt tetten érhető.

- Látja, ezért nem hagytam el soha ezt a csapatot. Nagyon szeretem ezt a társaságot. Mindig jó közösség volt a Dunaferr. Egymást segítjük, féltjük a másikat. Most sem vágyom el máshová. Összel kezdem a szerződésben leírt plusz évemet. Új edzővel a mostani volt a tanulóév. A következőben pedig fontos lenne, hogy a gerinc megmaradjon, ne legyen nagy változás a keretben.

- Ilyenkor egy borzasztóan nehéz sorozat végén már minden fáj, sajog...
- Nem is a fizikai fáradtság most a jellemző, hiszen idén nincs plusz erőfeszítés, a rájátszás. Inkább az állandó feszültség, az idegi terhelés viselte meg az embert. Nem volt szabad hibázni. Nem lehetett a rájátszásban az elvesztett pontokat bepótolni.

- Meccsek sorozatban, napi két kemény edzés... Otthon fáradtan mihez van még kedve?
- Ó, hát sok minden kikapcsol. A fűnyírás, vagy a hobbim, a főzés. Férjem, aki jégkorongozó imádja a főztömet.

- Tudom, hogy Detti szereti a majonézes krumplit, és László kedvenc vacsorája?
- Ő mindenevő, csak hal ne legyen. Tucatnyi szakácskönyvből válogatok. Sétálok a piacon kosárkával a kézben, és látom, furcsán néznek rám: mit keresek én ott. Utazgatunk, Gáspár Gabiékkal felruccanunk Budapestre. Ott egy színház, mozi, vásárlás...

- Nyaralás az idén?
- Hát, az bizonytalan. Férjem készül a civil életre. Vállalkozást szervezgetünk. Gumiszerelő műhelyt szeretnénk nyitni.

- És Ferling Bernadett egyéb tevékenysége...?
- Egy kétéves fitnesztanfolyamot végeztem el. Mint személyi edző már vannak sikerélményeim. Barátaimnak segítek például lefogyni. Nagyon élvezem ezt a foglalkozást.

- Ennyi tapasztalattal mi újat tud még a kézilabdában megtanulni. Lehet-e még fejlődni?
- Hogyne. Mondhatom akár a talpról lövést, Imre Vili szorgalmazza, a cselezés új formáit. Ezekhez persze új szakember, új inspiráció kell.

- Két mondat után most is tréfába csap át a beszélgetésünk. De gondolom, az elmaradt európai döntő megviselte...
- Nagyon. A tíz góllal elvesztett Magyar Kupa-döntővel kezdődött. Elvesztettük az önbizalmunkat, visszaestünk, és ez rányomta a bélyegét a spanyolok elleni elődöntőre is.

- Ilyen komoly csalódás után mi segít egyáltalán?
- Az edzés. A kiesés után már alig vártam, hogy ismét a csarnokban legyek. Egy-két jó megoldás, és maga a társaság, ez a gyógyír a kudarcra. Nagyon sajnálom, hogy nem játszottunk döntőt.

- A bajnokság után újabb remények: az olimpia...
- Nagyon várom. Csak tizenöten utazhatunk, tehát mindenki őrülten fog hajtani a felkészülésen. Az olimpia hangulata fantasztikus. Nagy felelősség, de óriási élmény. Szép lenne egy dobogós hely.

- Pénteken 18 órára jön a Derecske, és meglesz az ezüstérem. Meglesz?
- Hát persze. De én még nem mondtam le arról, hogy egy sorozat végén ne akasszanak aranyérmet a nyakamba.

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap