Napokkal a spanyol visszavágó után lehet azon agyalni: vajon ha itthon nem négy góllal verjük meg a Navarra gárdáját, hanem többel...? De hát ott az ellenpélda: a Győr kettővel győzött az oroszok otthonában, és a visszavágón a Rába partján a Zvenyigorod hattal nyert.

Nem jó ez a megközelítés. Hát akkor honnan induljunk el? A csapat szakmai gazdáját, Imre Vilmost kértük fel segítségül.

- Dühöngött, elkeseredett, csalódott, kiábrándult volt? Melyik a jó kifejezés?
- Elkeseredett és nagyon csalódott voltam. De nem szabad kudarcként elkönyvelni a kiesésünket. Az életben adódnak az ember előtt lehetőségek. Ha nem mi használjuk ki őket, akkor kihasználja más. Hozzáteszem, éppen azért vagyok nagyon csalódott, mert a spanyolok ezt a lehetőséget érezték meg, végig harcoltak érte, és megragadták. Tehát akaratban is jobbak voltak. Persze szakmailag is. Annyit tudtunk most játszani, amennyit a a Navarra nekünk megengedett. Megállították kulcsjátékosainkat, Ferlinget, Pigniczkit, és szétszedték a támadójátékunkat.

- A kiesés utáni napokban biztosan átgondolta a történteket. Van-e felelősség, és kié?
- Nyilván én vagyok a csapat szaknai vezetője, tehát mindenért én felelek. Ám jelenleg úgy látom: a mostani Dunaferr még nem alkalmas arra, hogy európai döntőt játsszon. Amikor a kulcsembereinket kikapcsolták, akkor kellett volna improvizálni, rögtönözni, de senki nem volt erre képes. Sajnos ezúttal is ki kell mondani: rövid a csapatunk kispadja. A Navarra egyszerűen nem érezte meg ászainak lecserélését, annyira egységes volt, és remek cserékkel rendelkezett. A külső körülmények sem nekünk kedveztek. Itthon az első mérkőzésen sem éreztük a hazai pályát a fiatal lett bírók ténykedése révén. Ez megismétlődött Estellában is. Negyvenöt perc után magunkhoz tértünk, amikor a fiatal, tapasztalatlan fehérorosz bírók a hajrában kétszer vették el a labdát passzív játék miatt, és egy ok nélküli kiállítással is bennünket sújtottak. Belenyúltak a játékba. De volt egy fantasztikusan buzdító spanyol lelátó mögöttük, amit, ha másként nem, de lélektani háttérként éreztek! Persze nem akarom a játékosaimat ezzel felmenteni.

- Akkor is óriási lehetőséget hagytunk ki. Már tervezték: a döntőt a jégcsarnokba viszi a Dunaferr...
- Hát ez az. Senkit sem akarok megbántani. De az első csalódás akkor ért, amikor az első mérkőzésen nem volt telt ház a csarnokunkban. Lehet, hogy nem sok embert érdekelt a döntőbe jutás? És Estellában mekkora buzdítást kapott a hazai csapat! Valóban, a Dunaferr imázsának nagyon használt volna a döntő, de tudni kell: harminckét mérkőzést játszottunk, és a spanyol meccs volt csak az ötödik vereségünk. Jó úton haladunk, fejlődnünk kell, és még nagyon sok munkát kell elvégeznünk a jövőben. Idő szükséges mindehhez. Nem tagadom, hullámvölgyben vagyunk. Hiányzik Gáspár, nem jött jól Pigniczki és a spanyol mérkőzés előtt Mörtel sérülése. Kulcsembereink fáradtak, elcsigázottak, kicsavartak, s nem tudják őket helyettesíteni a helyükre lépők.

- A versenyidőszak vége már közeledik. Milyen jövőképet lát a Dunaferr női csapata előtt?
- Korai még ezzel foglalkozni. Természetesen vannak elképzeléseim, de azokkal várni kell. Először alakuljon ki a csapat játékoskerete. Nem kellenek nagy változások. Néhány kulcspozíció betöltésén kell elgondolkodni.

A Dunaferrnek sem sikerült

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap