Az „oroszországi frontról” tudósítónk, Dán Róbert segítségével ismét egy kis bepillantást kaphatunk a hétvégi BL-összecsapás előtti és utáni közhangulatról.

"...El kell ismerni, hogy az utóbbi három meccsen a csapat kutyaütően rosszul kézilabdázott. Folyamatos játéknak nyoma sincs, pontos passzokra sem nagyon volt példa, a védelem átjáróház, gólokat hosszú kínszenvedés után tudtunk csak lőni, míg az ellenfél szétlőtte a hálónkat. Tény: Dmitrijeva formába jött, és húzóember lett... Viszont egy ember kevés, kellene egy csapat...! Írjátok, hogy a lényeg a győzelem, de a lelátóról a játékunk pocséknak tűnt, és erről szót is ejtettek a közelünkben ülő szurkolók, akiket a mutatott játék egyáltalán nem elégített ki. Lehet, hogy elég már a dicséretekbő,l és ne tegyünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Többet ér a keserű igazság, mint a kellemes hazugság. Nemhiába kezdett el sírni a keddi meccs után Poltorackaja, lehet, hogy örömében, hogy sikerült kiszenvedni a győzelmet, de az is lehet, hogy a minden kritikán aluli játék miatt érzett keserűségében. Nyertünk, de inkább arról van szó, hogy mázlink volt.”

Mint az utolsó mondatból kiderül, ez a hozzászólás két nappal a vasárnapi BL-meccs előtt jelent meg a Zvezda-honlap fórumán.

A bajok már akkor nyilvánvalóak voltak az orosz csapat háza táján, és a hétvégi mérkőzés ezt csak tetézte. “Nincs miért tagadni, ma megbuktunk” - fogalmazott a meccs után az oroszok egyik klasszisa, Jekatyerina Andrjusina, aki több hozzászóló szerint “ilyen rosszul még életében nem játszott”, de a Zvezda-honlap is úgy fogalmaz tudósításában, hogy “csapatunk az idény legrosszabb teljesítményét nyújtotta” ezen a találkozón. “Azért még reménykedhetünk…” - teszi hozzá (nem túl reményteljesen) a cikk címe.

Az orosz kézilabdacsapatok honlapjain olvasható hozzászólások túlnyomó része már temeti a Zvezdát, a Lada-honlapra több zvenyigorodi szurkoló is beírt, elismeréséről biztosítva a toliatti gárdát, akik “igazi, látványos kézilabdát játszanak” (ezt a meccset most kivételesen adta egy országos sportcsatorna). “Az a baj” - jegyzi meg egy zvenyigorodi hozzászóló, hogy “nálunk a klubvezetés egyszerre három nyulat vett üldözőbe (a BL-t, az orosz bajnoki címet és az olimpiát), és könnyen előfordulhat, hogy ezért egyiket sem sikerül elérni. A csapat kulcsjátékosai már benne vannak a korban, és nem bírják ezt a hármas terhelést; a második sorunk pedig nem játszott eleget, és ezért hiányzik az összeszokottság. Az aggodalom pedig egyre nő bennünk, szurkolókban, az olimpiát illetően. Ha a júniusi szünetben nem sikerül a lányoknak regenerálódni, akkor Pekingben komoly gondok lehetnek…” - fejeződik be a hozzászólás.

A meccs utáni sajtótájékoztatón Jevgenyij Trefilov, a csapat edzője is a nyári szünetben látta a problémát (ha nem is a probléma megoldását): “Néhány játékosomnak már csak azon jár az esze, hogy mikor lesz végre nyári szünet. Szeretném őket figyelmeztetni, hogyha továbbra is ez jár a fejükben, akkor könnyen kikerülhetnek az olimpiai keretből.”

Saját felelősségére most Trefilov nem tért ki, bár többek szerint éppenséggel ő az oka a mostani kritikus helyzetnek, mégpedig azzal, hogy teljesen fölöslegesen dániai túrára vitte a válogatottat ahelyett, hogy pihentette volna őket. Ezt a túrát – ahol az orosz csapat kétszer is vereséget szenvedett Dániától – és előtte az egyhetes összetartást többen (legalábbis Toljattiban) “teljesen fölöslegesnek” és “rendkívül célszerűtlennek” tartották. A Dániából visszaérkező játékosokra ugyanis rögvest rázúdult az orosz bajnokság utolsó két fordulója, benne az összes fontos meccsel.

Először a Lada kapott ki öt góllal Volgográdban (“még néhány válogatott edzőtábor, és ezt a mai teljesítményünket sem fogjuk tudni hozni” – nyilatkozta Gumjanov a mérkőzés után), majd megkezdődött a Zvezda vesszőfutása: kínkeserves győzelem a volgográdi Dinamo ellen (30:29), aztán Andrjusina utolsó percben szerzett góljával (április 7.), négy nap múlva vereség hazai pályán a Ladától (30:31). Ezzel a Zvezda harmadik helyen zárta az alapszakaszt, és elvesztette a hazai pálya előnyét a rájátszásban mindkét ellenfelével szemben. Kedden (április 15.) szoros csatában egygólos győzelmet arattak a rájátszás első meccsén otthon, a Dinamo ellen (28:27). Ezután öt nappal jött a Győr…

“A legfontosabb hír még a mérkőzés előtt, a domogyedovói repülőtérről érkezett: Görbicz Anita nem utazott ide a csapattal” - kezdi a Zvezda honlapján megjelent tudósítás (ezt azért korábban is sejtették, mert ugyanitt már pénteken erről cikkeztek, az más kérdés, hogy teljesen biztosak tényleg csak a repülőgép megérkezése után lehettek…) “A meccs elején látszott, hogy mindkét csapat ideges lelkiállapotban van, de a mieink mentálisan ennyire padlón még az egész bajnoki szezonban egyszer sem voltak… Mert mikor volt olyan, hogy a meccs első negyedórájában csapatunk csak három gólt tudott lőni?” (Bár ezt valószínűleg költői kérdésnek szánták, azért jegyezzük meg, hogy alig több mint egy hete, a Lada elleni sorsdöntő bajnoki találkozó második félidejében ugyanez a Zvezda 15 percen keresztül képtelen volt mezőnyből betalálni ellenfele kapujába, csak hétméteresekkel tudott eredményes lenni…)

“A Győr játékosai, akik a meccs kezdete előtt saját bevallásuk szerint kis különbségű vereségnél jobbra nem is számítottak, hamar összeszedték magukat, és tűz alá vették a kapunkat… A hiányzó Görbicz szerepét a román Bradeanu vette át, aki aztán különösebb gond nélkül elbánt a védelmünkkel, amelyiktől most hiába vártunk ütközéseket vagy sikeres blokkolást… A szünet után sajnos jól láthatóvá váltak játékunkban a megszokott problémák: felállt fal ellen tehetetlen szélsők, középen lövésre nem vállalkozó támadók… Trefilov folyamatosan cserélte a kapuban Szaidovát és Szankót, de az utóbbi nem volt valami nagy segítségére a csapatnak, mondjuk ez eddig egyetlen fontos meccsen sem sikerült neki. (Szankóra rájár a rúd, a Zvezda fórumában is kritizálták, mondván “igaza van Koksarovnak, a kézilabdában a kapusok korszaka jött el, nekünk is le kellene igazolnunk Szidorovát, Szaidova nem ugyanaz a kategória, Szanykót meg úgy látszik, a két szép szeméért szerződtettük, mert ő a kapuban csak egy lyuk.” Mindehhez tegyük hozzá, hogy április 1-től a Zvezda játékosa Inna Szuszlina, az orosz válogatott első számú kapusa is, de ő azóta csak egyetlen meccsen játszott, akkor sem túl biztató formában, a Zvezda nem is nevezte, hírek szerint sérült, és “az olimpiára tartogatják”.)

“A mérkőzés utolsó részében a Győr irányította a játékot, volt amikor már négy góllal is vezettek, csapatunknak csak a legvégén sikerült két gólra csökkenteni a különbséget… Mindössze abban reménykedhetünk, hogy a Lada példáját követve nekünk is sikerül a jövő héten otthonában legyőzni a magyar bajnokot.”

Valóban, a Lada győzni tudott Győrben, de nem egy héttel az otthonában elszenvedett súlyos vereség után, ráadásul egy, az ETO számára tét nélküli meccsen, és ott is alig… Igaz az is, hogy a Zvezda klasszisai tudásuknak töredékét mutatták csak, és most ezen a héten csak a visszavágóra készülnek.

A Zvezda honlapjára hétfő este mindenesetre felkerült Vlagyimir Mozsajcevnek, a Szport-Ekszpressz újságírójának a cikke. Mivel ilyen a legritkább esetben fordul elő, ezért ezt a cikket akár a zvenyigorodi csapat “félhivatalos” álláspontjának is vehetjük. Az írás a következő – biztatónak szánt – mondatokkal zárul: “Egyik BL-elődöntőnek sem mi vagyunk az esélyesei, de nekem valamiért mégis az az érzésem, hogy két csapatunk közül az egyik be fog jutni a döntőbe. Mondom ezt a logikával és a józan ésszel szembehelyezkedve. Az orosz kézilabdázók már hozzászoktattak minket a sorozatos hőstettekhez. A Zvezda tapasztalt válogatott játékosai és a Lada fiataljai végülis azonos körülmények között vágnak neki a visszavágóknak. Egy lépést sem hátrálhatnak, de egy esetleges kudarc esetén sem fog nekik senki szemrehányást tenni. Ez a két tényező együttesen azt is jelenti, hogy adottak a feltételek a soron következő újabb hősies csatára.”

handball.hu - oroszországi tudósítónktól, Dán Róberttől