handball.hu: Mesélnél nekünk az olimpiai selejtező mérkőzéseiről? Kezdjük a Lengyelország ellenivel!
Hajdu János: Mikor megtudtuk az új csoportbeosztást, kissé megijedtem, mert a franciákat és a kongóiakat ekkor már feltérképeztük, de az elkészített anyagot így fel kellett tennünk a polcra. Egy nagyon könnyű csoportból viszonylag erősbe kerültünk, ezért feszültebb voltam a kelleténél. Ez beigazolódott a lengyelek ellen, akikkel szemben nagyon megszenvedtünk, hiszen ötven percen át hihetetlen ellenállást tanúsítottak. Ezt a találkozót szerencsés végjátékunknak köszönhetően tudtuk viszonylag simán nyerni. Fantasztikus teljesítményt nyújtott ezen a mérkőzésen Tóth Tímea, és külön meg kell említenem Görbicz Anitát, aki annak ellenére kézilabdázott példaértékűen, hogy előző nap veszítette el szeretett nagymamáját. Győzelmünk már egy fél repülőjegyet jelentett.

handball.hu: Ezután a házigazda románok következtek, akikkel végig partiban voltunk.
Hajdu: Túl sok esélyt nem adtam magunknak, de azt mondtam a lányoknak, hogy próbáljuk meg, hiszen akár megszerezhetjük a jegyünk második felét is. Mégis messze volt a siker, hiszen sok hibával játszottunk, így pedig majdnem lehetetlen megverni egy ilyen erőkből álló gárdát. A végeredmény nem tükrözi a valóságot, hiszen a románok több mint kettő góllal voltak jobbak ezen a mérkőzésen. A végjátékra azonban sikerült felzárkóznunk, s kis szerencsével akár még pontot is rabolhattunk volna.

handball.hu: Végül pedig Japán ellen léptünk pályára...
Hajdu: A Románia elleni kétgólos vereségre gondolva tudtuk, hogy ez a forma elég lesz az ázsiaiak ellen. Őket igen jól feltérképeztük, ismertük, tudtuk, hogy mit játszanak. Nem is okozott gondot a legyőzésük, végig uraltuk a meccset, és szerintem reális különbség alakult ki a végére. Hozzá kell tennem, hogy Japán rengeteget fejlődött a világbajnokság óta. A románok ellen sokáig vezettek, végig helytálltak, a lengyeleket pedig simán megverték.

handball.hu: A mutatott játék alapján mi az, amivel nem teljesen voltatok elégedettek?
Hajdu: Mindenhol van javítanivalónk, rengeteg munkánk van még. A védekezésben, a lerohanásban, a támadásban és a visszarendeződésben is javulnunk kell. Ebben a csapatban még 25-30 százaléknyi fejlődési lehetőséget látok. Ezt ki kell aknáznunk, és akkor ütőképesebbek leszünk. A hozzáállással, morállal száz százalékig elégedett vagyok, az összes többivel nem. Ezeket fokozni, fejleszteni kell, ha jó eredményt szeretnénk elérni az olimpián.

handball.hu: Alakulgatott az olimpiai keret összetétele a fejedben?
Hajdu: A Bukarestben szereplő tizennégy ember továbbra is a válogatott tagja marad, de valószínűleg most egy bővebb keretet fogunk hirdetni. Aki formája, egészségi állapota szerint odavaló, az természetesen az olimpiai keretbe is beverekedheti magát. Hangsúlyozni szeretném, hogy egy kis előnyt élveznek azok, akik Bukarestben ezt a sikert kivívták.

handball.hu: Mi a helyzet az edzőkollégákkal? Ők továbbra is segítik majd a munkádat?
Hajdu: Remélem! Érdekes volt ez a felállás, amelyre Magyarországon talán még példa sem volt, ám igen nagy összhangban, szinte súrlódás nélkül együttműködtem velük. Mindegyikükön érződött, hogy hatalmas felelősséggel, odaadással tette a dolgát.

handball.hu: Bevetettétek az adóvevőket is mérkőzések közben?
Hajdu: Nem volt rájuk szükség, hiszen a csapat háta mögött a nézőtéren Imre Vilmos és Kökény Bea vezették a statisztikát, s így kicsit kívülről, fölülről nézték a csapatot. A válogatottat én irányítottam, én cseréltem. Konkoly Csabával megbeszéltük, hogy ahogyan azt Győrben megszokta, végig beszélhet, csak nem rohangálás közben, hiszen az a szabályokba nem fér bele. Ő irányította a védekezést, kommunikált a „gyerekekkel” és velem. Arra figyeltünk, hogy ne vágjunk egymás szavába, ne beszéljünk keresztbe. Vili és Bea pedig hátulról szóltak Csabának, hogy épp hogy áll a statisztika, ki hány gólnál jár. Én pedig figyeltem a csapatra és a hátam mögé is, az információk alapján pedig próbáltam a megfelelő lépéseket megtenni. Viszonylag nyugodt tudtam maradni, nem vitt el a hév.

handball.hu: Ezek szerint megfelelően kiegészítitek egymást a magasabb hőfokú Konkoly Csabával is?
Hajdu: Én is kiabálós és pörgős vagyok, bár mostanában talán már nem annyira, mint régebben. Nyilván most azt kívánja meg a szerep, hogy nyugodtabban, higgadtabban, koncentrálva álljak a pálya szélén. Csabának pedig úgy kell viselkednie, mint amit a lányok megszoktak tőle: űzi, hajtja őket. A cseréknél pedig a három meccs alapján szinte tökéletes, százszázalékos volt az egyetértés köztünk.

handball.hu: Mikor találkozol legközelebb a lányokkal?
Hajdu: Június elsején játszunk legközelebb a remélhetőleg minél több magyar játékossal felálló Európa-válogatott ellen. Előtte valószínűleg egy egy-két napos összetartáson veszünk részt. Az olimpiai felkészülést pedig június 23-án kezdjük el.

handball.hu (bee)