- Nagyon remélem, hogy a nemzeti együttes a pénteken, Bukarestben kezdődő négyes tornán kiharcolja a pekingi részvételt! Arra nem is merek gondolni, hogy nélkülük bonyolítják le az olimpia női kézilabdázóinak vetélkedését.

- Ön az 1976-os olimpiát kihagyta, 1980-ban, Moszkvában pedig be kellett érniük a negyedik hellyel, többször már nem próbálkozhatott.
- Némiképp kárpótolt az 1982-es, hazai világbajnokságon megszerzett ezüstérem, bár ott sem lehetett teljes az örömöm, hiszen két meccs után sérülés miatt nem lehettem többször a pályán. Egyébként már 1971-ben, Hollandiában is szereztem egy érmet, egy bronzot.

- Ön nem kevesebb, mint száznegyven alkalommal szerepelhetett a magyar válogatottban.
- Pedig elmondhatom, véletlenül kerültem kapcsolatba a sportággal. A Váci úti általánosban az atlétikai négytusában figyelt fel rám Ferenczi József, aki az Angyalföldi Sportiskolába hívott - kézilabdázni. Öt évvel később már a Vasasból igazolt át a Budapesti Spartacus, ahol előbb 1968 és 1974 között Nádori Pál volt az edzőm, majd egészen a visszavonulásomig a méltán népszerű „Patyi”, Szabó István lett a mesterem. A junior válogatott kapitányától, Lengyel Gábortól, majd később a Spartacusban, klubedzőmtől, Szabó „Patyi” Istvántól egyaránt igen sokat tanulhattam.

- 1970-ben, alig húszévesen a felnőtt válogatottban is figyelembe vette Török Bódog, aki huszonhárom éven át ült a válogatott kispadján...
- Bogyi bácsit méltán övezte elismerés és tisztelet, hiszen mindig megtartotta a fegyelmet. A mércét szakmailag is magasra tette, s mellette apáskodott is felettünk.

- Több mint évtizedes élvonalbeli pályafutása során kiktől tanult a legtöbbet?
- Sok felsorolható név helyett mindössze egyet említenék: a sportág kivételes egyéniségét, Sterbinszky Amáliát. Mellette inkább férfiakat hozhatok szóba, akiktől elleshettem a speciális megoldásokat. Az egykori ózdi irányító, Marosi István, a honvédos jobbszélső, a balkezes Fenyő András, és a csehszlovák Vojtech Mares óriási alakításai tették rám a legnagyobb hatást.

- A hosszú kézilabdás kapcsolat milyen hatást gyakorolt az életére?
- Büszke vagyok a majd' húszéves pályafutásomra, melynek során megszoktam a fegyelmet, így a vereségeket is könnyebben el tudtam viselni. Az unokáimat is más hozzáállással fuvarozom a röplabda edzésekre, mintha sportbeli előzmények nélkül tenném ugyanezt.

- Amikor abbahagyta a játékot, öt évig a Spartacus technikai vezetője volt.
- Hamar rájöttem, hogy ez nem nőknek való dolog. Legalábbis akkor, ha családi életet akarnak élni. Így ez a bizonyos plusz időszak is már nagyon sok volt, az én értékrendem szerint minden a folytatás ellen szólt.

- Azután a kézilabdázásból végleg eltűnt, a sporttal való kapcsolata viszont megmaradt.
- Az antennánk jóvoltából mintegy négyszáz adót tudunk fogni. Számomra különösen érdekesek a teniszversenyek, és természetesen a kézilabda mérkőzések. Természetesen vannak kedvenceim is, így a fiatal Forma1-es lengyel pilóta, Robert Kubica, a gyorsasági motorosoknál Talmácsi Gábor, a kajak-kenusoknál Kolonics György tartozik ebbe a kategóriába.

Forrás: MKSZ