handball.hu: Kezdjük a beszélgetést néhány általánossággal. Hogyan kerültél barátságba a női kézilabdával?
Hajdú B. István: Hosszú időre nyúlik vissza a sportág iránti szeretetem. Az 1982-es Európa-verő Vasasnak és Honvédnak még nézőként szorítottam. Nem mondok azonban újdonságot, hogy mint sokaknak, a nagy áttörést nekem is az 1995-ös (félig) hazai rendezésű világbajnokság hozta, amit még Gulyás Laci és Knézy Jenő kollégám közvetített, magam pedig jobbára a helyszínen izgultam végig.

handball.hu: Melyeket tartasz a legemlékezetesebb mérkőzéseidnek?
Hajdú: Érdekes, de mind csak olyanok jutnak eszembe, melyeket nézőként, és nem riporterként volt alkalmam látni. Az atlantai olimpián a koreaiak ellen vívott elődöntő, a maga 0-11-es kezdésével… Aztán a Sydneyben az osztrákokkal szemben megnyert drámai csatát is említhetném, amelyre két perccel a vége előtt mindenki keresztet vetett!

handball.hu: És a döntő…?
Hajdú: Na, az is egy érdekes történet! A győztes vízilabda döntő lefújását követően el kellett döntenem, hogy maradok-e a srácokkal ünnepelni, vagy átmegyek a Dome-ba, és kiszurkolom a lányoknak is az aranyat. Az utóbbi mellett döntöttem, ekkor már (mivel ez az utolsó versenynapon volt,) alig ment egy-két versenyszám, így a helyszínek között közlekedő buszok sem sűrűn jártak. Nagy rohanva mégis sikerült egyet lestoppolnom magamnak, és 23-17-es állásnál be is estem a csarnokba. Aztán jött az a rémes végjáték… A lefújást követően Rácz Mariannal beszéltem pár szót, természetesen kamerákon kívül, „civilként”. Így visszaemlékezve egészen biztos vagyok benne, hogy akkor csak a szája beszélt, ám az agya máshol járt, talán ő sem tudta, hol.

handball.hu: Az első kézilabdás riportodról tudnál mesélni?
Hajdú: Épp nemrégiben elevenítettem fel Farkas Ágival beszélgetve. Ez még nagyon a pályám elején történt, oknyomozó riportot kellett készítenem, vajon miért nem fizet a Hargita KC a játékosainak. Egy nyolcperces anyag lett belőle, amelyben például ellátogattam egy edzésre, megszólaltattam több játékost, és Adorján János edzőt is. Egyszer csak, az én és a játékosok legnagyobb megdöbbenésére megjelent a pálya szélén a tulajdonos, jobbkezében egy zacskót szorongatva, és abba belemarkolva elkezdte osztogatni a lányoknak az elmaradt fizetéseket!

handball.hu: Az első női mérkőzés-közvetítésedre is emlékszel?
Hajdú: Arra hosszú évekkel később került sor. Előtte főként focit és vízilabdát közvetítettem. 1998 őszén a Szív TV-nél dolgoztam Faragó Ricsi barátommal, és akkor rengeteg labdajáték került a képernyőre: kosár-, kézi- és vízilabda egyaránt. Itt estem át a tűzkeresztségen, élőben adtunk Győr-FTC bajnokit és magyar-szlovén válogatott találkozót is. Aztán az athéni olimpiára már célzottan azzal keresett meg az MTV, hogy közvetítsem a férfi válogatott meccseit , s természetesen azonnal igent mondtam!

handball.hu: Ami a mély vizet és a hullámokat illeti: el tudnád mondani olvasóinknak, mi okozta az adásszünetet a Győri Audi ETO KC – 1. FC Nürnberg találkozó első félidejében, amit csak a 24. percre tudtatok orvosolni?
Hajdú: Először is hadd szögezzem le, hogy megértem a nézők felháborodását, hiszen ők joggal az elejétől akarták volna élvezni a mérkőzést! Ám a technika kibabrált velünk. A közvetítéseknél használt, úgynevezett SNG-kocsiban történik az „átjátszás”. Ez az autó nyolcvanmillió forintot ér, és teljesen kifogástalan állapotú. Ennek ellenére ott szállt el egy vadonatúj, az átjátszást segítő panel, melyről utólag kiderült, hogy gyári hibás volt. (A gyártó a hibáját el is ismerte, másnapra ki is cserélte.) Azóta még elővigyázatosabbak vagyunk, igyekszünk még a pótalkatrészek pótalkatrészét is beszerezni a hazai helyszíneken. Egyébként az elmúlt tizenöt évben az összes televíziós csatornánál, ahol dolgoztam, mindenhol belefutottunk már kisebb-nagyobb technikai hibába, ami ugye az élő közvetítés legnagyobb ellensége. Ez nemcsak hazánkban van így, még a magukat minden eshetőségre felkészültnek tartó külföldi kollégákat is érik kellemetlen meglepetések. Emlékszem például a 2006-os labdarúgó BL párizsi döntőjére, ahol a sorsdöntő gól előtt világszerte körülbelül másfél percig nem volt kép.

handball.hu: A három héttel ezelőtti győri nehézségek után a másnapi szegedi közvetítésnél is volt egy kis kimaradás.
Hajdú: Akkor Londonban hibásodott meg egy műhold… Nézd: az ember egy-kétéves korára megtanul járni, és utána azt egész életében gyakorolja. Ennek ellenére előfordul, hogy megbotlik és elesik. Ha ez ritkán fordul elő, akkor arra nem is emlékszik, viszont ha pár napon belül többször „perecel”, akkor az esés még sokáig élénken benne él. Arra viszont örömmel gondolok vissza, hogy az ősz folyamán, mikor még négy csapat volt párhuzamosan versenyben a Bajnokok Ligája küzdelmeiben, szinte fennakadások nélkül vettük a feladatokat. Sokszor persze a háttérben akadtak problémák: a veszprémiek reykjaviki vendégjátékakor például a mérkőzés délutánján, az EHF nyomására voltak hajlandók az izlandiak egyáltalán elvállalni a közvetítést, mert őket az a meccs már nem érdekelte. Ekkor szerencsére még tudtunk hirtelen egy dán műholdat bérelni, amely segítségével eljutott Magyarországra a kép és hang.

handball.hu: Ha már a közvetítésnél tartunk: vannak kötelező formalitások, amiket be kell tartanotok?
Hajdú: Pontosan. Létezik egy, az Európai Kézilabda Szövetség által kibocsátott szabvány-forgatókönyv, melytől nem térhetünk el. Furcsa dolgok vannak benne, például hogy a meccs előtt mennyivel milyen képet kell mutatnunk, de azt is előírják, hogy milyen nyelven, és milyen betűtípusokat használva kell feliratoznunk.

handball.hu: Ez azért is lehet, hogy egyszerűbbé tegye a külföldi csatornáknak az anyag átvételét?
Hajdú: A cél, hogy egységes és kiszámítható legyen egy-egy televíziós produkció. Mi a hazai meccseket gyártjuk, ezért felelünk, a külföldi összecsapásokat csupán átvesszük, ahogy a külföldiek a miénket. A magyarországi mérkőzéseknél stábunk két műsort állít elő párhuzamosan. Az egyiket magunknak, ezt láthatják a nézők élőben, illetve utána megismételve a TV6 csatornán. A másikat a külföldi csatornáknak, ebben természetesen nem szerepelnek a meccsek utáni magyar nyelvű interjúk, helyette a pályáról adunk semleges képeket.

handball.hu: A Bajnokok Ligája közvetítési jogát öt évre sikerült elnyernie a csatornának. Tényleg ennyire hosszú távú koncepcióval vágnak bele ebbe a sportágba?
Hajdú: Ez mindenképpen egy nagyon fontos öt év lesz, mivel már belecsúszik a digitális televíziózás korszakába is. Örülök, hogy részese lehetek egy ilyen volumenű kezdeményezésnek. Eddig sajnos nem volt még példa arra Magyarországon, hogy a kézilabda BL-mérkőzéseket elérhető időpontban, a legtöbbet élőben közvetítve láthassák a nézők, és az összecsapásokat utána még meg is ismételjék. A TV6 csatorna megjelenésével új, távolabbi terveket is dédelgethetünk.

handball.hu: Az időben előre haladva: milyen terveitek vannak még az idei BL-szériával kapcsolatban?
Hajdú: Elárulhatom, hogy a Bajnokok Ligája mérkőzéseinek közvetítési joga az összes találkozóra kiterjed. Innentől kezdve pedig csak a műsorrenden múlik minden. Sokszor egy bonyolult matematikai feladatnak is beillene, mire összehangolják a csatornák egymás között és az EHF-fel is az időpontokat, ráadásul az pluszban nehezíti is a feladatot, ha férfi és női vonalon is érdekelt még egy adott nemzet. A fő cél ilyenkor az, hogy a lehető legtöbb találkozót élőben tudjuk adni. Természetesen közvetítjük a döntőket abban az esetben is, ha vágyainkkal ellentétben sem női, sem férfi vonalon nem lenne magyar érdekeltség. A Győr továbbjutása indokolttá tenné a műsoridő meghosszabbítását, valamint az idegenbeli mérkőzéseinek helyszíni közvetítését is.

handball.hu: Vannak saját ötleteid is, amik megvalósultak, illetve megvalósulóban vannak a közvetítések kapcsán?
Hajdú: Szerettem (szerettük) volna, ha a stúdiókép az eddig látottaktól eltérően jobban kifejezné a helyszín hangulatát: már melegítenek, tényleg mindjárt jön a várva várt derbi! Nagyon fontosnak tartottuk továbbá, hogy a műsorok időkerete bőre legyen hagyva: legyen idő a meccs előtt és után is még elemezgetni, a főszereplőket megszólaltatni. Későbbi vágyaink közt szerepel még mini-portrék készítése a játékosokról, hiszen közülük sokan a szó legnemesebb értelmében sztárok, akiket közelebb kellene hoznunk nézőinkhez. Forgatnánk edzéseken, szurkolói ankétokon és még sorolhatnám.

handball.hu: A szakkommentátorok esetében mi volt a véleményed? Te szerettél volna velük dolgozni?
Hajdú: Régen, a televíziózás „hőskorában” erre nemigen akadt példa. Nálunk az összes emlékezetes közvetítés a RiPORTER (Szepesi, Vitray, Knézy) nevéhez köthető. Az 1988-as szöuli olimpián Egérke is „egyedül úszott Vitrayval”. Viszont az utóbbi években egyre nagyobb divatja lett ennek a funkciónak Magyarországon is, és úgy látom, igény is van rá. A döntő érv az volt a szakértő mellett, hogy hasznos dolog, hogy vele a mérkőzés után mindig el lehet beszélgetni a látottakról. Mi három állandó szakkommentátort alkalmazunk: Farkas Ágnest, Mezey Richárdot és Szabó Edinát. A választás sem véletlenül esett rájuk, mindhárman más stílust képviselnek, játékosként más poszton is játszottak. Fontosnak tartottuk, hogy női meccsen nő legyen a szakkommentátor, mert így a női lélekről is többet megtudhatunk. Ricsi esetében pedig - aki szerepelt Veszprémben és Szegeden is - a bennfentesség volt a fő szempont. Igyekeztünk figyelni arra az aranyszabályra is, hogy a nézők többsége és a szakkommentátor között ne legyen nagy generációs szakadék, mivel így célközönségünk ismerheti pályafutását, ezáltal hitelesebbé válik a szemükben. Az elején mindannyian izgultak, de most már megszokták a légkört, és hasznos segítségünkre vannak mindannyian.

handball.hu: Hogy egy picit „haza” is beszéljünk: a mi munkánk miként illeszkedik a felkészülésedbe?
Hajdú: Sportriporteri pályafutásom alatt a közvetítéseknél mindig fontosnak tartottam az alapos felkészültséget, a szabályok teljes körű ismeretét, és a tárgyi tévedések minimalizálását. Az Internet elterjedése előtt rengeteg időmbe telt az információszerzés egy-egy találkozó előtt. 1990. szeptember elsejéig visszamenőleg - mikor a sportriporteri tanulmányaimat kezdtem – az összes Nemzeti Sport példányom megvan, otthon, a kamrában tárolom. Régen azokat lapozgattam, ami gondolhatjátok, mennyi időt felemésztett! A Tőletek kapott anyagokat főként azért szeretem, mert nyugodt szívvel hagyatkozhatok rájuk, nem kell a hitelességüknek külön utánajárnom. A széles körű, mindenre kiterjedő statisztikák mellett az interjúkat, külföldi lapszemléket is tudom hasznosítani.

handball.hu: A pályán eltöltött évek alatt hogy látod, miként változott a tudósítások színvonala? Mennyire tudjátok a mai nézők igényeit kielégíteni?
Hajdú: Szembetűnő, hogy a mai sportszerető közönség az Internet és egyéb hírcsatornák elterjedésével sokkal felkészültebbé és szakavatottabbá vált. Ez a labdarúgás esetében még élesebben előjön, mint a kézilabdánál. Olyannal idehaza még nem találkoztam, hogy egy magyar mondjuk fanatikus Flensburg-drukker legyen, ám a focibarátok körében igenis gyakori, ha valaki szívvel-lélekkel Barcelona-, vagy épp Manchester United-szurkoló. Az igazi feladat nekem az, hogy hétről-hétre a képernyő előtt tartsam mind a „szakértő”, mind pedig a tévé elé pont csak odakeveredő, a sportágat alig ismerő típusú nézőket is.

handball.hu: A kézilabda közvetítések esetében miben látod a fejlődés útját?
Hajdú: Pár évvel ezelőtt egy kézilabda közvetítéshez elég volt három-négy kamera. Mi jelenleg mindenütt nyolccal forgatunk, és ez a szám is egyre inkább kevésnek tűnik. A tévén keresztül szurkolóknak sokszor többet elárul a mérkőzés hangulatából egy-egy ellopott pillanatkép a játékosok arcáról, mint egy biztonsági nagytotál. Egy kapuban megfogott labda utáni biztató mosoly Pálinger Katitól, vagy egy magabiztos, önmagát lelkesítő ordítás Puljezevics szájából a nézőt is feldobja. De vigyázni kell, mert a játék is felgyorsult, és egyetlen gólról sem szabad lemaradni mondjuk egy lassítás miatt. Ami pedig a sportág fejlődését illeti: még az atlantai olimpián beszélgettem egy amerikai kollégával. Kérdezte tőlem, milyen játék az, ahol azért küzdenek a játékosok, hogy megszerezzenek egy labdát, elkezdenek vele futni, ám egy vonal megállítja őket, és azon nem szaladhatnak túl, nem tehetnek meg mindent azért, hogy a kapuba préseljék! A viccet félretéve: úgy gondolom, ha Amerika is felfedezi dinamizmusát és szépségét, az egészen biztosan új távlatokat nyitna meg!

handball.hu: Végezetül nézzük az aktualitásokat. Az eddig látottak alapján mit vársz az ETO-tól a Bajnokok Ligájában?
Hajdú: Azt, amit ők maguktól… Ez a győri csapat most rendkívül sikerre éhes. Nyugodt a háttér, kiváló az edző, remek a közönség, a játékosok egymásért is küzdve teszik a dolgukat. Ha a kulcsemberek megússzák sérülés nélkül, akkor azt hiszem az ellenfelekkel valahogy majd csak elboldogulnak…

Hajdú B. István:
Születési idő: 1969. 12. 11.
Munkássága:
- 1991-1998: Magyar Televízió
- 1998-1999: Szív TV
- 1999-2000 okt.: Magyar Televízió
- 2000 okt. – 2003 szept.: Sport TV
- 2003 szeptembertől: Viasat3

handball.hu (jj)