A Norvég Kézilabda Szövetség kétévente ülésező kongresszusa nemzeti csapatunk számára egyértelmű célkitűzést fogalmazott meg: minden világversenyen az éremért kell küzdeni!

Meggyőződésem, hogy nem is olyan egyszerű megszerezni egy csupán „politikai döntésen” alapuló érmet. Négy évig irányítottam a Byasent, majd két évet töltöttem a másik legsikeresebb norvég klubcsapat, a Larvik kispadján, mielőtt a nemzeti válogatott szövetségi kapitányává választottak. Hihetetlen önbizalommal vágtam bele a munkába, hiszen tudtam, hogy rengeteg lehetőség van ebben a kiváló játékosokból álló gárdában. Egészen biztos voltam benne, hogy igen gyorsan a csúcsra érünk. Azonban ehhez majdnem öt év, és a vártnál jóval több munka kellett (hollandiai Eb-1998, aranyérem).

Az 1995-ös világbajnokság negyedik helyezése után az edzői stáb értékeléséből derült ki, hogy a lányok nem hittek az éremszerzés lehetőségében. Megfigyelhető volt, hogy a torna előtt és közben is véleménykülönbségek alakultak ki a játékosok és a szakmai stáb között az elérhető helyezéseket illetően. Miután a lányok lépnek pályára, és alakítják a játékot, az eredmény alakulásával kapcsolatban ők a legilletékesebbek. Ha ők nem tudják maguk elé célként kitűzni a győzelmet, akkor nehéz lesz jó eredményt elérni.

Ezt követően aztán sokkal inkább bevontuk a lányokat a soron következő versennyel kapcsolatos céljaink megfogalmazásába, valamint egyénileg, és a válogatott szintjén is fejlesztettük őket. Ennek köszönhetően sikerült jóval erősebb motivációs bázist kialakítanunk az egész csapaton belül, különösen pedig azoknál a lányoknál, akik még sokáig magukra szerették volna húzni a nemzeti mezt. Olyan felelősségteljes és elkötelezett csapatot alakítottunk ki, amelynek minden egyes tagja fontos feladatot végez a közösség eredményeinek alakulása szempontjából.

A játékosok bevonása – példák az egyéni készségekre

A kézilabdában tulajdonképpen az egyéni képességek összeadódnak, amikor csapatról beszélünk. Edzőként borzasztóan foglalkoztat minden egyes játékosom egyénisége, tudása. Emellett az is, mennyire öntudatos, mennyire bevonható a munkába, mennyire van tisztában a saját képességeivel. Azt akartuk, hogy a mérkőzések alatt mindegyikük tudása maximumát teljesítse. Egy év elteltével egy olyan teszt kitöltésére kértük a lányokat, amelyben saját magukat és az egész válogatottat is értékelniük kellett. A válaszaiknál saját képességeikre kellett koncentrálniuk, valamint arra, hogy ezeket milyen módon tudnák fejleszteni. Minden csapattag a legjobb tudása szerint töltötte ki a kérdőívet, majd e-mailben juttatta el az edzői stábnak. (A tesztet azóta is évente elvégezzük a lányokkal).

A norvég válogatott felkészülését segítő kérdőív

1. Mezőnyjátékosok:

A játékos neve:
Klubcsapata:

Milyennek látod az elmúlt szezonodat? Mi az, amivel elégedett voltál? Írd le, miben vagy a legjobb! Miben akarsz leginkább fejlődni?

Ide címszavakat írj, aztán a továbbiakról majd közösen beszélnünk!

Egészségi állapot:
Védőjáték:
Támadójáték:
Lerohanás elleni játék:
Erőnléti állapot:
Pszichológiai és szociális állapot:
Meccs előtti és utáni videós elemzések hasznosítása:
Bármi más, ami fontos lehet a fejlődésed szempontjából:

2. Kapusok:

A játékos neve:
Klubcsapata:

Milyennek látod az elmúlt szezonodat? Mi az, amivel elégedett voltál? Írd le, miben vagy a legjobb! Miben akarsz leginkább fejlődni?

Ide címszavakat írj, aztán a továbbiakról majd közösen beszélnünk!

Egészségi állapot:
Távoli lövések:
Lövések a hatos vonalról:
Átlövések:
Lövések a szélről:
Büntetők:
Lövések lerohanásból:
Indítások lerohanásból:
Labdaszerzés:
Erőnléti állapot:
Pszichológiai és szociális állapot:
Meccs előtti és utáni videós elemzések hasznosítása:
Bármi más, ami fontos lehet a fejlődésed szempontjából:

A kérdőív kitöltésekor bármennyit írhattak a lányok. A tesztek leadása után kollégáimmal, Thorir Hergeirssonnal, Mia Högdahllal, valamint a kapusok esetében Mats Olssonnal kiegészülve mindenkivel külön-külön elbeszélgettünk. Nem egyszer előfordult, hogy a diskurzus mellett remek tanácsokkal láttak el minket a játékosok. Ezután tiszta képet kaptunk a klubjuknál végzett munkáról, valamint arról is, miféle edzésre van szükségük, hogy kihangsúlyozzák az egyéniségüket. Azt kértük a klubedzőktől is, hogy ugyanezekről a témákról ők is beszéljenek játékosaikkal. Elmondtuk a lányoknak azt is, hogy szóljanak, ha úgy érzik, hogy bármilyen egyéni edzésmódszerre is szükségük van.

Még egy példa arra, hogy a legfontosabb a munkába való bevonás, és az egyéniség fejlesztése:
Hogyan adhatunk lehetőséget az optimális mennyiségű munkára, amely a teljes fejlődéshez és ahhoz szükséges, hogy a játékos a lehetséges legmagasabb szintet elérje a kézilabdázásban?

Szövetségi kapitányként felelős munkát végzek, amikor tanácsokat adok, vagy amikor edzést tartok. A fejlesztés pedig a szó teljes értelmében történik, hiszen emberek vagyunk, az életünknek pedig nem csak a kézilabdázásból kell állnia. A legtöbb lány már fiatalon, éppen az iskolából kikerülve, 19-21 évesen a nemzeti csapat tagjává válik. Az edzősködés magában foglalja azt is, hogy nem csak a klubjaiknál, a válogatottban, de a sporton kívüli céljaik elérésében is segítsük a lányokat.

Szövetségünk alapelve, hogy a válogatott tagjainak a legmagasabb szintű kézilabdázással párhuzamosan oktatásban is részt kell venni. Edzőként nem csak a játékosokkal, de oktatási intézményekkel, főiskolákkal és egyetemekkel is együttműködök, hogy minden zökkenőmentesen működjön. Kellemes tapasztalataink vannak számos edzőtábor, sőt világverseny alatti vizsgák megszervezésével kapcsolatban is. Néha más egyetemtől kértünk segítséget, vagy éppen nagykövetségektől és konzulátusoktól, de volt olyan eset is, amikor a játékos Interneten vagy telefonon keresztül számolt be a tudásáról.

A klubok és a válogatott sűrű programja miatt a legtöbb játékosnak hosszabb ideig tartanak a tanulmányai, mint egy „átlagos” diáknak. Természetesen nincs megszabva, milyen úton haladhatnak a lányok: van, aki orvos, fizioterapeuta, természettudós, jogász, nővér, kereskedő, közgazdász, vagy épp tanár lesz. Munkánkból kifolyólag betekintést kapunk abba is, hogy egy adott játékos hogyan alkalmazkodik egy olyan helyzethez, amikor a kézilabdázáshoz kell igazítania a tanulmányait.

Mindeddig az egyéni feltételekről beszéltem: a különböző személyiségek, a különböző képességű emberek együtt alkotnak csapatot. Hogyan vonjuk be a játékosokat, hogyan érjük el, hogy egységként kézilabdázzanak?
A lányok minden világverseny után azt a feladatot kapják, hogy elmeséljék, szerintük mi volt az adott eredmény elérésének fő oka. Ilyenkor azt szeretnénk hallani, vajon a játék milyen elemében alkottunk kimagaslót (védelem és kapusok, lerohanások, támadás, lerohanás elleni játék, stb.). Miért nyertünk vagy miért veszítettünk egy-egy mérkőzésen? Például szerintük miért nyertük meg a 2006-os Európa-bajnokságot? Ugyanakkor azt is szeretnénk, ha elmondanák a véleményüket arról, mit tartanak a legfontosabbnak a fejlődés szempontjából. Kis munkacsoportokban szoktunk dolgozni. A kulcsszavakat egy táblára írjuk, a következtetéseket pedig kifüggesztjük a falra, hogy mindig mindenki lássa. Ezután még elbeszélgetünk arról is, milyen irányba kell haladnunk, mi az, amire jobban kell koncentrálnunk az edzéseken, és hol kell kevesebb energiát mozgósítanunk.

Az értékeink fejlesztése a csapaton belül
Hogyan vonjuk be a lányokat a csapatépítésbe, hogy együtt fejlesszük a legfontosabb értékeinket? A következő kérdésekről kell beszélnünk:
- mi az, ami a csapat szempontjából fontos a közös cél eléréséhez?
- miért fontos számodra a válogatottság?
- mi a fontos a pályán?
- mi a fontos a pályán kívül?

A játékosok tehát csoportokra osztódva beszélik meg, hogyan képzelik el a csapaton belüli szituációkat. Minden kommunikáció középpontjában az elsődleges cél elérésének kérdése gyökeredzik: minden világversenyen az éremért kell küzdeni.

Mi, az edzői stáb a kérdések megválaszolása alapján információkhoz jutunk a játékosok alapvető karakteréről:
- milyen dolgok járnak a fejében?
- hogyan tekint a játékra, hogyan értelmezi azt?
- hogyan látja, mi a tapasztalata a csapaton belüli kommunikációról?
- min kell még dolgoznia?
- miből akar többet/kevesebbet?
- mi az, ami nem érdekli?
- egyéb fontos szemszögek

Az eredményeket a csapat további fejlesztéséhez használjuk.

1. A válogatotton belüli csapatok

A specifikus munkához, és a fejlesztő munkafolyamathoz kis csapatokat alkotunk a válogatotton belül.

Edzői stáb

Többször is említettem már az edzői csapatot. Szövetségi kapitányságom alatt mindig igyekeztem olyan hozzáértő, képzett, tapasztalt kollégákkal dolgozni, akik kiegészítik a munkámat. Hálás vagyok, hogy olyan kollégáim vannak, mint az izlandi Thorir Hergeirsson (aki norvég feleségének köszönhetően ma már Norvégiában él a családjával), az ex-válogatott Mia Hermannsson Hoegdahl, aki egykor a Hypo kiválósága volt, valamint a kapusedző Mats Olsson, aki egyben a portugál férfi válogatott szövetségi kapitánya is.

Edzői stábunk és játékosaink mentális fejlesztésében az Olimpiai Bizottság („Olympiatoppen”) pszichológusai is besegítenek immár öt éve. Ők megtanítanak minket arra is, hogyan kezeljük a játékosokat egyénileg és a csapat tagjaként.

Elemző csapat

A soron következő világversenyre készülve sokszor alkalmazzuk a videóelemzést. Nem csak az ellenfelünket térképezzük fel ilyenkor, de saját edzéseinket és mérkőzéseink egyes részeit is megnézzük. A torna alatt is sok időt töltünk videózással. Elemző csapatunkból ilyenkor egy-három fő (a junior válogatott jelenlegi és egykori edzői) látja el tanácsokkal a lányokat. Az elkövetkező két tornán (olimpia és Európa-bajnokság) Mia Hoegdahl, Henning Kroeger (az 1992/93-as születésű lányok szövetségi kapitánya) és a junior válogatott edzője, Wenche Halvorsen Stensrud alkotja az elemző csapatot. Ők hárman igen szorosan együttműködnek az edzői stábbal, de a lányokkal is közvetlen kapcsolatban vannak: információkkal szolgálják ki őket, ötleteket adnak nekik. A kapus-részlegünknek különösen sokat segítenek, hiszen ők tudják elmondani soron következő ellenfelünkről a lehető legtöbbet. Az edzői stáb számára is igen fontos az elemzők munkája, akik segítenek a játékosok értékelésében, az edzésmunka kialakításánál, a meccs előtti taktikánál, a csoportfoglalkozásoknál, stb.

Egészégügyi stáb

Két orvos, valamint két részmunkaidős fizioterapeuta is segít minket, akik felváltva dolgoznak a csapatnál. Az egyik orvos az idő hatvan százalékában rendelkezésünkre áll. Az „Olimpiatoppen” táplálkozási szakértőt és masszőrt is küld, amikor szükség van rájuk.

Az egészségügyi stáb igen szoros kapcsolatban dolgozik velünk és a játékosokkal is. Szövetségi kapitányként az első tíz évben azt tapasztaltam, hogy az edzői stábon kívül más nem látogatja a klubcsapatok edzéseit, hogy szemmel tartsa a lányokat, s pár szót váltson a klubedzővel. Most pedig egyre fontosabb, hogy a fizioterapeutáink is aktivizálják magukat a kluboknál, és az, hogy professzionális kapcsolatban legyenek az ottani egészségi stábbal. A válogatott sikereinek eléréséhez alapvető fontosságú a játékosok egészségügyi állapota.

Itt szeretném leleplezni az egészségi stáb egy rendkívüli tulajdonságát: amikor a tornák igen feszített tempója közben a teljesítmény-központú gondolkodásból ki kell zökkenteni a lányokat, az orvosi stáb „humor csapatként” is működik, sok vidámságot, nevetést okozva ezzel. Ez a mosolygós atmoszféra pedig új energiákat mozgósít.

2. A játékosokon belüli csapat

A Játékos Tanács és a Kapitány Csapat

Ahogy már írtam, a pályán a lányok kézilabdáznak, és alakítják ki a meccs végeredményét. Edzőként a legfontosabb segítőeszközeim a játékosok, ezért majdnem minden munkafolyamatba bevonjuk őket. Mivel elég bonyolult minden esetben az összes lánnyal elbeszélgetni, vezető csapatot alakítottunk ki, amelyet „Játékos Tanácsnak” hívunk. Ebből a kis csapatból választja ki az edzői stáb, valamint a játékosok a négy-öt főből álló „Kapitány Csapatot”. A Játékos Tanács folyamatos kapcsolatot tart a szakmai stábbal, részt vesz minden, a játékosokat és a csapatot érintő kérdés megtárgyalásában, a célok kitűzésében. A Kapitány Csapat elnöke Gro Hammerseng, az alelnökök pedig Else-Marthe Sörlie Lybekk és Goril Snorröggen. Szerettük volna, ha ebben a csapatban az egyik legfiatalabb játékos is vezető szerepet tölt be, hogy tapasztalatot szerezzen, és felkészüljön a kapitányi poszt betöltésére. Ráadásul Goril nem csak a tudást képviseli, de jól kezeli a fiatal generáció többi képviselőjét is (az Eb- és vb-ezüstérmes junior válogatottnak a csapatkapitánya volt).

Véleményem szerint a játékosok és a csapat vezetőinek együttes munkája mindegyikünk számára értéket teremt nemcsak a sportban, hanem azon kívül is.

Tizennégy évnyi szövetségi kapitányi pályafutásom alatt egyre inkább meggyőződtem arról, hogy "Együtt Mindannyian Messzebb Jutunk" (Together Everyone Achieves More – TEAM – CSAPAT). A CSAPAT különleges eszköz céljaink eléréséhez.

Marit Breivik
A norvég nőikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya

handball.hu (bee)
Forrás: EHF