- A tavalyi év végén megrendezett Szabella-kupán a Hypo együttesének tizenegy gólt dobott, és ez figyelemre méltó teljesítmény. Hogy is történt meg ez?
- Ha én azt tudnám, akkor mindig így csinálnám. Az első félidőben hármat, a másodikban nyolcat dobtam nekik. Az az igazság, ha a mérkőzés elején sikerülnek a lövéseim, és érzem a magabiztosságot, akkor jó teljesítmény jön ki a végén.

- Vagyis Eszternél mindez önbizalom kérdése. Izgulós típus?
- Érdekes módon nem. Valahogy ahhoz vagyok hozzászokva, hogy nem én vagyok a csapataimban a mindent eldöntő ember. A testvérem, Balázs (a férfi válogatott erőssége - a szerk.) is ilyen, de ő ebben már sokat változott. Nekem is ez a célom. Azaz vállalkozni kell a játékban.

- A szakmai vezetés különösen védekező játékában lát határozott fejlődést...
- Ennek örülök, pedig sohasem voltam védekező játékos, a Fradiban inkább támadtam. De az igazság, hogy a mai gyors kézilabdában az univerzális játékos tud a legtöbbet segíteni a csapatának. Tehát a jó támadójátékra is nagy szükség van. Mondjam azt, hogy most ebben szeretnék előrelépni? Jobbátlövő vagyok és jobbkezes. Ez időnként előny is meg hátrány is. Mindenesetre a balkezes Sopronyi Anettal eredményesen kiegészítjük egymást a poszton. De, hogy mi a szerepem egy-egy mérkőzésen, az sok mindentől függ. Nemcsak a góllövést, az előkészítést, a gólpasszt is értékelik az edzők, hiszen a kézilabda mégiscsak csapatjáték, és ez a fontos.

- Elérkeztünk a bajnoki rajthoz. Ma a Vasassal kezdenek idegenben, majd jön régi csapata, a Fradi...
- Hiába vagyunk mi ennek az első találkozónak esélyesei, nagyon kell összpontosítani. Minden csapat ellen meg kell küzdeni. A Fradi elleni találkozó pedig rangadó, tehát foggal-körömmel harcolunk a győzelemért. A közelmúltban még megtalált néhány vérmes fradista a nézőtérről, de már ez nem zavar. Itthon nyernünk kell. Optimizmusomat az táplálja, hogy sikeres felkészülés van mögöttünk, és remek a csapatszellem. Úgy érzem, összeállt a Dunaferr az új szakvezetéssel, és egyre jobbak leszünk. A bajnokság végén pedig felállunk a dobogóra.

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap