Tisztelt Elnökség, Főtitkár Úr, Kedves Laci!

Nem az udvariaskodás okán, de szeretném előre bocsátani: a magyar válogatott melletti munkát óriási megtiszteltetésnek érzem és éreztem, és ezúton is köszönöm, hogy annak idején elfogadtátok András választását. Erőmhöz és szakmai felkészültségemhez képest igyekeztem mindig a maximumot nyújtani, azt pedig nem az én tisztem eldönteni, hogy ez mire volt elegendő.

A bennem kavargó érzések azonban egyértelműek és mára teljesen letisztultak: megköszönve az eddigi bizalmat, ezennel lemondok a magyar női kézilabda válogatott edzői tisztéről. Amikor hozzáláttam ehhez a munkához, őszintén hittem, hogy Németh András kollégámmal és barátommal karöltve ki tudunk alakítani egy ütőképes csapatot, amely sok-sok örömet okoz a sportág hazai híveinek. Szomorúan ki kell jelentenem: ez nem sikerült, és a több helyen említett személyi ellentéteket én nem a csapaton belül, a játékosok között érzem, e tekintetben nekem nincsenek komoly gondjaim a csapattal.

Távozásomnak, természetesen szakmai okai is vannak: rá kellett jönnöm, hogy a közös és sikeres munkához az önmagában kevés, hogy Andrással nagy általánosságban hasonlóan gondolkodunk a kézilabdáról. Az elmúlt időszakban egyre kevésbé tudtam alkotó részese lenni a feladatoknak, ennek ellenére a háttérből is megpróbáltam minél hasznosabbá tenni magam. Természetesen a kinevezésem pillanatában is tisztában voltam vele, hogy „mi a felállás” (mindvégig igyekeztem is magam ehhez tartani), és persze arra is felkészültem, hogy lesznek nézetkülönbségek közöttünk, ám idővel rá kellett jönnöm, hogy ebben a szerepben nem tudok igazán a válogatott, a közösség hasznára válni, emellett saját magammal kapcsolatos várakozásaimnak sem felelek meg.

A Budapest Bank Ferencváros vezetőedzőjeként a továbbiakban is arra törekszem, hogy csapatommal tovább öregbítsük a magyar kézilabdasport hírnevét, a női válogatott elsőszámú szurkolójaként pedig tiszta szívből kívánom, hogy a lányoknak sikerüljön kiharcolniuk az olimpiai részvételt, és Pekingben végképp kiköszörüljék a franciaországi csorbát. Hiszen – vitatkozva egy-két elemzővel – úgy gondolom, ez a csapat, ez a közösség igenis sokra hivatott.

Mivel meggyőződésem, hogy a problémák megbeszélése és megoldása a sportág jövője szempontjából létfontosságú, ezért ugyanezt a levelet változtatás nélkül a mai napon Németh András barátom is megkapja, valamint a nyilvánosság számára is elérhetővé teszem a sajtó útján a holnapi nap folyamán.

Budapest, 2008. január 08.

Barátsággal,

Zsiga Gyula

Németh: igen, Zsiga: nem