Bár a válogatott belső ügyeiben vájkálás korát éljük, bennünket sokkal inkább érdekeltek szakmai kérdések – így például az oroszok és a norvégok játékának a sajátosságai – illetve BB-ék karácsonyi készülődése.

- A világbajnokságról visszatérve hogyan látod a döntős csapatok játékát, és miben ragadnád meg a két gárda, az oroszok és a norvégok közti alapvető különbséget? Kezdjük azzal az orosz válogatottal, amelyet hajszál híján legyőztetek...

- Az orosz kézilabdánál a belső pozíciókban olyan játékosok vannak, akik hatalmas termetűek, ebből kifolyólag náluk inkább az erő dominál. Igazán nagy játékot nem visznek a pályára, inkább a nagy átlövőikkel játsszák keresztbe a labdákat, és folyamatosan az átlövési lehetőségeket keresik. Ráadásul a beállósuk is termetes, így mindenképpen a belső pozíciót az erő határozza meg. Mivel zárt hatos falat védekeznek, nagyon nehéz keresztülmenni rajtuk akár átlövéssel, akár közöttük, mivel nincs akkora hely. Ahhoz, hogy ezt az ellenfél kijátssza, taktikusabb játékra van szükség.

A magyar válogatott pont ezt próbálta ellenük, ami igazán jól sikerült, hiszen mindössze egyetlen gólon múlott a továbbjutásunk. Az a meccs volt az, ahol igazán jól működtünk együtt, betartottuk a taktikai utasításokat, azaz próbáltuk széthúzni az orosz falat, és köztük betalálni. A pályára lépéskor is reális esélyt láttunk arra, hogy meg tudjuk verni őket, hiszen már a 2003-as vb-n, annak ellenére, hogy többen – köztük Görbicz Anita is – kimaradtak, igen szoros meccset játszottunk az oroszokkal. Azt mondhatom, nekünk valamennyire fekszik az ő stílusuk. Ha az eredmény alakulását nézzük, most a negyeddöntőben háromszor is föléjük kerekedtünk, csak sajnos a végén nem sikerült tartanunk az előnyt.

- És a norvég együttes?

- A norvégok az oroszokkal szemben inkább ésszel próbáltak kézilabdázni. Őket inkább a gyorsaság, a lendület és a kombinatív játék jellemzi legjobban, tehát teljesen különböznek döntőbeli ellenfelüktől. Persze náluk is találunk szép nagydarab játékosokat, de ők inkább a talajról lőnek, vagy cseleznek, mindenesetre sokkal technikásabbak, mint az orosz nagy átlövők.

- Nyilván nehéz ilyen közel a világversenyhez bármit is mondani, vagy elemezni a magyar válogatott szereplését. Mégis, ha egy mondatban kellene megfogalmazni, miben látod az alapvető problémát?

- Tényleg nehéz bármit mondani közvetlenül a VB után. Min kellene változtatni? Valószínű most talán az időzítés és a forma nem volt megfelelő. Pálinger Katin kívül szinte senki sem mondhatja el magáról, hogy csúcsformában lett volna, mert ha nekünk igazán jól megy a játék, akkor bárkivel fel tudjuk venni a versenyt. Bizonyítja ezt pont az oroszok elleni meccsünk is.

- A világbajnokság kapcsán más csapatokra esetleg felfigyeltél, akik meglepést okoztak számodra?

- Igen. Nem is csak azok a csapatok okoztak meglepetést, akik az élen végeztek, hanem például a lengyel válogatott, amely több szoros meccset tudott játszani, ők jól szerepeltek. De említésre méltó Angola teljesítménye is. Utóbbi példája azt is mutatja, hogy a kézilabda igenis fejlődik. Angola ráadásul évről évre egyre jobb teljesítményt nyújt. Mi is összekerültünk velük többször csoportmeccsek és selejtezők alkalmával, így saját tapasztalatunkból is látjuk, hogy egyre javulnak.

- Elszakadva a szakmától: napok múlva itt van a karácsony. Tudtál már bármi módon készülni az ünnepekre?

- Őszintén megvallva az ajándékokkal még hadilábon állok, nem csak a vásárlásukkal, hanem még az ötletekkel is. De a napokban már elkezdjük a vásárlásokat.

- Idén hol gyűlik egybe a család?

- Úgy néz ki, az idén a férjem szüleihez megyünk Erdélybe, és ott karácsonyozunk együtt. Már pénteken utazunk, aztán egyből karácsony után jövünk vissza, mert 27-én már edzésünk van.

- Te is fakanalat ragadsz ilyenkor?

- Amikor a párom szüleihez megyünk, akkor az anyukája szokott főzni, olyankor ő uralja a konyhát, de persze igény esetén én is besegítek. A böff nevezetű előétel a kedvencem, ami hasonló, mint a franciasaláta. Zöldborsó van benne, illetve húst tesznek még bele, és mindezt saját készítésű majonézzel keverik össze. Ez annyira finom és imádom, hogy szinte mindenhez ezt eszem! Általában megvannak a klasszikus karácsonyi specialitások. Mivel anyukám szakácsnő, amikor hozzájuk megyünk, fokozottan „terülj-terülj asztalkám” van, mindig halászlé a fő fogás, és természetesen a beigli. Igazából nagyon édesszájú vagyok, és ez nem koncentrálódik csak a beiglire.

- A karácsony „titkát” sikerült még megőrizni Panna számára?

- Maximálisan. A fát Nagypapa díszíti majd fel, mi pedig Pannával addig elmegyünk egyet szánkózni. Mire visszaérünk valószínű Jézuska is ott lesz már.

Presstige Média