L’Équipe: „Szeret, nem szeret”

Eddigi teljesítményükkel mind a magyar, mind a román válogatott kvalifikálta magát a negyeddöntőbe. A két csapat közti örök rivalizálás immáron ötven éve tart. Egészen pontosan az 1957-es jugoszláviai világbajnokságon vette kezdetét a párharc, ahol Magyarország ezüstérmet szerzett. Azóta összesen 18 világverseny került megrendezésre, ezek közül mindössze egyről hiányzott a magyar csapat, az 1990-ben megrendezett dél-koreai világbajnokságról. Egy-egy győzelem áll a két együttes neve mellett: a románok 1962-ben, míg a magyarok 1965-ben tudtak diadalmaskodni, ám az utóbbiak az eddig megszerzett kilenc érmükkel rekorderek. A két ország közti feszültséget az első világháború lezárását követő események, vagyis a magyarlakta területek Romániához csatolása tette még kiélezettebbé.

Cristina Varzaru, a román csapatot sérülése miatt ezúttal csak a lelátóról segítő jobbátlövő a következőket nyilatkozta erről egy televíziós interjúban: „Kis fricskák mindig is léteztek, melyek gyakran politikai töltetű üzenetekként jöttek át. A vasárnapi meccs nem olyan volt, mint a többi. Különböző fokú szenvedéllyel bíró játékosok vannak a csapatokon belül is, de a történelem már rég elhaladt mellettünk, és mindig is szomszédok leszünk”.

Gheorghe Tadici szerint az első félidőben jobb volt együttesének a „hátszele”, és a 23. percben már 8-14-re vezettek. Ezt követően viszont megremegett a lábuk, és ezt az ellenfelük azonnal megérezte rajtuk. Ironikusan hozzátette: „Nincs konfliktus a két válogatott között, de a célunk egyedül a győzelem lehet”.

Tóth Tímea 13, és Görbicz Anita 11 góljának, valamint Pálinger 18 védésének köszönhetően sikerült a magyaroknak megnyerni a mérkőzést.

Aurelia Bradeanunak, a román csapat egyetlen Magyarországon játszó tagjának, nem mellesleg Görbicz győri csapattársának is akadt hozzáfűznivalója a témához: „Anitával az elmúlt évek során jó barátságba kerültünk. Így talán a kettőnk hazája közti viszony is javulhat”.

Idén Magyarország és Románia két barátságos találkozón is döntetlent játszott egymás ellen.

Németh András, a magyar válogatott szövetségi kapitánya mosolyogva mondta az összecsapást követően: „Egyedül a győzelem számít, és a döntőhöz való minél közelebb kerülés. Egyszer talán eljön majd az az idő is, mikor megszűnik csapataink közt ez az erős feszültség”.

Nem tudni, hogy ezek a meccsek csak a játék részei-e, vagy a történelem újabb kis csatajelenetei, mindenesetre kíváncsian várjuk a folytatást…

Le Bien Public: „Magyarország tarolt”

Az első félidei hatgólos román előnyt követően a magyarok három góllal nyerni tudtak, és ezzel jelenleg a II. csoportban a harmadik helyen áll. A magyar csapat egyre jobban játszik, és a két utolsó meccsükön kőkemény ellenfelekkel szemben szereztek összesen három pontot. A hihetetlen teljesítményt nyújtó Görbicz Anitát ismét a meccs legjobbjának választották, aki már a dijoni közönség szívét is meghódította. A románok másik problémája a tizenhárom gólig jutó Tóth Tímea volt, továbbá az a tény, hogy ellenfelük százszázalékos hatékonysággal érvényesítette a büntetőit (5/5).

Németh András kiemelte lányai mentális képességét is, amivel felül tudtak emelkedni a holtponton.

handball.hu, Dijon