handball.hu: Mit mondanál az első meccsen látottak alapján?
Kocsis Erzsébet: Azt gondolom, a világbajnokságok első mérkőzései általában magukban hordozzák a váltakozó teljesítményt. Először fel kellett venni a ritmust, a lépést, a környezettel ismerkedni: ez mind benne volt a mai találkozóban.

handball.hu: Ellenfelünk milyen játékerőt képviselt?
Kocsis: Nagyon régen láttam utoljára játszani a japánokat. Akkor még ügyetlenek voltak, s azóta nem is láthattuk túl sok meccsüket. Arra készültünk, hogy ők gyengébbek lesznek nálunk, verhetőek, és könnyen továbblépünk rajtuk. Azóta viszont nagyon sokat fejlődtek, a játékuk felgyorsult, s a jobboldaluk kimondottan technikás. Komoly ellenállást tanúsítottak, s tipikus ázsiai játékstílust képviselnek. Habár a lányok láttak róluk felvételeket, de ez ma úgy tűnt, még kevés volt a kiismerésükhöz. Az természetes, hogy az első találkozókon a teljesítmény még nem tud maximálisan felpörögni, ennek is köszönhetőek az esetenkénti ingadozások. Herr Orsi nem tudta még megfelelően felvenni a ritmust, és megmondom őszintén, én Mehlmann Ibitől is többet vártam volna.

handball.hu: Mi jelentette a fordulópontot?
Kocsis: A japánok kiegyenlítése egy kicsit veszélyes szituáció volt, de ezt követően Pálinger Kati visszaállítása tökéletes megoldást jelentett, hiszen közel tíz percig ezután gólt sem kaptunk. Ferling Bernadett beállítását legalább ugyanilyen szintű fordulónak nevezném, hiszen ő kiváló teljesítménnyel rukkolt elő, és segítette csapatát a győzelemhez.

handball.hu: Hol voltak a hibák gyökerei szerinted?
Kocsis: A jobboldalunk sajnos nem találta meg a meccs ütemét, Balogh Bea és Melhmann Ibi gyengébben kezdett. Kicsit vegyes is volt a kép: voltak, akik nagyon formán kívül játszottak, viszont beállóban nagyot alkottunk ma, s ehhez csatlakozott Pálinger Kati és Ferling Detti jó formája. Pontosan a csapaton belüli ingadozó teljesítmények miatt is alakulhatott ki az ingadozó összkép a mai összecsapásról. Volt, hogy hat góllal már vezettünk, majd ismét a "túlélésért" kellett küzdenünk. Persze hozzá kell, hogy tegyem, az egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy veszélyben lehet a győzelmünk.

handball.hu: Nem tartod ezt rossz ómennek a következő találkozókat illetően?
Kocsis: Azért jó egy világbajnokság, mert ott lehetőség van arra, hogy az első körben a gyengébb csapatok ellen megedződjünk, és a végére, a nehezebb meccsekre lendületbe jöjjünk. Nem gond az, ha már az elején megkapjuk az első pofonokat, megszokjuk a pályát. Van olyan világverseny, ahol szinte néző nélkül kell játszani, s akad, ahol a hideg csarnok a plusz ellenfél. Ezúttal Franciaországban ezek közül egyik sem jelenthet akadályt lányainknak. Az első meccstől várható volt, hogy ugyan kicsit döcögve, kicsit jó játékkal, de felvesszük a ritmust.

handball.hu: Miként láttad a védekezésünket?
Kocsis: Tomori Zsuzsi még rutintalan, s világbajnoki debütánsként neki talán még megremegett a keze. Szűcs Gabi - bár többször volt már világversenyen - nem volt meghatározó játékos eddig. Nem mindegy, hogy ki mit tud teljesíteni akár egy tét nélküli, vagy épp egy tétmérkőzésen. Az az igazi világklasszis, aki mindegyik helyzetben helyt tud állni. Nagy szerencse, hogy ott áll mögöttük a kapuban egy olyan Pálinger Kati, aki szinte mindig 40-50 százalékkal képes védeni. Egyértelmű, hogy azért kaptunk ilyen sok gólt, mert gyenge volt a védekezésünk.

handball.hu: S mi a helyzet a beálló pozícióval?
Kocsis: Szamoránsky annyira jól játszott az első félidőben, hogy semmi nem indokolta volna a cserét. Egyetlen dolog, hogy ez egy kezdeti mérkőzés, ahol szerénység nélkül állíthatom, hogy biztosak lehettünk a végkimenetelben. Ebben az esetben én mindenképpen játéklehetőséget adtam volna mindenkinek, mert lehet, hogy a későbbiekben, már az igazi tétmeccsek során erre nem lesz mód. Piros százszázalékos, remek teljesítményt nyújtott, viszont én azért raktam volna be Borbást már a második félidő elején, hogy neki is legyen lehetősége a társaival együtt felpörögni. A legnehezebb az, hogy hét meccset kell végigjátszani zsinórban úgy, hogy mindegyik találkozó nagyon szívós, hihetetlenül kemény. Kell az, hogy egyes játékosoknak legyen lehetőségük pihenni, mert ha ne adj' Isten valamelyikőjük váltótársa elfárad vagy lesérül, akkor kerülhetünk bajba a rutintalanság miatt a végelszámolásért vívott csatákban. Sajnos nem mindegyik lányunk képes arra, amire Detti, hogy bármikor bevetve a maximumra tudjon azonnal felpörögni, s a csapat húzóemberévé tudjon válni. Ő az, aki már nem egyszer bizonyította világklasszis tudását csereként beállva, s remélem, hogy ezúttal is így lesz.

handball.hu: Szucsánszki viszont ma jókor volt, jó helyen...
Kocsis: Ő is mindenképpen kellemes meglepetés: odaáll, hajt teljes szívvel-lélekkel. Nem mással foglalkozik, csak magára figyel, és az elé kitűzött feladatot így végre is hajtja. Úgy látom, ő is egy kimagasló játékos lehet a későbbiekben.

handball.hu: Pénteken közöltük a Dunaújvárosi Hírlap vb-esélylatolgató cikkét, mellyel kapcsolatban olvasóink elfogultsággal "gyanúsítottak" Titeket. Mi erről a véleményed?
Kocsis: Ez nem baj, hisz hiába is tagadnánk: minden ember elfogult. Egy játékos is azzal szeret jobban a pályán lenni, akivel többet játszik együtt. Én bárhol nyugodt szívvel nyilatkozom arról, mennyire szeretem Ferlinget, s nem mellesleg nagyon jó játékosnak is tartom. A vele szembeni elfogultságomat nem tartom szégyennek, sőt. Nap mint nap látom őt hajtani, tudom, mennyit tett ezért a kézilabdáért, a csapatért. Németh András sem véletlenül adja meg akár a harmadik lehetőséget is két kihagyott helyzetet követően a lányoknak, hanem azért, mert tudja, hogy képesek arra, hogy az adott feladatot végrehajtsák. Ez az élet rendje.

handball.hu: Tudjuk, hogy ez még egy korai kérdés így az első meccset követően, de mit gondolsz: benne lehet ebben a csapatban a meglepetés?
Kocsis: Itt az is kérdés, kinek mi a meglepetés, ki és mit vár tőlük. Titkon biztos, hogy mindenki szeretne a csúcsra jutni, s ez halmozottan igaz egyesekre. Vannak, akik már megízlelhették a dobogó egyes fokait. Nyilván Pálinger Kati vagy Görbicz Anita nem egy újabb x-edik helyről álmodik, hanem mindent megtesz az aranyéremért. A dobogóval mi, kívülről már egészen biztosan elégedettek lennénk: habár a hivatalos elvárás a legjobb hét csapat közé kerülés, én titkon ebben bízom. Azt gondolom, a lányok képesek a nehezebb feladatokat is megoldani, ha pedig már a dobogó közelébe férkőzünk, onnantól semmi sem elképzelhetetlen!

handball.hu (jj)