handball.hu: Hogy érezted magad a tatai edzőtáborban?
Borbás Rita: A múlt héten még nagyon kemény munkát végeztünk, napi három edzésen vettünk részt, sőt, még a napokban is lábmunkafejlesztő tréninget tartottak nekünk. Úgy érzem, kezdünk egyre frissebbek, gyorsabbak, jobbak lenni.

handball.hu: Láttad mostanában a legnagyobb riválisainkat?
Borbás: Egyelőre még csak a csoportellenfeleinkről néztünk felvételeket, hiszen első célunk, hogy könnyedén továbbjussunk a csoportunkból. Ezután bizonyára középdöntőbeli ellenfeleinkről is kapunk friss anyagot. Oda már minden bizonnyal erős csapatok kerülnek.

handball.hu: Figyelmet érdemel, hogy csoportellenfeleteknek, Japánnak sikerült legyőznie a kiváló dél-koreaiakat!
Borbás: Valóban születtek meglepő eredmények, viszont Japánról láttunk két felvételt is, amelyek alapján nem gondolom, hogy félnünk kellene tőlük. A spanyolokat is ismerjük, velük épp tavaly, az egyik Pannon-kupán mérkőztünk meg.

handball.hu: Mennyire érzitek tehernek, hogy a világbajnokság egyben az olimpiára is kvalifikál?
Borbás: Nyilván benne van mindannyiunk fejében, hiszen ott szeretnénk lenni az olimpián, de megvan az egészséges önbizalmunk, ami az első hét helyezés egyikének megszerzéséhez, azaz az ötkarikás kvalifikációhoz szükséges. Személy szerint én is átérzem a tét súlyát, de egyelőre a világbajnokságra koncentrálok, és egyik mérkőzésen se úgy fogok pályára lépni, hogy csak az járjon a fejemben, hogyha kikapunk, veszélybe kerül az olimpiai szereplés.

handball.hu: Pszichésen tehát nincsenek gondok, de milyen formában érzed magad fizikálisan?
Borbás: Múlt héten elég fáradtnak éreztem magamat, „megfogta” a lábamat a rengeteg futás és erőfejlesztő gyakorlat. Nem szoktam ilyen komoly munkát végezni felsőtestre, és szerintem a többiekből is sok erőt kivettek a múlt heti tréningek. Úgy érzem, a napok múlásával én is egyre inkább felveszem a ritmust, belerázódom a munkába. Jó formában jöttem ide a válogatotthoz, de nyilván kicsit gátolni fog, hogy más stílusú játékra kell átállnom, mint amelyet a klubomban megszoktam.

handball.hu: Legutóbb az "óriás" Bojana Popovic védése volt a feladatod. Milyen érzés volt?
Borbás: Nem a mérete volt zavaró, hanem a hatalmas játéktudása. Popovic jól lát a pályán, és bármilyen szituációban kiválóan tud improvizálni. A posztján a világ egyik legjobbjáról van szó, tehát öröm, hogy egy ilyen játékos ellen készülhettünk a világversenyre. Őrzése kihívás volt számomra, amelyet sajnos nem igazán tudtam megoldani. Remélem, a világbajnokságon azért kijön majd a lépés.

handball.hu: Több egyszemélyes gárdával is megmérkőzhettek majd a világbajnokságon…
Borbás: Igen, például a spanyoloknál a balátlövő Fraile a legnagyobb fegyver. Szerencsére bővítettük a védekezési repertoárunkat, az eddig megszokott taktikánkon kívül mással is tudunk variálni, amit kiválóan tudunk hasznosítani az egyszemélyes csapatok ellen is. Eddig a kettes pozíciókban lévő játékosaink célja a labdaszerzés volt, ezért többnyire az irányítót támadták le. Mostantól pedig egy Popoviccal vagy Frailéval felálló csapattal szemben pedig Szamoránsky Piroska vagy én jobban feltolódunk, és többet ütközünk, tehát nem váltunk át a hármas védőre. Azt is gyakoroltuk, hogy a kettes védő kíséri végig a támadót, és azt is, hogy nem kíséri, hanem belekényszeríti az átlövőjét egy középről ellőtt labdába, amelyet magasabb védőink lesáncolnak.

handball.hu: Mióta készültök ezzel az új szisztémával?
Borbás: Az előző világversenyen még nem alkalmaztuk, de idén már több edzőtáborban is gyakoroltuk. Remélem, hogy ezzel ellenfeleinket meg tudjuk lepni, hiszen gondolom, már ők is felkészültek az eddig megszokott védekezésünkre. Ráadásul támadásban is tartogatunk még meglepetéseket…

handball.hu: Mi a véleményed az új olimpiai kvalifikációs rendszerről, ami gyakorlatilag a lobbira épít?
Borbás: Igazságtalannak tartom, hogyha tegyük fel, dobogón végzünk, de mondjuk nem megfelelő pályázatot nyújtunk be, akkor mi utazhatunk például a hetedik helyezetthez. Hazai pályán szeretnénk pályára lépni, hiszen itthon teljesen más hangulata van a mérkőzéseknek, mint külföldön. Emlékszem például arra, mikor a szentpétervári világbajnokságon szerepeltünk, az Ausztrália elleni csoportmérkőzésünkre egy lélek sem volt kíváncsi, kongott az a hatalmas csarnok. Az aréna akkora volt, hogy a felét le kellett zárni, hogy kisebbnek tűnjön, és ne legyen olyan szembetűnő az érdektelenség. A középdöntőkre aztán szerencsére az Oroszországban tanuló magyar diákok buzdítottak minket, akik nem kevés távolságot vonatozva érkeztek meg a helyszínre.

handball.hu: Személy szerint Te milyen helyezéssel lennél elégedett Franciaországban?
Borbás: Szeretném, ha minimum a szentpétervári világbajnokságon megszerzett bronzérmet elérnénk, ami persze borzasztó nehéz lesz, hiszen nagyon erős a mezőny. Van törlesztenivalónk azokkal a csapatokkal szemben, akik mostanában megvertek minket a világversenyeken. Itt főképp Németországra és Romániára gondolok, akik pont akkor győztek ellenünk, amikor tovább menetelhettünk volna.

handball.hu (bee)