handball.hu: A vereség ellenére azért az első félidő végén meg tudtátok szorongatni a Győrt.
Anja Andersen: Nem játszottunk jól. Az első harminc percben azért nem, mert a hibáink miatt végig két-háromgólos hátrányban voltunk, a második játékrész első tizenöt percében pedig csak egy gólt sikerült szereznünk. Ma semmi sem jött össze a csapatomnak. Azért is vagyok így elkeseredve, mert tudom, hogy sokkal többre vagyunk képesek.

handball.hu: Mi az, ami mégis örömre adhat okot?
Andersen: Biztató volt Emiliya Turey formája, hiszen balátlövőként is kiválóan megállta a helyét. Az elkövetkező két évben „Emiliya Popovicot” szeretnék belőle faragni. Kár, hogy annyira egyedül hagyták őt a többiek, ezért kontratámadásokból jól megszórt minket a Győr.

handball.hu: A tavalyi mérkőzésekkel ellentétben ma nem Görbicz keserítette meg legjobban az életetek.
Andersen: Továbbra is úgy vélem, hogy ő a Győr legjobb játékosa. Úgy kell gondolkozni a kézilabdáról, ahogyan ő, aki mindig tudja, hogy merre mozogjon a pályán. Amikor nincs jó formában, akkor is hatalmas felelősség hárul rá. Lehet, hogy ma nem ő volt a legjobb, de az én szememben Anita továbbra is fantasztikus kézilabdázó.

handball.hu: Te is úgy láttad, hogy főképp támadásban volt tanácstalan a Slagelse?
Andersen: Igen, az összeszokottság hiánya miatt. A védelembe is be kell építenem három-négy új játékosomat is, ehhez pedig több időre van szükségem. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak januárban kezdődne a Bajnokok Ligája! Ez sérültjeink miatt is jól jönne, akik mind a balátlövő posztról dőltek ki. Remélhetőleg Gabi Rotis januárban már újra harcra kész lesz. Ha viszont mégsem, akkor folytatom a posztok cserélgetését, és továbbra is a balszélső Turey szerepel majd balátlövőként.

handball.hu: A múltkor említetted, hogy egy professzionális liga az álmod, azonban olvasóink nem pontosan értették, ez mit takar. Elmagyaráznád?
Andersen: A nőikézilabda jövője szempontjából a legjobb lenne egy új profi liga Dániában, egy pedig Európában. Nálunk és Magyarországon erős a bajnokság, ezzel pedig mindent elmondtam. Ausztriában, Németországban és számos más nemzetnél is csak egy-két komolyabb klubcsapat van, nekünk pedig ez ellen tennünk kell valamit. Szerintem a professzionális szervezettség hiányzik a sportágból. Ezt a dán és az európai szövetség sem tudja biztosítani. Az amerikai kosárlabdaligához, a férfi és női NBA-hez hasonlóan üzleti alapokon kellene működtetni a kézilabdát is. Nekünk, dánoknak kellene elkezdeni a reformot, aztán egész Európára kiterjeszteni. Én már próbálkoztam, de sajnos sikertelenül: mivel Dániában igen népszerű a nőikézilabda, szerettem volna, ha egy külön tévécsatornát kap a sportág. Két televíziótársasággal is küzdöttem, és már a politika is belekeveredett az egészbe.

handball.hu: Furcsa, hiszen kívülről úgy tűnik, mintha profi lenne a dánok hozzáállása!
Andersen: Sajnos nem. Tudom, hogy kik dolgoznak az Olimpiai Bizottságnál és a Dán Kézilabda Szövetségnél, és ők egyáltalán nem profik.

handball.hu: Még mindig olyan rossz a viszonyod a Dán Kézilabda Szövetséggel?
Andersen: Már nem annyira. Mikor tavaly egy Aalborg-Slagelse mérkőzés után egyéves eltiltást kaptam, ügyvédet fogadtam, amellyel elértem, hogy büntetésemet félévre csökkentsék, majd a dán szövetség elnökét is leváltották. Ezután az Európai Kézilabda Szövetség is eltiltott, dacára annak, hogy egy dán bajnoki mérkőzésről volt szó. Nekem pedig már nem volt pénzem és energiám mindkét szervezettel harcolni. Annak viszont örülhettem, hogy először hallhattam azt valakitől (a Dán Kézilabda Szövetség új elnökétől), hogy változást szeretne, és ezt tényleg komolyan is gondolta. Mivel Dániában szinte kivétel nélkül a Jülland-félszigeten találhatóak a legerősebb kézilabdaklubok, az elnök azt akarta, ha ezt valamilyen módon kiterjesztenénk az egész országra. Azt is szerette volna, ha a csapatok legalább 15 százaléka profi játékosokból állna. Amikor a terveit legelőször vázolta, azonnal mennie kellett, kirúgták. Úgyhogy nagyon nehéz itt bármi újat alkotni. Azt mondtam magamnak, hogy energiámat most az edzősködésen vezetem le, mert belefáradtam abba, hogy egyfolytában egyedül kell küzdenem. Túl nagy falat ez nekem...

Cecilie Leganger: Pálinger tökéletesen tette a dolgát
Konkoly Csaba: Győzni mindenképp jó
Anja Andersen: Időre és bátorságra van szükségem

handball.hu (bee)