Szerda este Köstner Vilmos valóban királyként érezhette magát, hiszen csapatával fejedelmi produkcióval szolgálta ki a sportbarátokat, győztes hadvezérként került ki a nem mindennapi csatából, majd pedig méltóságteljesen fogadhatta a gratulációkat. Ám az igazi uralkodót az a tulajdonság is jellemzi, hogy a legnagyobb siker(ek) közepette is megőrzi higgadtságát, éleslátását, realitásérzékét, józanságát, és bár örülni, ünnepelni is nagyon tud, ám még idejében már az újabb feladatra koncentrál. Szóval kedves olvasóink, olvassák el az alábbi edzői értékelést és döntsék el, vajon rászolgál-e Köstner Vilmos az uralkodói jelzőre!

– Elsősorban akarati tényezők, hozzáállás és harci kedv terén léptünk óriásit előre a Ferencváros elleni meccsen az első bajnokinkhoz képest, hiszen ez a csapat a Goldberger ellen sem volt alapjában véve gyengébb játékerejű, csupán a fentebb említett tényezők akkor hiányoztak a játékunkból – nyilatkozta honlapunknak Köstner Vilmos. – A győzelmünk mögött nem húzódik meg semmiféle edzői mágia, praktika, semmi olyan szenzáció, amely esetlegesen magyarázná a sikerünket, sokkal inkább az történt, hogy kijött a kilenc hetes kemény felkészülési munka eredménye. Mindehhez még pluszban hozzájött, hogy amolyan csakazértis megmutatjuk hangulatban léptünk pályára. Így utólag azt gondolom, amennyiben nyertünk volna a Goldberger ellen, úgy kevesebb sanszunk lett volna a Fradi legyőzésére, persze ez nem jelenti azt, hogy nem győzhettünk volna.
A bajnoki címvédő ellen csapatom minden tagja mindent megtett azért, hogy ilyen sikeres és csodálatos estét varázsoljunk szurkolóinknak és magunknak, ám a kezdőcsapat tagjait külön is ki kell emelnem, hiszen mindannyian kiváló teljesítményt nyújtottak. Király Annamari, Sütő Marica, Rácz Mesi és Pádár Margó az első félidőben is jól játszott, a másodikban pedig csatlakozott hozzájuk a jelentősen feljavuló Kocsik Viki, az óriásit küzdő Kereki Edina és Szabados Ibolya is. Király Annamari végig biztos pont volt a kapuban, bravúros védéseivel hatalmas tartást adott a csapatnak. Persze meg kell említenem azokat is, akik ezúttal kiegészítő, de nagyon hasznos szerepet töltöttek be: a kapusainkat, valamint Flaska Mónit, Szamosi Anitát és Kudor Kittit is. És hogy valami szakmai fogást is említsek, a gyakori védekezésváltásunk is jó húzásnak bizonyult.
A legfontosabb konklúziót azonban a végére tartogattam, mégpedig: ma már a nagy siker és a nagy öröm történelem, azonban biztos, hogy óriási lökést ad a folytatáshoz. Viszont az is igaz, hogy ezután mindenki ellen ugyanilyen hozzáállást kellene nyújtanunk. Remélem, ez sikerül!

Forrás: derecskekezilabda.hu