Huszonhét éves, imponáló pályafutás végére érkezett Ira. Tizenhét éves korában került Rosztovba, ahol el is végezte a testnevelési egyetemet, s közben a város csapatában védett öt évig. Szovjet bajnok, orosz bajnok, Kupagyőztesek Európa Kupájában első helyezett játékosként került új csapatába a podgoricai együttesbe, majd Skopjéba, ezután egy év tunéziai légióskodás következett. S mindenhol, ahol addig megfordult, bajnokcsapat tagjaként szerepelt. Kilencvenháromban érkezett Magyarországra, először a zalaegerszegi csapatba. Ezekre az évekre már mi is jobban emlékszünk: Vasasnál négy év, Győr öt év és aktív játékosként a pálya végén a Dunaferr az utolsó állomás. Már magyar állampolgárként birtokosa egy olimpiai ötödik, világbajnoki második, Európa-bajnoki harmadik helynek. Természetesen magyar bajnoki és kupagyőztesnek járó éremmel is büszkélkedhet.

Egyszóval: Sirina Irina a gyakorlatban mindent tud a kézilabdáról, viszont most majd a pálya széléről nézheti a mérkőzések eseményeit. Az első kérdésemre, amelyben arról érdeklődtem: mi kell még egy egyetemi diploma mellett ahhoz, hogy jó edző legyen valaki, így válaszolt:

- Először is szeretni kell a kézilabdát, szeretni kell az embereket, akikkel együtt dolgozunk. Képesség kell ahhoz, hogy az évek során megszerzett tudást átadjuk, és természetesen empátia, türelem, lélektani ismeretek, érzék is szükséges az edzői tevékenységhez.

- Elárulom, hogy Imre Vilmos előzetes érdeklődésére játékostársai örömmel javasolták Irinát erre a posztra. Tehát szeretik, elfogadják...
- Ez nekem nagyon jólesik. Az érzés kölcsönös, mert én is így érzek a játékostársaim iránt. Ha ez nem így lenne, akkor a kapcsolatunk eleve kudarccal végződne. Imre Vilmos is tudja, ha egy női edző bemegy a női öltözőbe, akkor a társak megnyilnak. Eddig is elmondták bújukat, bánatukat, s remélem ez így lesz a továbbiakban is. Úgy gondolom, én valamilyen hidat képezek a női játékosok és a vezetőedző között.

- Az magától értetődik, hogy egy többszörös válogatott kapus ellátja a kapusedzői feladatokat is...
- Ismerem a Dunaferrben a kapustársak gyengéit, erősségeit, tehát tudom a foglalkozások irányát, azt, hogy mit kell erősíteni, mit kell kijavítani. Az általános követelmény: a kapus és a csapat, főképp a védelem közti kapcsolat legyen szoros, tudjon eredményesen felkészülni az ellenfelekből. A jó reflex pedig alapkövetelmény.

- Előfordulhat, például egy balszerencsés sérüléssorozat miatt - de remélem nem lesz rá szükség -, hogy kapusgond miatt Irinának be kell állnia majd a kapuba?
- Csak akkor, ha nagyon muszáj. De úgy látom, erre nem kerül sor. Bár egy az aktív pályáját befejező sportembertől elvárható, hogy fizikailag karbantartsa magát, és mindig fitt legyen erőnlétileg. Én legalábbis erre törekszem.

- Pályaedzőként mi lesz a feladata?
- Erről még konkrétan nem egyeztettünk Imre Vilmossal. A munka közben sok minden ki fog alakulni. Ami biztos, a pályaedzőnek mindenben, bármikor segítenie kell a szakvezető munkáját. A csapat jó, én pedig belevágok egy izgalmas feladatba, ami nagy kihívás a számomra.

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap