- Mi jellemezte szülőhazádban, Litvániában az élsporthoz való hozzáállást, és mennyiben különbözött ez a későbbiekben átéltektől?
- Akkor még, a kommunizmus idején nagy nyomás nehezedett mindenkire, aki élsportolónak állt; a hazáért, a közösségért kellett teljesítenünk. Ez sokszor pont fordítva sült el, mely egyfajta áldozatra kényszerítette a lakosság egy részét. Mindenki ismeri például az alkoholizmus problémáját, ami akkoriban egyszerűen a szőnyeg alá lett söpörve. Másrészről viszont ez a nyomás fegyelemhez és megbízhatósághoz vezetett, az emberek sokkal nagyobb akarattal álltak hozzá a dolgokhoz, mindig fel akartak valamit mutatni, és nem elégedtek meg féleredményekkel. A sport is a professzionalizmus felé vezette, és arra nevelte a népet. Odakerülésemkor Skandináviában egy olyan kultúrát ismerhettem meg, amelyben a gyermekek értelme kibontakozhatott, és szabadságot hagytak nekik. Ettől tudott az egyéniségük és az öntudatuk kifejlődni.

- Mennyire lehet ez egyáltalán kívánatos egy csapatsportban?
- Sok egyéniség nagyon jól tud a csapattal együttműködni, amennyiben a közös célt tartja mindegyikük a szeme előtt. Amint ez elé a cél elé helyezi valaki az egyéni érdekeit, onnan kezdődik a visszaesés. Megfelelő edzői segítséggel egy személyiségeken alapuló ideális csapatstruktúta alakulhat ki. Skandináviában a csapatmunka a mindennapokban is magas helyiértéket képvisel. Ez nem a másikra való irigykedésről vagy a kiszorítósdiról szól, hanem annak támogatásáról, és a kölcsönös kiegészítésről.

- Ausztriában hogy megy ez?
- Skandináviához képest az a különbség, hogy a gyerekek itt már egészen kicsi koruktól olyan határok közé vannak kényszerítve, amit a későbbiekben sem lépnek át egykönnyen. Az élsportban pedig sokszor pont arra a szemléletmódra van szükség, hogy az ember, ha igazán akarja, át tudja lépni a saját határait, és ez viheti csak tovább. Az lenne a kívánatos, ha nem lenne, ami fizikálisan és pszichésen egyaránt blokkolna, és görcsössé tehetne. A magabiztosság az ellenfél szemében is pozitívnak tűnhet, és inkább támogatandó, mint fenyegető. Persze ettől még a hibalehetőség megmarad, viszont a hibázás mindig egyfajta tanulási folyamatot is rejt magában, ami egyben a siker felé vezető út ajtaját is megnyitja.

- Mit lehetne ez ellen tenni?
- Nagyon fontos lenne a fiatalokba még több pénzt fektetni, és az életükhöz célokat adni. Ez nem csak a sportra értendő, akár a művészet is jelenthet értékes elfoglaltságot. A sportot én úgy ismertem meg, mint az élet egyik részét, ami az egyéni fejlődést hatásosan befolyásolja, a szociális nézőpontokat előremozdítja, a kábítószerektől távol tart, és belülről megerősít. Mindezzel pedig együtt jár, hogy egészségügyileg is jó befektetés.

- Mit gondolsz, mi változott a kézilabdázásban az utóbbi években?
- Sokkal gyorsabb és látványosabb lett ez a sportág. A játékosok magabiztosabbak. A technika és a taktika sokkal nagyobb szerepet kap, ezáltal nő a játék minősége és élvezeti értéke, viszont nagyobb jelentőséget kap minden egyes hiba is.

- Ősztől elvállaltad a UHLZ Perchtoldsdorf férficsapatának irányítását. Mik a meglátásaid és a jövőbeli terveid ebben az új feladatkörben?
- Számomra a kézilabda régen és most is a hobbim és a munkám is egyidejűleg. A játék okozta örömömet és az általa szerzett tapasztalatomat szeretném a továbbiakban is továbbvinni; ez egyrészt belső szükséglet, másrészt pedig egyfajta kötelesség számomra. Magam is számos edzői személyiséggel találkoztam pályafutásom során, és szereztem tapasztalatokat. Egy új edző minden esetben új ötleteket és lendületet visz egy csapat életébe. A kreativitás mindkét oldal részéről szerfölött fontos azért, hogy meghallgassák egymást, és esetleges személyes bizonytalanságaikra ráébredjenek. Lényeges továbbá, hogy egy közös célt ki tudjanak tűzni, és onnantól annak érdekében tegyenek meg mindent. Már előre örülök ennek az érdekfeszítően izgalmas feladatnak, melyben az eddigi edző, Martin Matuschkowitz is a segítségemre lesz. Megerősített, begyakorolt show-elemeket szeretnék beépíteni a játékba, mely nemcsak a nézők, hanem a játékosok számára is élvezhetőbbé teszi ezt a sportot. Trükköket kitalálni, akcióterveket készíteni, és azokat sikeresen véghezvinni növeli a játék örömét, és mindenkinek folyamatos sikerélményt ad a csapaton belül. Elképzelni valamit, majd mindazt a pályán megvalósítani, félelmetes lazaságot tud biztosítani a pályán”.

Az UHLZ Perchtoldsdorf Ausztria legnagyobb férfi kézilabda egyesülete, ahol egyszerre vannak jelen az olyan játékosok, akik csak szabadidős elfoglaltságként, és akik hivatásból, profi szinten játszanak. Az első számú férficsapatuk, melyet három éve Martin Matuschkowitz irányít, legutóbb bronzérmes lett az alsó-ausztriai tartományi bajnokságban. Középtávú céljuknak tekintik, hogy két éven belül megnyerik a tartományi bajnokságot, és feljutnak az első osztályba.

Forrás: sportnet.at
Fordítás: handball.hu (jj)