- Döntése végleges?
- Igen. Sajnos be kellett látnom, hogy a súlyos vállsérülésem és a műtétem után már nincs tovább.

- Akkor ez az egy év, amit Győrben töltött, csalódásnak számít?
- A balszerencsés sérülés miatt igen, de más szempontból nem. Nagyon megszerettek Győrben is. Azt azért nagyon sajnálom, sőt, most is bánt, hogy nem lehettem a győri csapattal bajnok. Nem szívesen emlékszem vissza a Ferencváros elleni döntő mérkőzésre.

- Tehát megszűnik a kapcsolata a kézilabdával?
- Fizikailag igen. Nem játszom többé semmilyen csapatban sem. Nem leszek edző, mert az időben nagyon leköti az embert, és idegileg is megterhelő...

- De én annyit azért tudok, hogy a Dunaferr valamilyen ajánlattal megkereste...
- Ez tényleg igaz. Munkát ajánlottak. Az lenne a dolgom, hogy a Balkánon kutassak fel tehetséges fiatal játékosokat. Szerb-montenegrói, horvát, szlovén és más területen lehetnék játékos-megfigyelő, amolyan menedzser.

- És vállalná?
- Gondolkodási időt kértem. Nem rossz ötlet, csak nem tudom, hogy ez mennyi elfoglaltsággal, munkával járna. Bevallom: egyelőre pihenni szeretnék, és Józsikának, a fiamnak élni. Ő ősszel Palicson lesz majd óvodás, most ötéves.

- De azért többször találkozhatunk majd Dunaújvárosban is. Igaz?
- Természetesen. Dunaújvárosba is hazamegyünk. Nem távolság, száz kilométer és most lesz erre is időnk. Én pályafutásom legszebb éveit, tizet, Dunaújvárosban töltöttem. Mindent ennek a városnak és az egyesületnek köszönhetek. Amit lehetett a kézilabdával, azt itt értem el, s ezért nagyon hálás vagyok.

- Mire emlékezik vissza nagyon jó szívvel?
- A Bajnokok Ligája-győzelem és talán a sydney-i olimpiai, a dánok elleni ezüstérmes találkozó a legemlékezetesebb. A zágrábi vébédöntő rossz emlék. Hét perc volt vissza, héttel vezettünk a franciák ellen, mégsem sikerült. Szép emlék a kétszeres világ legjobbja kitüntetésem is.

- Tehát kezdődik a civil élet. Ahogy nemrég nyilatkozta: esetleg megnyílik a Bojana Szépségszalon?
- Változott a terv. Palicson létrehozunk egy nagy játszóparkot, amolyan Disneyland Játszóházat. A családunk hatalmas birtokán építjük ezt fel, rengeteg játékkal, berendezett épületekkel. Nagy kedvvel álltunk neki a családommal, és már sokan érdeklődnek: mikor nyitunk.

- Mi volt a titka, hogy bárhol játszott, a közönség nagyon szerette?
- Rengeteg barátom van, s ezt annak köszönhetem, hogy láthatták: én mindig győzni akarok, és foggal-körömmel harcolok a győzelemért. Soha nem alibiztem játék közben, mert vallom, hogy a közönséget mindig ki kell szolgálni. Ezért is vagyok boldog ember. Már elhatároztam, hogy a Dunaferr és a Győr egy-egy nagy mérkőzésén én is szurkoló leszek.

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap