handball.hu: Az "aranymérkőzés" utolsó másodperceiben kapufát lőtt Djokics, ezzel pedig szertefoszlottak a Győr reményei. Azért a helyzet, gondolom, nem ennyire egyszerű...
Róth Kálmán: Az ilyen jellegű mérkőzéseket nem lehet egy helyzetre, egy játékosra kihegyezni. Az első félidő szoros, kiegyenlített játékot hozott. Úgy gondolom, már ott is jobbak voltunk, de hozzá kell tennem, viszonylag sokat voltunk hátrányban. A szünet után nem tudtuk kihasználni azt a lélektani előnyt, amikor hat góllal elhúztunk, és egy kiállítás során igen rosszul jöttünk ki az emberhátrányos helyzetből. Ekkor felzárkózott a Fradi, és olyan buzdítást kapott a hazai közönségtől, ami szárnyakat adott neki, mi pedig elbizonytalanodtunk. Ez vezetett oda, hogy a végén átvették a vezetést, egy kiélezett végjátékban pedig minden mozzanatnak nagyon fontos szerepe van. Úgy érzem, az utolsó pár percből nem jöttünk ki túl jól, volt pár ítélet, amit nem értettünk. Görbicz Anita elvett gólját nem láttuk szabálytalannak, illetve az utolsó helyzetünkért biztosan hétméteres járt volna, ha a mérkőzésnek nem ebben a szakaszában járunk. Nem akarom a játékvezetőket bántani, mert köztudottan a legkorrektebb, legjobb párosról van szó. Különösen azért nem, mert rajtuk kívül csak a Dobrovits-Tájok kettős képes arra, hogy egy ilyen hőfokú mérkőzést magas színvonalon levezessen. Nem itt ment el a bajnokság számunkra, hanem sokkal hamarább, úgyhogy inkább a saját gondjainkkal kell foglalkozni, de az a közeg, az a hangulat, amit mi is átéltünk, biztos, hogy alapvetően befolyásolta a játékosaink és a bírók döntését is.


handball.hu: Említetted, hogy egy emberhátrányos helyzetnél zavarodott össze az ETO. Görbicz Anita kiállítására gondolsz?
Róth: Igen. Ez is egy érdekes szituáció, hiszen éveken keresztül minket tartottak "színjátszó csapatnak", de azt hiszem, most kicsit változott a helyzet. Abban a szituációban nem tud Görbicz Anita olyan nagyot szabálytalankodni, hogy egy nála 15 kilóval nehezebb játékos, Németh Helga ekkorát essen. Támadásban pedig nem oldottuk meg jól ezt a helyzetet, eladogattuk, ellőttük a labdákat. A Fradi ezt azonnal kihasználta, a közönség pedig rögtön belelkesült.

handball.hu: Talán nem véletlen, hogy épp Anita kiállításánál zárkózott fel a Fradi.
Róth: Igen, ez sajnos már nem az ilyen első eset. Mínusz három góllal zártuk ezt az emberhátrányt, de még ekkor se lett volna gond, mert háromgólos előnyünk még maradt.


handball.hu: Többen is állítják, hogy az erősebb játékosállománnyal rendelkező Győrnek meg kellett volna nyernie ezt a bajnokságot is. Vagy ez nem elég?
Róth: Menjünk végig a sorban: Mravikova szerintem magasabban jegyzett játékos, mint a mi jobbszélsőink. Azt hittük, hogy Radulovics a sérülése után meg tudja oldani a jobbátlövő posztot, de mivel nem tud védekezni, eleve 50 százalékról indul, így most nagyjából 25 százalékos formában van. Jobbkezes jobbátlövőként Bradeanu szerintem jobban megoldja a feladatát, mint a Ferencváros játékosai ezen a poszton, de vasárnap Németh Helga kiválóan teljesített. Irányítóként Görbicz Anita jobb, de azért Szucsánszki is egyre eredményesebb, tehát ott valamivel erősebbek vagyunk. Beálló poszton egyik emberünk se sokkal jobb, mint Uhrakova. Ballövő helyen Tóthnál jobb játékosunk nincsen, hiszen Gogirla sérülése óta nem százszázalékos, nem tudta még azt a formát, azt a lövőerőt nyújtani, mint előtte. A balszélsőknél közel azonos a helyzet, hiszen Vérten Orsi és Kirsner Erika a válogatottban is váltja egymást. Kapusposzton talán Herr Orsi kicsivel most jobbat nyújtott, mint a Fradi hálóőrei, összességében talán itt erősebbek vagyunk. Igazából mi a kispadunk szempontjából vagyunk jobbak. Most viszont épp ők nem tudtak annyit hozzátenni a játékhoz, mint például Zácsik Szandra a Fradiban. A játékosállomány terén tehát igazából nagy különbséget nem látok. Riválisunknak volt egy olyan erős sora - s ezt a nemzetközi mezőnyben többször bizonyította -, amely a világ bármely csapatával fel tudja venni a versenyt. Ha belegondolunk, Bradeanunak, Herrnek, Vértennek, Görbicznek nálunk is ugyanúgy hatvan percet kell a pályán lennie. Tény és való, úgy tűnik, mintha az ETO-ban jobb játékosok lennének, de ez mindig a pályán mutatott teljesítményen dől el. Nálunk Radulovics és Gogirla ezt nem tudta bebizonyítani, a saját rangsorunkon se tudtak az első ötbe kerülni.


handball.hu: Viszont két évig sikerült elhódítanotok a bajnoki aranyérmet. Mi változott meg idén?
Róth: Megbomlott a hierarchia. Több játékos is azt hitte, hogy ő ugyanaz, aki tavaly volt, ezért jogot formált arra, hogy játsszon. Mivel volt helyettese a kispadon, kevesebb hiba után is lecseréltem. Akkor azt mondta, hogy nem bízom benne. Akit meg a pályára küldtem helyette, azt sérelmezte, hogy azért nem bízom meg benne, mert a másik kezdett. Ebből pedig egy felbomló hierarchia lett, amelyet nehéz kezelni. Sajnos mindig épp azokkal volt gond, akik gyengén teljesítettek, az idén több ilyen ember is akadt. A teher pedig rajta maradt Görbiczen, Vértenen, Bradeanun és azokon, akiknek hatvan perceket kellett játszaniuk a többiek "saját problémái" miatt.


handball.hu: Mi változik a vereség után? Realizálódik a megszellőztetett pénzbüntetés, vagy enélkül is a padlón van a csapat?
Róth: Nem volt szerencsés az sem, hogy a mi büntetésünkön csámcsogott a sajtó. Más csapatoknál is vannak retorziók, de nem ennyire nyilvánosan. Nem mindig publikáljuk jól, ami a házunk táján történik, mindig csak a negatívumokat emeljük ki. Kicsit csalódtam a sportsajtóban az utóbbi időben, amely meglehetősen elbulvárosodott. Nagyon kevés olyan orgánum van, amely objektív, pozitív, a sportnak azt a részét emelné ki, ami a munka, az eredmény irányába megy. Nem tudom, hogy jó-e az, ha a legnagyobb sportnapilap a bajnoki döntő előtti beharangozójában azzal foglalkozik, mekkora a tétje az ETO számára a meccsnek a büntetés miatt. Főleg nem úgy, hogy ezeket a szavakat Vanyus Attila szájába adják, aki pedig két hete nem is nyilatkozott nekik. Minket nem a pénzzel büntetnek meg! Hatalmas tévedés, hogy a játékosok egy percig is az anyagiakra gondolnak, amikor felmennek a pályára. Nekem, nekünk az a büntetés, hogy nem tudtuk megvédeni a bajnoki címünket, hogy nem a mi nyakunkba akasztották az aranyérmet. Az pedig fájdalom, hogy véleményem szerint ezen a mérkőzésen legalább a döntetlent megérdemeltük volna. Az a büntetésünk, hogy nem tudtunk örömet okozni a szurkolóinknak. Hogy közben levonnak tőlünk pénzt? Az egy teljesen más dolog. Mondhatnám azt is, hogy megérdemeljük, de ezután a meccs után melyik játékosomra mondjam azt, hogy nem hajtott, mikor a szívüket kitették a pályán? Ez egy magas színvonalú, jó mérkőzés volt, ahol bármelyik csapat nyerhetett volna. Persze mondhatjuk azt, hogy nem most vesztettük el a bajnokságot, de azért elgondolkodtató, hogy az a keserűség, ami itt jött ki néhány játékosomból, egy hosszú folyamat eredménye.


handball.hu: Kire gondolsz konkrétan?
Róth: Többen is foglalkoztak azzal, hogyha nem is elvtelen segítséget, de korrektséget vár el minden tekintetben, minden kézilabdában résztvevő szervezettől. Nem akarok arra hivatkozni, hogy mi hány válogatottat adunk, vagy arra, hogy Görbicz Anita minden évben olyan állapotban érkezik vissza hozzánk a világversenyről, hogy rendszeresen rámegy a januárunk és a februárunk. Ebből persze a sportsajtó azt szűri le, hogy Győrben már megint gond van, de hogy ennek mi az oka, azzal nem foglalkoznak. Hogy Anita az egyik évben fölszakadt hassal jön vissza, a másik évben formán kívül, veseproblémákkal. Ezek után természetes, hogy a játékosok elkedvetlenednek, főleg úgy, hogy abban a pillanatban, amikor reklámozni kell a magyar kézilabdát, Görbicz Anitának rögtön ugrania kell. Ezek után joggal várhatná el ő is és a klub is a korrekt elbírálást, amely őt hatalmas áldozatok árán itthon tudja tartani, vagy amely hazahozza azt a Pálinger Katit, akinek igen nagy szüksége lesz rá, hogy jó formában legyen az olimpiai selejtező előtt.


handball.hu: Miben látod annak az okát, hogy ennyien a Győr ellen vannak?
Róth: Nem tudom, úgy látszik, nem vagyunk szimpatikusak valakiknek. Rengeteg mérkőzést vesztünk el egy góllal idegenben, vagy épp döntetlent játszunk egy középcsapat otthonában egy olyan találkozón, ahol a játékosaim testi épségére nem voltak hajlandók vigyázni azok, akiknek ez feladatuk lenne. Mi csak akkor tudunk idegenben győzni, ha kirobbanó formában játszunk, ugyanakkor azt látom, hogy más csapatok sokszor a miénknél lényegesen gyengébb játékkal mérkőzéseket nyernek. Az alapszakaszból is tudnék olyan meccset mondani (itt dőlt el, hogy a rájátszást nem az első helyről várjuk), amelyet még a rivális csapat edzője is furcsa mérkőzésként értékelt. Ezek után szerintem jogos a játékosaim kifakadása. Ha elvárják tőlük, hogy a magyar kézilabdát minden szinten képviseljék, akkor ők is elvárják a korrektséget, viszont megint hangsúlyozom: nem azt kérik, hogy elvtelenül segítsenek minket.

handball.hu (bee)
További fotók: www.bolcs27.hu