Mivel a buszokba bőven került "útravaló" is, így az út jó hangulatban telt. Szlovákián, Csehországon és Németországon keresztül utaztunk Rostockig, ahol másnap reggel kompra szálltunk. Egy kétórás, igazán kellemes kompút után érkeztünk meg Dániába.

Dánia verőfényes napsütéssel és a hazaihoz hasonló remek idővel várt ránk. Még kétórás buszozás és végre Koppenhágába érkeztünk. Szállásunk egy belvároshoz közeli, a kategóriájában megszokottnál magasabb színvonalú Youth Hotel volt.

Mivel a meccs kezdéséig volt még 24 óránk, a szobák elfoglalása után a többség nyakába vette a várost!
Koppenhága a csatornák, a nagy terek, és kerékpárosok városa. A turista nem hagyhatja ki a városháza előtti tér sokadalmát, a királynő palotájánál a testőrség őrségváltását, az Új Kikötő (Nyhavn) turista forgatagát. De kihagyhatatlan Koppenhága fő látványossága a várost jelképező Andersen mesealak, a Kis Hableány szobrocskája is a tengerparton. Mivel repülővel és személyautókkal is többen jöttek Győrből, így a belvárosban és a város sétálóutcájában lépten-nyomban ETO szurkolókba botlottunk.

Másnap délelőtt a szurkolók egy része folytatta Koppenhága felfedezését, másik részük pedig látogatást tett Dánia egyik legrégebbi sörgyárában a Carlsberg sörgyárban. Mivel ők ott kóstolót is kaptak, az már remek alapozás volt a délutáni mérkőzésre.

Mivel a Slagelse, csarnoka meglehetősen kicsi, ezért a csapat vezetése úgy döntött, hogy a mérkőzést Koppenhágában, a Bröndby ötezres csarnokában rendezi meg. Utólag nem tudom, hogy ez jó döntés volt-e számukra, mert végül is nem lett teltház. Kb. négyezer dán szurkoló lehetett a csarnokban.
De a száz fölé duzzadt győri tábor hangban, így is felvette a versenyt a Slagelse szurkolóival.

A mérkőzés úgy indult mint az álom. Formás támadások, remek lövések és az ETO máris 8-3-ra vezetett. A játékvezetők ekkor látták úgy, hogy bele kell nyúlniuk a mérkőzésbe. Dokicsot egy semmiségért kiállították és a Slagelse ezt kihasználva három gólt szerzett. Mint később kiderült ez volt a mérkőzés fordulópontja is. A Slagelse védekezése ekkor állt össze, támadásban is egyre határozottabbak lettek, mi pedig egyre bizonytalanabbul játszottunk. Ennek következménye lett a 16-11-es félidő. A második félidő is úgy folytatódott, ahogy az elsőt befejeztük. Érthetetlen kapkodás, labdaeladások, elemi hibák. Az ellenfélnél a mezőnyben Popovics, a kapuban Leganger parádézott. Magabiztos Slagelse vezetést hozott a félidő közepe. Egyszer fenyegetett a réme, hogy a Slagelse tíz góllal is elhúz,de szerencsére ezt az ETO meg tudta akadályozni. A lányok a mérkőzés hajrájára szerencsére összekapták magukat, és jó végjátékot produkálva hatra csökkentették a különbséget.

A csapatból csak Görbicz Anita dicsérhető, aki ismét példát mutatott küzdeni akarásból (immár sokadszor).

Ez a hat gól azt jelenti, hogy nem dőlt el semmi. Egy jó formában lévő ETO behozhatja a hátrányt, de ha döntetlen körüli eredmény hoztunk volna, akkor sem mehetnénk biztosra. Mert mint tudjuk, a Slagelse , az Slagelse.

A visszaút esemény nélkül, de jó hangulatban telt el. Hétfő délben egy fáradt, de bizakodó társaság érkezett meg a győri sportcsarnok parkolójába.

Magyar Dénes

Még életben a győri remények