Nem történt meglepetés. Ahogy erre előzetesen számítani lehetett, a norvég és az orosz nőikézilabda-válogatott lépett pályára a 2006-os Európa-bajnokság döntőjén. Mintegy 3000 vikingsisakos szurkoló ruccant át a svéd fővárosba, hogy Riegelhuthékat segítse, míg az orosz tábor pontosan 14 fősre duzzadt a fináléra.

Álmosan kezdtek a norvégok, ezt Karejeva és Bliznova azonnal kihasználta. Nem sokat váratott magára az ellenfél sem, hiszen szétfutotta az orosz védelmet, és a ziccereket biztos kézzel belőtte (3-3). Bár Hammerseng egy rossz lépésnél Achillesét fájlalta, s kivált a játékból, ez cseppet sem zavarta meg a norvégokat, sőt, sikerült három góllal is elhúzniuk (10. perc: 7-4). Kristine Lunde már harmadik bombáját lőtte, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy Szidorova nem fogott ki jó napot a kapuban. Az oroszokon még az sem segített, hogy a lengyel bírók igen bátran szórták ki a norvégokat, hiszen a lehetőségeikkel nem tudtak élni (21. perc: 11-7). A koreográfia a szokásos volt: Lunde védéseiből azonnal indítottak a skandinávok, s az akciókat általában az Eb legjobb balszélsőjének választott Kari Mette Johansen fejezte be (aki a 26. percben már a hetedik gólját lőtte). Poljanováék sokszor szinte lassított felvételként mozogtak a fürge norvégok mellett, de elvétve azért betaláltak a kapuba. 15-12-nél Marit Breivik időt is kért, s Riegelhuth ezután be is pattintotta a játékszert Szidorova kapujába (félidő: 16-12).

A második félidő elején Hammerseng a másik sérülttel, Nyberggel botorkált a pálya szélén, de még két sztárjukat nélkülözve is tartani tudták a norvégok az előnyüket: most épp Anette Hovind Johansen szórta a gólokat (18-14). Amikor kettőre faragták hátrányukat Karejeváék, újból megrázták magukat a szinte hazai pályán játszó norvégok, Kari Mette Johansen továbbra is minden helyzetét értékesítette (23-20). Ha akciógólokat nem is sűrűn dobtak az oroszok, azért a jogosan megítélt hétmétereseket Poljanova bevágta. Tette ezt egészen az 52. percig, amikor lábát fájlalva el kellett hagynia a pályát. Szembetűnő volt a kapusok közti különbség is: míg Lunde kiválóan védett, a torna legjobb hálóőre, Szidorova csak elvétve találkozott a labdával. Igaz, a legfontosabb pillanatokban azért összeszedte magát. Az utolsó öt percben kétszer is az egyenlítésért támadhattak az oroszok, de megremegett a kezük, és a legalapvetőbb hibákat követték el. Az utolsó helyzeteket Aamodt értékesítette, s így 27-24-gyel ismét a norvégok szerezték meg az Eb-aranyérmet.

Marit Breivik: Nehéz volt legyőzni az oroszokat, de nagyon boldog vagyok, hogy végül mi nyertünk. Aminek talán még jobban örülök, hogy az Eb megnyerésével kint vagyunk az olimpián, hiszen Athénban nem lehettünk ott. Kifejezetten elégedett voltam Katrine Lunde és Kari Mette Johansen játékával. Persze egy Európa-bajnok csapatban senkit sem marasztalhatok el!
Kari Mette Johansen: Fantasztikus érzés, hogy Európa-bajnoknak mondhatom magam, többet most nem is tudok mondani!

Jevgenyij Trefilov: Gratulálok a norvég csapatnak, és sok sikert kívánok nekik az olimpiára is. Az ellenfél sokkal magabiztosabban játszott, mint mi. Rengeteg hibát vétettünk, nem tudtunk a saját stílusunkban kézilabdázni.
Ljudmilla Bodnyeva: Egyetértek az edzőnkkel, ma nem voltunk elég magabiztosak és erősek. Túl gyorsan játszottak a norvégok, sokkal gyorsabban, mint mi. Nem voltunk kifejezetten idegesek, de nem tudtunk felpörögni arra a hőfokra, amire szerettünk volna.
Oxana Romenszkaja: Az első félidei védekezésünk rossz volt. A mérkőzés folyamán több esélyünk is volt, ám mindet elszalasztottuk.

handball.hu (jj)
Svédország, Stockholm