Egy nagyon jó Dunaferr győzött a jó Kiskunhalas ellen.

Egy mondatban talán így lehetne összefoglalni a pályán történteket. A dunaújvárosi csapat játékán már az első perctől kezdve látszódott, hogy rendkívül felkészült a támadó és a védekező taktikánkból. Emellett rendkívül jó napot fogtak ki, ellentétben velünk. A Dunaferr belső hármasa - Mörtel, Ferling, Laluska - 21 gólt lőtt távolról, ami egyértelműen bizonyítja, hogy sem a védelmünk, sem a kapusaink nem szerepeltek valami fényesen, főleg az első félidőben. A támadásainkat viszont ők nagyon jól szűrték a mélységben nyitott védekezéssel. A beállós pozícióból 2 gólt szereztünk, illetve Borbély Zsanit teljesen kivették a játékból, hiszen a góljaink előkészítésében sem tudott igazán segíteni.

A mérkőzés összességében nagyon pörgős, dinamikus, magas színvonalú volt. Ezt támasztja alá, hogy a Dunaferr 9, mi pedig 11 technikai hibát vétettünk. Felállt fal ellen mi 19 gólt lőttünk, labdafelhozatalból pedig 11-et. 16 perc emberelőnyünk volt, ebben a periódusban csak 6 gólt tudtunk lőni, szemben a Dunaferr csapatával, akik 6 perc emberelőnyből 7 gólt szereztek. A mérkőzésen a csapatom nem tudott sem könnyű gólokkal élni, sem hétmétereseket belőni, hiszen ebből például 4 maradt ki ezen a találkozón.

Az átlövések számai a következőképpen alakultak: a Dunaferr 33 kísérletből 15 gólt, mi 24 kísérletből 12 gólt lőttünk. Ez nem rossz arány. A kapusok összevetésében van nagy különbség: míg a mi oldalunkon 28%-os, ellenfelünknél ez 36%-os teljesítményt mutat. A támadásaink 50%-san voltak sikeresek, a védekező munka összességében 43%-os volt. Az első félidőben ez a szám egy kicsit gyengébb volt, mindössze 39%, a második félidőben már jobb volt, 49%-os.

A találkozó kulcsmomentuma az volt, amikor az első félidő hajrájában kettős emberhátrányba kerültünk, itt 5 gólt kaptunk, erre viszont csak egyszer tudtunk válaszolni. A második játékrészben viszont a hétgólos felzárkózás után sem idegileg, sem fizikailag nem bírtak átlendülni a holtponton, így elúszott a pontszerzés lehetősége.

A játékosaim közül Kocsis Ágit emelném ki, aki rendkívül gólerős volt, illetve nagyon jól mozgatta a csapatot, ami az előző fordulókban neki nem sikerült. Kocsik Viktória jól kezdett, de sajnos ő elfáradt. Valovics Nóra és Ilyés Annamária a védőfalban nem tudott olyan jó teljesítményt nyújtani, mint a Vasas elleni meccsen. Szélsőpozícióban is elmaradt az előző mérkőzésen megszokottá vált jó teljesítmény.

Összességében egy nagyon jó Dunaferr ellen kellett felvenni a küzdelmet. Azonban, ha a csapatom az emberelőnyős helyzeteit jobban ki tudja használni, és a hétmétereseket értékesíti, akkor egészen másképp is alakulhatott volna ez a mérkőzés. De ezzel a teljesítménnyel ez az eredmény a realitás.

Zsiga Gyula