Miért ne lehetnénk sikeresek Dániában?
2006. augusztus 16. 21:25 © handball.hu
Jeddi Máriát követően húszra tehető azoknak a magyar játékosoknak a száma, akik az elmúlt tíz évben megfordultak valamelyik dán csapatnál, vagy még ma is dán klubokban játszanak. Magyarországon megoszlanak a vélemények arról, hogy a földkerekség talán legkeményebb, legszínvonalasabb bajnoksága milyen hatással van lányainkra, sikeresnek mondható-e szereplésük Dániában.
Bendó Zsolt
Elöljáróban el kell mondani, hogy mindkét országban nagyon magas színvonalú munka folyik, de a sikerekhez vezető szakmai utat különféleképpen képzelik el Dániában és Magyarországon is. Ha abból indulunk ki, hogy egy sima hazai klubcserét követően is adódhatnak problémái a játékosnak a beilleszkedéssel, akkor fokozottan így van, ha valaki külföldre igazol. Kezdve a nyelvtől, az étkezési szokásokon át, a megváltozott környezeten keresztül, az időjárási viszonyokig számtalan előre nem látható akadállyal kell megküzdeni annak a játékosnak, aki idegenben is helyt akar állni.
Ehhez jön még a teljesen megváltozott edzésrendszer. Míg Magyarországon a legtöbb edző hisz a napi két edzés, a hosszú, monoton edzőtáborok fontosságában, addig a dánok a napi egy, pörgős edzésre, a négy-öt naposnál nem hosszabb összetartásokra voksolnak. A dán játékosok legtöbbje a kézilabda mellett tanul, vagy néhány órát dolgozik. A dán szakemberek szerint ez a pár órás civil elfoglaltság serkentően hat, segít kibújni a "mókuskerékből".
Hozzátehetjük, az eredményeik általában őket igazolják, hiszen a legrangosabb kupát, a BL-t immáron harmadik éve dán csapat nyeri, válogatottjuk pedig főszerepet játszik szinte valamennyi világversenyen.
A másfajta edzésmunkához szokott magyar lányoknak természetesen sok gondot okoz az átállás, általában az első időben kevésnek találják az elvégzett munkát, időre van szükségük, míg megszokják a dán edzésritmust. Az átállás időtartama szinte játékosonként változik: van, akinek egy év is kevés, ugyanakkor Borók Rita, aki talán pályafutása legszebb éveit töltötte a Viborg csapatánál, már az első mérkőzésektől kezdve sikert sikerre halmozott sajnálatos sérüléséig. Felépülése után ott folytatta, ahol abbahagyta: két bajnoki címmel a tarsolyában csak magánéleti okok miatt mondott nemet a Viborg újabb ajánlatának.
Lehet vitatkozni azokkal az állításokkal, miszerint a Dániába szerződött magyar játékosok teljesítménye leromlik, mert ez így nem állja meg a helyét. Siti Bea, Farkas Ági, vagy éppen Németh Helga példáját szokták emlegetni. Ha közelebbről vizsgáljuk az említett játékosok teljesítményét, mindhárom esetben van egy közös momentum: játékukat sérülések hátráltatták. Ennek ellenére Siti Bea, aki miután tényleg megkapta a bizalmat Ikastban - kilábalva sérüléseiből - olyan játékot produkált, amely után a legjobb szakemberek is elégedetten bólogattak. Nem véletlen, hogy csapata mindent megtett, hogy a játékost maradásra bírja.
Ulrik Wilbek véleményére is érdemes odafigyelni, aki Sitit gyengébb periódusában sem hibáztatta. - A magyaros irányító iskola brilliáns képviselőjéből bűn lenne dán irányítót faragni, ha az Ikastnak ilyen játékosra van szüksége, a hazai piacon kellett volna körülnézni - jelentette ki a világ egyik legjobb szakembere.
Németh Helgáról is hízelgő véleményt mondott, a magyar kézilabdát egyébként is nagyon kedvelő mester, aki szerint pályafutása alatt Anja Andersenen kívül Németh az egyetlen játékos, akinek nem adott volna külön taktikai utasítást, hanem hagyta volna, hogy saját elképzelése szerint játszon. Ha csak a sikereket vesszük alapul, Siti EHF-kupa-győzelemmel intett búcsút az Ikastnak, míg Németh a Viborgban egy év alatt mindent megnyert, ami nyerhető: bajnoki aranyat, dán kupát, s mellé még az EHF-kupát is.
Farkas Ági, aki Dániában fejezte be csodálatos pályafutását, szebb búcsút érdemelt volna. Talán kicsit későn ment Dániába, akárcsak Németh Helga, de még így is nagy hasznára volt csapatának. Lehetett volna még hasznosabb is, ha edzője, az a Christian Dalmose, aki már Siti Beával sem igazán találta meg a közös hangot az Ikastnál, több bizalmat szavaz számára. A közel három csapatra való játékos sorsa különféleképpen alakult, akárcsak a Magyarországon klubot cserélő játékosoké. Vannak sikeres, vagy kevésbé sikeres klubcserék Magyarországon is. Hiba lenne kategorikusan kijelenteni, hogy a magyar lányoknak rosszat tesz Dánia.
Érdekes meghallgatni Brian Lyngholm dán szövetségi kapitány véleményét erről a témáról:
- Nehezen illeszkednek be a Dániában játszó magyar lányok az új környezetbe?
- Van némi mentális különbség a dánok és a magyarok között, amelyet nem egyszerű kiküszöbölni. Egy dán játékos sokkal felszabadultabb, bátrabban vállalkozik, mindig győzni szeretne. Idő kell ahhoz, hogy ezt a fajta gondolkodást - nevezhetjük életformának is - a külföldi játékosok, köztük a magyarok átvegyék.
- Mekkora a klubok szerepe a beilleszkedésben?
- Óriási szerep hárul a klubokra, nem véletlen a Slagelse kitűnő szereplése, ahol mindent megtesznek azért, hogy a sok országból verbuválódott társaság zökkenőmentesen integrálódjon.
- Mekkora a különbség a dán és magyar edzésmódszerek között?
- Mi inkább a technikára, míg a magyarok a fizikai felkészítésre teszik a hangsúlyt.
- Ki volt az a magyar játékos az utóbbi időben, aki jó benyomást tett önre?
- Siti Eszter harmadik évben nyújtott teljesítménye minden dicséretet megérdemel.
- Akkor miért nem tudtak odaérni a rájátszást jelentő negyedik helyre?
- Azért, mert az FCK-nál lényegesen hosszabb kispaddal rendelkező csapat is megérezte volna három olyan kaliberű játékos, mint Pálinger, Siti és a román Luca hiányát.
Az új idényben Dániába szerződött játékosok közül Bulath Anita arról beszélt, mit vár az elkövetkező három évtől, milyen benyomásokat szerzett a Dániában töltött két hét alatt:
- Egyelőre remekül érzem magam. Az edzések csak két napja kezdődtek, ez idáig inkább nyaralásra hasonlított a Dániában töltött idő, hétfőn viszont kezdetét vette a munka.
- Mivel töltötte az elmúlt két hetet?
- Mivel az utóbbi két hétben csak egyszer, akkor is csak tíz percig esett az eső, amely természetesen elkapott bennünket, általában lent voltunk a tengerparton. Ezenkívül csapattársaimmal Robbie Williams koncertjére voltunk hivatalosak, ahol kitűnően szórakoztunk.
- Milyen volt a fogadtatás az edzésen?
- Nagyon kedvesek voltak a lányok, akik néhány magyar szóval üdvözöltek, Siti Eszti jó nyelvtanárnak bizonyult.
- Mi az, amivel elégedett lenne az elkövetkező időkben?
- Csapatommal rájátszást érő helyen szeretnénk végezni, amelyről hajszál híján maradtak le az utolsó idényben. Magamtól azt várom, hogy sikerüljön bizonyítani, hogy Dániában is lehet sikeres egy magyar játékos, amelyet nem egy példa bizonyít.
Megfogyatkozott a dániai magyar légió