- Gondoltad volna, hogy az első, felnőtt mezőnyben eltöltött szezonod után a válogatottban is bemutatkozhatsz?
Triffa Ági: Inkább csak reméltem. Persze kissé visszás a helyzet, egy profi sportoló soha nem valamelyik társa sérülésének köszönhetően akar előrébb lépni. Nagyon sajnálom Herr Orsit, másképp szerettem volna debütálni.

- Azért nem a vakszerencsének köszönheted Németh András meghívását. Sőt, szakmai berkekben hónapok óta mondogatják, hogy az idény egészében kiegyensúlyozottan teljesítő „Tréfit” érdemes lenne kipróbálni...
Triffa Ági: Én is úgy érzem, hogy egy nagyon jól sikerült szezont zártam a Vasassal. Azt nem mondhatom, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a teljesítményemmel, mert maximalista vagyok, de azt nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy mindent, ami tudásomból telik, megtettem a csapatért. Miután klubedzőm, Mocsai Lajos fokozatosan felkészített a válogatottbeli bemutatkozás lehetőségére, nem ért teljesen váratlanul Németh András meghívása. Ezzel együtt persze különleges élményként éltem meg. Mondogattam is, hogy igazából csak akkor fogom elhinni, ha rajta ülök a repülőgépen.

- Hogyan értékeled a Vasas idei teljesítményét? Megfelel a várakozásaidnak a 7. hely?
Triffa Ági: A klubvezetés a 6-8. hely megszerzését tűzte ki célul a szezon elején, tehát megfeleltünk az elvárásoknak. Ugyanakkor boldogabb lennék, ha hatodikként végeztünk volna. Nagyon elszúrtuk a Kiskunhalas elleni idegenbeli meccset, ezért végeztünk egy hellyel hátrébb. Összességében azonban azt hiszem, nem vallott szégyent a csapat, s jövőre még jobbak leszünk. Az új játékosok igazolásáról szóló hírek optimistává tesznek.

- Mindig ilyen gyorsan jöttek nálad a sikerek?
Triffa Ági: Dehogyis! Épp ellenkezőleg! Utánpótláskorú játékosként végigjártam a ranglétrát a serdülőtől az ifin át a juniorig, de gyakran előfordult, hogy hiába dolgoztam teljes erőbedobással, mégsem volt meg az eredménye. Én olyan családból származom, ahol azt tanultam, hogy ha tisztességesen és jól teszem a dolgomat, azt elismerik. Ezzel szemben többször előfordult, hogy hiába voltam rendre jobb a vetélytársaimnál, másokat részesítettek előnyben. Emiatt időnként úgy elkeseredtem, hogy abba akartam hagyni a sportolást. Ilyenkor szerencsére ott volt édesapám, aki mindig elmozdított a holtpontról, s aki folyton azt ismételgette, hogy legyek türelmes, egyszer úgyis meglesz a munkám eredménye.

- De hát te voltál a 2005-ös esztendő legjobb junior korú női kézilabdázója?
Triffa Ági: Ez igaz, s roppant büszke is vagyok erre a címre! Most pedig, a felnőtt kerettagsággal, úgy érzem, kamatostól kárpótolt az élet. Nem sokan büszkélkedhetnek azzal, főleg nem kapusok, hogy 19 évesen behívják őket a válogatottba. S ha már így alakult, megpróbálok élni a lehetőséggel.

- Mit vársz a brazil túrától?
Triffa Ági: Semmiképpen sem kikapcsolódást. Ha már néhány éve a válogatott tagja lennék, biztosan úgy fognám fel, hogy kitűnő alkalom egy olyan hely megismerésére, ahová nem mindenki juthat el, de újoncként természetesen a szakmai részével foglalkozom. Az ellenfeleink közül a vendéglátók a legerősebbek, a brazil lányok nagyon sokat fejlődtek az elmúlt években. Szerintem kemény meccseket játszunk majd velük. Nagyon várom, hogy pályára léphessek. Nem vagyok izgulós típus, de azért van bennem egy kis drukk.

- Biztosan segíti a beilleszkedésedet, hogy klubbeli csapattársad, Tomori Zsuzsa a norvégok ellen már átesett a tűzkeresztségen. Ellátott néhány jó tanáccsal?
Triffa Ági: Persze! Sokat mesélt az élményeiről, a tapasztalatairól, és megnyugtatott, hogy nem lesz semmi probléma.

- Mennyivel lesz nehezebb a bőröndöd hazafelé?
Triffa Ági: Remélem, nem sok gól terheli majd (nevet)! Komolyra fordítva: jókora listát kaptam arról, hogy kinek mit hozzak. Meglátjuk, mi fér be. Okosan kell vásárolnom, mert a bőröndöm súlya alig egy kilóval marad el attól, ami már túlsúlyosnak számít.

Szöveg és fotó: Presstige Média