"A lányok ezt megérdemelték..."
2006. január 23. 23:58 © handball.hu
Folytatva nemrég megkezdett sorozatunkat, ezúttal a január 21-én lejátszott Knjaz Milos - Dunaferr Bajnokok Ligája mérkőzésről számolunk be, két szurkoló segítségével, akik a helyszínre utazva szurkolták ki az újvárosi lányok győzelmét.
Délután 3 körül sikerült megtalálnunk a csarnokot, és ezután már nem volt más hátra, mint várni a csajokat és persze a hangunkat melegíteni a meccsre (utóbbinak a szerb kollégák nem biztos,hogy annyira örültek...). A lányok 4 körül érkeztek a csarnokhoz, és természetesen óriási mosollyal jutalmazták, hogy még ide is képesek voltunk eljönni miattuk!
A város nem valami bizalomgerjesztő, a szerbekről nem is beszélve. A csarnok nem egy nagy eresztés, természetesen hozza a balkáni formát, cigifüst stb. A helyünk még egész normális volt, a nagy lelátó jobb oldalán alul kaptunk helyet, de ezzel vége is a pozitívumoknak. Drapit, zászlót nem engedtek kitenni sehova, max. mögénk a székekre. Kaptunk kb. 4-5 széksort a szektor alján.
A mérkőzés 6 órakor kezdődött, de mi már a melegítést is végigszurkoltuk. Megmutattuk a hazaiaknak, hogyan kell egy csapatot buzdítani. (A szerbek részéről nem volt túl nagy a lelkesedés, nem tudom,hogy ez minden meccsen így van-e, de tegnap csak a tapsig jutottak, illetve amikor a mérkőzés a második félidőben döntetlenre állt, megjött a hangjuk, de szerencsére az újvárosi lányok gyorsan beléjük fojtották a szót!:)) No,de ne rohanjunk ennyire előre!
A rendőri készenlét nem semmi volt, kb. 50 rendőr és biztonsági őr volt a csarnokban, azok közül 25-30 őrzött minket, teljesen körbeállták a mi részünket. Mi 20-an voltunk, sajnos kevesebben a vártnál. Nem engedtek le minket az alsó 2 sorba sem, ott álltak köztünk és a korlát között is. A bejáratnál motozás és detektorozás volt, mindkét dobverőnket elvették, szerencsére Böbe közbenjárására visszakaptuk. A két dobbal és a hangunkkal nem nagyon tudtak mit kezdeni, nem nagy eresztés ez a szurkolótábor. Azután a félidő közepén odajött mellénk a biztonsági őrök mögé a sarokba, egy kb. 50 éves szerb fazon és egy szirénát kezdett el tekerni, hogy elnyomja a hangunkat és a dobjainkat. Nahh, volt is egy kis szóváltás meg mutogatás, de kb. 10 perc után feladta a szirénázást.
Most pedig jöjjön a legnevetségesebb dolog amit valaha tapasztaltam: mivel nem bírtak velünk és készültek gondolom ránk, az amúgy nem nagyon hangos közönséget a 6 hatalmas hangszóróból felvételről nyomott fújjolással és füttyel dübörögtetve támogatták meg. Valami Szerbiát éltető visszaszámlálást is nyomtak. Ez ment utána a meccs végéig amikor mi támadtunk. Ez azért nem semmi...
A második félidő sem hozott újat a játékban, továbbra is akadozott a gépezet, a csapatban csak Ferling és Lovász góljai tartották a lelket. A román bírok szinte mindenért hétméterest ítéltek és a szerbek elkezdtek felkapaszkodni. A mélypontot a félidő felénél érte el a játékunk, amikor az ellenfél 20-20-ra kiegyenlített. Ekkor Kiss Szilárd időkéréssel próbálta felrázni csapatát, ami szerencsére sikerült is! Igaz,hogy az időkérés után még a szerbek találtak a hálóba és vették át a vezetést, de ez csak rövid ideig tartott, a mieink állva hagyták őket! A végső sikerben nagy szerepe volt a csereként szenzációsan védő Hoffmann Kittinek, és a Radulovicsot váltó Mehlmann Ibolyának, akik még idejében megálljt parancsoltak az ellenfél győzelmi reményeinek! A lányok fellélegeztek, amikor a mérkőzést 24-27-nél lefújták, hiszen érezték, hogy ezt a csapatot mindenképpen kötelező megverniük, a játékban azonban nem jött ki a lépés.
A szállásukról annyit: alig volt fűtés és a melegvíz ellátás is érdemelne néhány keresetlen szót. Arról nem is beszélve, hogy a szálloda nem is Arandelovacban volt, hanem onna kb. 25 km-re egy másik helységben. Nem csoda, hogy a meccs után azonnal jöttek haza.
A lényeg, hogy megvan az újabb két pont a Bajnokok Ligájában és továbbra is versenyben vagyunk a továbbjutásért! A csapatnak természetesen kijárt a dicséret és a pacsi az öltözőbejárat előtt, túl sok beszélgetésre azonban nem volt idő, mert a lányok a mérkőzés után egyből Dunaújváros felé vették az irányt. Négy lelkes szurkolótársammal hazakísértük a lányok buszát. Útközben többször megálltunk, integettünk egymásnak, mosolyogtunk. De a lányok ezt megérdemelték és talán mi is,egy kicsit...
Szerző: Pumi, Isthy
handball.hu
Nagy csatában nyert a Dunaferr