Kívülről úgy tűnik, az ETO-t ebben az idényben nem lehet megállítani. Belülről is ennyire sima - győri szempontból - a hazai bajnokság?

Görbicz Anita: Korántsem! Tény, hogy jól sikerült a szezon első fele, ráadásul az őszi idényben a Győr egyedüli csapatként mutatott kiegyensúlyozott teljesítményt, ebből azonban nem lehet hosszabb távra következtetést levonni. Nagyon messze van még a bajnokság vége, két okból sem beszélhetünk lefutott szezonról. Egyrészt azért, mert bármilyen nagy is egy csapat előnye az alapszakaszban, a rájátszásra eltűnik a jelentős pontkülönbség. Ebben a rendszerben gyakorlatilag kétszer kell megnyerni a bajnokságot. Másrészt pedig januártól nagyon nehéz időszak vár ránk: megkezdődik a Bajnokok Ligája-sorozat, s így heti két mérkőzésen kell majd százszázalékosan teljesítenünk. Ebben a helyzetben, nem mondom, hogy feltétlenül, de előfordulhatnak gyengébb teljesítmények és becsúszhatnak nem várt eredmények.

Minek köszönhető a Győr eddig mutatott lehengerlő játéka?

Anita: Több összetevője van. Nagyon jól sikerült a nyári felkészülésünk, minden játékos megtalálta a helyét az ETO játékrendszerében, és a sokat emlegetett egység, a jó csapatszellem is meghatározó. Az is biztosan segít, hogy tavaly, annyi ezüstérem után, végre sikerült bajnokságot és Magyar Kupát nyernünk. A győztes pozíciót idén is meg akarjuk tartani, bár úgy gondolom, rajtunk kívül még 3-4 csapat pályázik erre.

A válogatottbeli játékostársak szerint megnyugtató, hogy Görbicz Anita hónapok óta kirobbanó formában kézilabdázik. Nyomaszt vagy feldob a lehetséges vezérszerep?

Anita: Annak természetesen örülök, hogy jól megy a játék, és bíznak bennem a társak. A bajnoki formát szeretném végre átmenteni a válogatottba is. Eddig a világversenyeken csak fellángolásaim voltak, remélem, hogy ezúttal tényleg tudok majd segíteni a csapatnak. Ami pedig a vezérszerepet illeti: nem gondolom, hogy bárkinek is erre kellene törekednie. Én magam jobban szeretek olyan együttesben játszani, amelyet nem egy-két nagy egyéniség határoz meg, hanem valóban csapatként működik. A mostani válogatott pedig épp ilyen.

Miután az elmúlt héten a Eurosport közvetítette a Világkupa mérkőzéseit, képet kaphattatok a világbajnoki ellenfelekről. Hogy láttad, hol tart a riválisokhoz képest a magyar válogatott?


Anita: Természetesen láttam a meccseket, színvonalas torna volt. Mindenképp előny, hogy friss felvételeket tudunk elemezni. Az ellenfelek jó formát mutattak, de nincs okunk félelemre, hiszen előfordult már, hogy egy csapat egy világverseny előtt egy-két héttel kitűnően kézilabdázott, amikor azonban igazán kellett volna, nem volt képes hasonló teljesítményre.

Azon kevés sportolók egyike vagy, aki ki meri mondani céljait. Szóval, mire lehet képes a december 5. és 18. között rendezendő oroszországi világbajnokságon a magyar válogatott?

Anita: Egyet biztosan mondhatok: nyerni megyünk Szentpétervárra! Azt azonban nem ígérhetem meg, hogy ez az aranyérmet is jelenti. Úgy megyünk majd fel a pályára, hogy a végsőkig küzdünk azért, hogy az éppen aktuális mérkőzésünket megnyerjük. Vereség esetén csak akkor nem leszek csalódott, ha úgy jövünk le a pályáról, hogy mindent megtettünk, de az ellenfél jobb volt.

Tóth Tímea (FTC)

A bajnokságról: Összességében pozitívan értékelem a szezont, bár becsúsztak megmagyarázhatatlan eredmények, amelyekből azonban megtanultuk, hogy idén nincsenek könnyű mérkőzések. A Ferencváros kezd összeérni, ráadásul újra telt ház előtt játsszuk a rangadókat, amely egyaránt hatalmas élmény a rutinosabb és az új, fiatal játékosoknak. Visszagondolva az elmúlt hónapok mérkőzéseire, azt látom, hogy minden egyes lejátszott találkozóval egyre jobb, egyre rutinosabb játékot produkál az együttes. Úgy gondolom, hogy a Győr kiemelkedik a mezőnyből, hatalmas fegyvertény, hogy pontveszteség nélkül vezeti a tabellát, a Fradinak reális esélye a 2-3. hely megszerzésére van. Azzal, hogy a korábban a középmezőnyhöz tartozó együttesek felzárkóztak az élcsapatokhoz, nagyon erős lett a bajnokság, s ebből, véleményem szerint a teljes magyar kézilabda profitálhat.

A saját formájáról: Örülök, hogy az utolsó, Cornexi elleni mérkőzésen eredményes és magabiztos voltam, de sajnos, erre a szezonra részemről nem a jó játék volt jellemző. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy a válogatott eredményességéhez szükség van egy jól kézilabdázó Tóth Timire, ezért nagyon igyekszem majd.

A világbajnokságról: A magyar válogatott küzdőszellemével sosem volt probléma, ráadásul megnyugtató, hogy a csapatból többen is kiemelkedő formában érkeznek a vb-t megelőző edzőtáborba. Elsődleges feladatunk, hogy a csoportmérkőzéseken minél több pontot szerezzünk, utána már bármi történhet. S hogy mit jelent a bármi? Az 1-6. hely valamelyikét mindenképp meg kell szereznünk.

Ferling Bernadett (Dunaferr)

A bajnokságról: Nem úgy terveztük az őszi szezont, ahogyan végül alakult. Arra számítottunk, hogy nehéz bajnokság elé nézünk, de voltak dolgok, amelyek csak menet közben derültek ki. A Dunaferrt az előző években az összeszokottság jellemezte, a csapat nem ment még keresztül akkora változáson, mint idén nyáron, így nem tudtuk, a játékosállományban történt cserék milyen hatással lesznek a játékra. Egy valami azonban nem változott: az akarás és a küzdeni tudás. Bár az elveszített pontok és az időnként mutatott gyenge játék miatt kicsit csalódottak vagyunk, nem adjuk fel a harcot a bajnoki címért. A szezon első fele megmutatta a gyenge pontjainkat, már látjuk a hibáinkat, amelyeket megpróbálunk tavaszra kiküszöbölni. Egy új csapat kialakításához idő kell, nagyobb összeszokottsággal és több önbizalommal még bármit elérhet a Dunaferr.

A saját formájáról: A tavaszinál - szerencsére - jobb formában vagyok, azt azonban egyéni kudarcként élem meg, hogy irányítóként nem tudtam még igazán összefogni a formálódó, új csapatot.
A világbajnokságról: A Világkupa megmutatta, hogy egy nagyon nehéz világverseny elé nézünk, rendkívül jó ellenfelekkel kell majd felvenni a harcot. Ezúttal szó sincs arról, hogy az olimpia utáni évben egy amolyan "B világbajnokság" lesz Oroszországban, Szentpétervárra mindenki a legjobb csapatával utazik. A magyar válogatottnak ugyanaz lehet az előnye, ami a hátránya: hogy fiatal, újoncokkal szereplő együttes. Remélem, hogy a fiatalság ezúttal gyorsaságot, lendületet és jó szereplést jelent majd.

Szűcs Gabriella (DVSC)

A bajnokságról: Korántsem indult tökéletesen a szezon, és a 2. fordulóban, Hódmezővásárhelyen elveszített két pont a mai napig érezteti hatását. Az őszi idény végére azonban összeállt a csapat, nagy lendületet adtak a győztes rangadók. A Fradi és a Cornexi elleni sikerek tovább erősítették a csapategységet. A DVSC az elmúlt hónapokban megmutatta: azzal, hogy hisz a győzelemben, s ezért az utolsó pillanatig képes küzdeni, sokra hivatott együttes. Az rájátszást az 1-4. hely valamelyikén szeretnénk kezdeni, ennek eléréséhez azonban még sok nagy csatát kell megvívnunk. Az elmúlt 13 forduló találkozói megmutatták, hogy idén egyik csapat sem mehet biztosra, bárhol, bármikor születhetnek meglepetések.

A saját formájáról: Nem alakultak rosszul a dolgok, a csapat sikeresen szerepel, és nekem is jól megy a játék. Ezzel együtt nem értékelem túl a teljesítményemet, a folytatásban még többet várok magamtól. Önkritikus és maximalista vagyok, legyen szó a kézilabdáról vagy az egyetemi tanulmányaimról. Ami a kézilabdát illeti: szeretnék tagja lenni a világbajnokságra utazó keretnek, s ha már ott leszek, ha csak pár percre is, de szeretném kivenni részemet a remélt sikerből.

A világbajnokságról: Nem titok, hogy a válogatottaknál már a pekingi olimpiára való felkészülés jegyében zajlik a csapatépítés. Ez azonban szerintem egyáltalán nem lesz rossz hatással a vb színvonalára. A Világkupa mérkőzései alapján mondhatom, hogy az egy-két rutinos játékossal megerősített csapatok hatalmas küzdelmet vívnak majd a legjobb helyezésekért. Ebben a harcban, remélhetőleg, a magyar válogatott is részt vesz majd, újjáalakuló válogatottunknak nagyon jót tenne, ha egy sikeres vb-szerepléssel alapozná meg a jövőt.

Balogh Beatrix (Cornexi)

A bajnokságról: Nem mondhatjuk, hogy sikeres őszön van túl a Cornexi, mert azokon a mérkőzéseken sem tudtunk győzni, amelyeken jól játszottunk. A folyamatos erőlködésbe, sikertelenségbe belefáradt a csapat, s ennek következményeként jutott a mélypontra, amely az utolsó, Ferencváros elleni találkozó volt. Korábban azt hittük, hogy az egyik-másik rosszul sikerült mérkőzésünkön mutatott teljesítménytől már nem lehet gyengébbel előrukkolni, s a hullámvölgy csupán átmeneti állapot, amelyből majd könnyedén felállunk. Nem így történt. Minden találkozón más-más gyengesége mutatkozott meg az együttesnek, de arra való a szünet, hogy a hibákat kijavítsuk. Feladni pedig nem fogjuk, nem gondolom, hogy vége lenne a bajnokságnak, s hogy a Cornexi tavasszal ne érné el kitűzött célját.

A saját formájáról: A csapat sikertelensége ellenére nem utazom elkeseredetten a válogatott edzőtáborába. Egyrészt, nekem szerencsére nem ment rosszul a mérkőzéseken, másrészt pedig egy sportoló életében a válogatottság a csúcs, s az új közegben mindenki új erőre és motivációra kap.
A világbajnokságról: Az ellenfelek mérkőzéseit elnézve kissé csalóka a kép. Első ránézésre úgy tűnik, hogy bombaformában vannak a riválisok, ugyanakkor úgy érzem, mi sem vallottunk volna szégyent a Világkupán. Én nagyon bízom a jelen válogatottjában, és hiszem, hogy képesek lehetünk egy olyan eredményre, amelyért egy ország szurkol.

Pircs Anikó (SZTÁR Sport)