Kapusparádé Fehérváron
2005. szeptember 29. 11:43
A Szuperliga szeptember 27-i, első magyar érdekeltségű találkozójának kulcsembere mindkét oldalon a kapus volt. A vendéglátó Cornexi hálóőre, Fekete Csilla súlyos vereségtől mentette meg csapatát, míg a HC Leipzig kapusának, Chana Massonnak sokat köszönhet az idegenben győztes német együttes.
- Zsigerből véd ilyen jól, vagy ismeri a magyar játékosokat?
A munkám része hogy felkészüljek - elsősorban - a középső játékosokból, és megtudjam, ki, milyen technikával és hová szokott lőni. Az a játékos, aki ezen változtatni tud, az klasszis, és megérdemli a gólt, de én minden esetre felkészülök és várom a lövéseket.
- Az FC Köbenhavnból igazolt idén nyáron Lipcsébe. A skandináv típusú kézilabda miatt könnyebb volt a beilleszkedés?
Úgy gondolom, igen. Az edzőnknek sikerült a skandináv típusú játékot meghonosítani, ami egy nagyon agresszív védekezést jelent, gyors indulásokkal és mozgásokkal. Én egyénként is egy aktív játékos vagyok, szeretek együttműködni egy agresszív védekezéssel, és rögtön segíteni az indulást, mert ez a véremben van, ezt szeretem.
- Feltehetőleg tudja, ki érkezett a helyére Koppenhágába...
Természetesen, Pálinger Katalin. Pont azért jöttem el a HC Leipzig csapatához, mert Katalin annyira jó kapus, hogy biztos sokkal kevesebb játéklehetőséget kaptam volna mellette, ha Koppenhágában maradok.
- A dán fővárosban jó barátságban volt Siti Eszterrel. Azóta is tartják a kapcsolatot?
Igen! Siti Eszter a legjobb barátnőm! Rendszeresen beszélünk telefonon. Az első benyomást Eszti által szereztem a magyarokról, s mondanom sem kell, nagyon szeretem őket. Egyébként mielőtt csapattársak lettünk, többször is láttam játszani, és nagyon tetszett a játéka, amikor pedig Koppenhágában együtt játszottunk, emberileg is nagyon megszerettem.
Fekete Csilla csereként, az első félidő 16. percében állt be a fehérvári kapuba, s miután fölvette a ritmust, egyenletesen jó teljesítményének, kritikus pillanatokban bemutatott bravúrjainak köszönhetően csupán öt góllal kapott ki a Cornexi.
- Miután elég kevés információval rendelkeztek a Lipcséről, hogyan tudott mégis felkészülni az ellenfélből?
Kaptunk azért némi instrukciót arról, hogy általában hová lőnek. Amíg a kispadon ültem, igyekeztem megfigyelni a játékukat, s amikor lehetőséget kaptam, megpróbáltam hozzátenni a mérkőzéshez.
- Rendre akkor mutatott be bravúrt, amikor csapatának nagyon nagy szüksége volt rá. Milyen érzés volt az ellenfél nagyarányú vezetésénél úgy a kapuban állnia, hogy a túloldalon kolléganője rendre hatástalanította a lövéseket?
Nehéz volt, mert nem játszom sokat. Azt a taktikát választottam, hogy egyszerűen nem figyelem az eredményt, csak a védésre koncentráltam, ami szerencsére sikerült, így pont akkor fogtam, amikor kellett.
- Lelkileg szükségük volt erre a meccsre, vagy inkább pihentek volna helyette?
Mindenképpen hasznos volt. Mivel egy hét van a két bajnoki mérkőzés között, és a Hódmezővásárhely elleni meccsünk nagyon fontos, kellett, hogy "mozgásban" legyünk. Jó volt látni, ahogy a csapat egyre jön fel. Miután hullámvölgyben vagyunk, mind egyénileg, mind csapat szinten, szükség volt arra, hogy lássuk, hol tartunk. Ez a találkozó jó felmérés volt.
- A Szuperliga mennyire fontos Önöknek?
Minden meccsen nyerni szeretnénk, és az sem elhanyagolható, hogy a Szuperliga-sorozatban a felkészülést és a fejlődésünket segítő, lehetőleg közönségvonzó, érdekes mérkőzéseket játszunk. A HC Leipzig elleni Szuperliga-mérkőzés mindenképpen jó felkészülés volt a bajnokságra.
Forrás: PRESSTIGE MEDIA