Szabálymódosítások az új szezonra
2005. augusztus 30. 19:31
Ugyan a Nemzetközi Kézilabda Szövetség döntése értelmében már augusztus elseje óta életbe lépett tizenkét lényeges szabálymódosítás, a hétvégén kezdődő női bajnokság előtt illik számba venni ezeket.
1. Ha a szabaddobást a zárójelzés után hajtják végre (félidő, rendes játékidő, hosszabbítások) csak a támadócsapatnál engedélyezett 1 játékos cseréje (a védekező csapat nem cserélhet); valamint a dobójátékos csapattársainak is minimum 3 méter távolságra kell elhelyezkedni a dobójátékostól.
Ennek a módosításnak az a célja, hogy felgyorsítsa a szabaddobások elvégzését, valamint, hogy megakadályozza, hogy a támadócsapat játékosai álcázhassák a szabaddobás végrehajtását. Ahogy korábban, csak a védőjátékosok tartózkodhatnak a szabaddobási (9 m-es) vonalon belül. Abban az esetben, ha a szabaddobásra távolabbról kerül sor, a játékvezetőknek nagyon ébernek kell lenniük, hogy észrevegyék az esetleges szabálytalanságokat, amikor a két csapat játékosai követnek el a megfelelő pozícióért folytatott harcban. Ha a védő csapat játékos(oka)t cserélne, úgy kell eljárni, mint a szabálytalan cserélnél. A szabaddobás elvégzésekor csak azok a védőjátékosok lehetnek a játéktéren, akik a szabaddobás megítélésekor is ott voltak.
2. Ezentúl a játékvezetőknek nem kötelező megállítani a játékidőt, amikor 7 m-es dobást ítélnek.
Az IHF Tanácsa ezt a módosítást a televízió és mások nyomására kezdeményezte, akiknek komoly aggályai vannak a játék teljes idejét illetően. A kötelező "time-out" helyett, a játékvezető ítélőképességére van bízva, hogy megállítja-e a játékidőt. Csak abban az esetben van erre szükség, ha késleltetik a büntető elvégzését (pl. a kapus vagy a dobójátékos cseréje), és ha az elveszett idő valamelyik csapatot méltánytalanul hátrányosan érintené. A mérkőzés állása, a hátralévő idő, az a tény, hogy valamelyik játékos 2 perces büntetését tölti, mind olyan tényező, mely befolyásolhatja a játékvezető döntését a "time-out" adásban.
3. Időkérés vagy hibás csere esetén az időmérő (vagy ellenőr) sípjával egy időben kell a játékidőt megállítani, anélkül, hogy játékvezetői jelre vagy megerősítésre várnának.
A cél az, hogy elkerüljék azokat a helyzeteket, amikor a játékvezetők nem hallják meg a sípszót és az óra megy tovább. Fontos, hogy ez a szabály ezekben az esetekben az időmérő/ellenőr kezébe adja a döntést a játékidő tekintetében, szemben a játékvezetővel, akinek más esetben a végső szava van. Ezekben a helyzetekben a játékvezetők csak akkor léphetnek közbe, ha pl. azt veszik észre, hogy az órát nem pont a sípszó elhangzásakor állították meg. Ellenben, ha a játékvezetők nem hallották a sípszót, az időmérőtől/ellenőrtől kell segítséget kérniük, hogy megállapítsák, hogy a játékhelyzet mi volt a sípszó elhangzásakor.
4. A jegyzőkönyvbe szerepeltethető játékosok maximum számát egy csapatban 12-ről 14-re emelték.
Ez a változás nem igényel túl sok magyarázatot. Az elmúlt években már engedélyezték IHF versenyeken 14 játékos nevezését a mérkőzésekre és sok szövetség már jó ideje kísérletezik ezzel a szabálymódosítással. Az általános pozitív tapasztalatok eredményeképp kerül ez az alapvető szabály módosításra.
5. Ha egy olyan játékos lép játéktérre, aki nem szerepel a versenyjegyzőkönyvben, abban az esetben a 'csapatfelelős' kapja a progresszív büntetést, hasonlóan a sportszerűtlen viselkedésért járó büntetéssel.
Korábban a játéktérre lépő játékost diszkvalifikálták. Ezt nem találták ésszerű büntetésnek egy adminisztrációs hibáért és fontos, hogy azt a személyt büntessék, aki valóban felelős ezért. Hasonló büntetés jár abban az esetben is, ha 'csapatfelelős' nem gondoskodik arról, hogy csak a versenyjegyzőkönyvben szereplő játékosok és hivatalos személyek tartózkodjanak a cserehelyen. A csapatfelelős a jegyzőkönyvben EHF/IHF jegyzőkönyvében az Off.A. vagy a hazai jegyzőkönyvben az első helyen szereplő személy.
6. Megengedett lapos gyűrűk, kis fülbevalók és testékszerek viselése, amennyiben takartak és más játékost nem veszélyeztetnek.
A testékszerek fokozatosan gondot okoznak a 'veszélyes tárgyak' összefüggésében. A fókusz az olyan testékszereken van, melyek veszélyesek lehetnek mások számára, pl. nem azok, melyek a szájban vagy a ruha alatt találhatók. Látható testékszerek viselete tilos, ha nincsenek leragasztva.
7. Abban az esetben, ha támadójátékos belép a kapuelőtérbe, megsérti a kapuelőtérvonalat (beleértve, amikor a talajon lévő labdáért nyúl be), a mérkőzés (kapus)kidobással folytatódik, amit a kapus a kapuelőtéren (6-oson) belül bárhonnan elvégezhet.
Azokban az esetekben, amikor a támadó belép a kapuelőtérbe, szabaddobással folytatódott a játék, ami nemkívánatos időveszteséget és korrigálásokat eredményezett, hiszen a kapus normális esetben a kapuelőtérben fogja meg a labdát és ezt követően ki kell lépnie a 6-on kívülre, hogy elvégezze a szabaddobást. Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben érvényes minden flexibilitás, mely a (kapus)kidobásra érvényes, szemben a szigorúbb szabályokkal a szabaddobás végrehajtásával kapcsoltban. (Nincs olyan rendelkezés, ami azt mondja, hogy a játékot szabaddobással kell folytatni, ha a labda éppen a kapuelőtéren kívül van, amikor a sípszó elhangzik; a mérkőzés mindig (kapus)kidobással folytatódik).
8. A kizárást eredményező veszélyes szabálytalanságokra vonatkozó szabályokat egyre inkább a nagyon erőteljes és erőszakos akciókra fókuszálták. Most egy olyan pontosítás kerül a szabályba, mely hangsúlyozza, hogy egy kis ütközés is nagyon veszélyes lehet, ha olyan pillanatban történik, amikor az ellenfél védtelen.
Egyre több tapasztalat utal arra, hogy viszonylag "kisebb" ütközések is sérüléseket eredményeztek abban az esetben, amikor a vétkes játékos olyankor szabálytalankodik, amikor az ellenfél pl. ugrik vagy gyors ellentámadást indít, vagy még gyakrabban, amikor nem látja előre, hogy mi fog történi és nem tud ellene védekezni. (hátulról érkezik a szabálytalanság)
9. Ha a labda hozzáér a mennyezethez, vagy más, a játéktér lévő felett tárgyhoz, a mérkőzés (oldal)bedobással folytatódik, melyet az a csapat hajt végre, amelyik nem érintett utoljára a labdát. A bedobás a közelebbi oldalvonal azon pontjától kell végrehajtani, mely legközelebb van ahhoz a helyhez, ahol a labda a mennyezetet érintette.
2001-ben a szabályt oly módon változtatták meg, hogy a mérkőzés szabaddobással folytatódik. A tapasztalatok azt mutatták, hogy ez a szabálymódosítás önkényes és igazságtalan helyzeti előnyhöz vezet.
10. (Kapus)kidobást követően a dobó játékos ismét hozzáérhet a labdához azután, hogy a labda az ellenfél kapufájáról visszapattant.
Ez a módosítás csak egy korábbi mulasztás korrigálása. A megfelelő szabály a szabaddobásra, büntetőre, bedobásra, kezdődobásra vonatkozott és mindig az volt a cél, hogy ugyanaz vonatkozzon a (kapus)kidobásra is, de ez nem volt egyértelműen megfogalmazva.
11. Kétperces kiállítások, valamint kizárások akkor is megítélhetőek, ha a szabálytalanságra a két félidő közötti szünetben vagy más szünetben (pl. hosszabbítás előtt vagy között) kerül sor. Speciális szabályok kerültek beillesztésre azokra az esetekre, amikor szabálytalanság a hivatalos játékidőn túl történik, mint a büntetők a hosszabbítás után.
Több évvel ezelőtt, amikor megváltoztatták a 2 perces kiállításra és kizárásra vonatkozó szabályt a pályán kívül elkövetett szabálytalanságokért, figyelmen kívül hagyták, hogy a szabálynak a szünetek időszakára is ki kellene terjednie, tehát augusztus 1-e után a két félidő közötti szünetben vagy a hosszabbítások közötti szünetben is ki állítható játékos és hivatalos személy is.
12. Abban az esetben, ha a mérkőzés utolsó percében egy védőjátékost kizárnak, mert szándékosan durván akarta megakadályozni, hogy az ellenfél gólhelyzetbe kerüljön (a 14-es szabály definíciója alapján) vagy legalábbis jó eséllyel tudjon kapura lőni és a gól ebben az esetben döntő lett volna (győzelem, döntetlen vagy a szükséges gólkülönbség elérése), a játékvezetőknek kötelező a játékost kizárni és feljelentést tenni, hogy az illetékes szövetség a megfelelő lépést megtehesse a vétkes játékossal szemben.
Sajnos nagyon egyértelmű és szerencsétlen tendencia, hogy a játékosok nagyon cinikusan viselkednek az ilyen helyzetekben. Egyszerűen bármi áron "kiveszik" a játékból az ellenfelet, tudván, hogy a gól megakadályozása fontos, ellentétben a kizárással. Azonban, ha az általános eljárásmód a feljelentés, így várható, hogy a játékost néhány mérkőzésre eltiltják, akkor ez elrettentő hatással lehet, ami nagyon fontos a kézilabdázás sportszerű és etikai megítélése szempontjából.
Forrás: handballnet.hu
Ennek a módosításnak az a célja, hogy felgyorsítsa a szabaddobások elvégzését, valamint, hogy megakadályozza, hogy a támadócsapat játékosai álcázhassák a szabaddobás végrehajtását. Ahogy korábban, csak a védőjátékosok tartózkodhatnak a szabaddobási (9 m-es) vonalon belül. Abban az esetben, ha a szabaddobásra távolabbról kerül sor, a játékvezetőknek nagyon ébernek kell lenniük, hogy észrevegyék az esetleges szabálytalanságokat, amikor a két csapat játékosai követnek el a megfelelő pozícióért folytatott harcban. Ha a védő csapat játékos(oka)t cserélne, úgy kell eljárni, mint a szabálytalan cserélnél. A szabaddobás elvégzésekor csak azok a védőjátékosok lehetnek a játéktéren, akik a szabaddobás megítélésekor is ott voltak.
2. Ezentúl a játékvezetőknek nem kötelező megállítani a játékidőt, amikor 7 m-es dobást ítélnek.
Az IHF Tanácsa ezt a módosítást a televízió és mások nyomására kezdeményezte, akiknek komoly aggályai vannak a játék teljes idejét illetően. A kötelező "time-out" helyett, a játékvezető ítélőképességére van bízva, hogy megállítja-e a játékidőt. Csak abban az esetben van erre szükség, ha késleltetik a büntető elvégzését (pl. a kapus vagy a dobójátékos cseréje), és ha az elveszett idő valamelyik csapatot méltánytalanul hátrányosan érintené. A mérkőzés állása, a hátralévő idő, az a tény, hogy valamelyik játékos 2 perces büntetését tölti, mind olyan tényező, mely befolyásolhatja a játékvezető döntését a "time-out" adásban.
3. Időkérés vagy hibás csere esetén az időmérő (vagy ellenőr) sípjával egy időben kell a játékidőt megállítani, anélkül, hogy játékvezetői jelre vagy megerősítésre várnának.
A cél az, hogy elkerüljék azokat a helyzeteket, amikor a játékvezetők nem hallják meg a sípszót és az óra megy tovább. Fontos, hogy ez a szabály ezekben az esetekben az időmérő/ellenőr kezébe adja a döntést a játékidő tekintetében, szemben a játékvezetővel, akinek más esetben a végső szava van. Ezekben a helyzetekben a játékvezetők csak akkor léphetnek közbe, ha pl. azt veszik észre, hogy az órát nem pont a sípszó elhangzásakor állították meg. Ellenben, ha a játékvezetők nem hallották a sípszót, az időmérőtől/ellenőrtől kell segítséget kérniük, hogy megállapítsák, hogy a játékhelyzet mi volt a sípszó elhangzásakor.
4. A jegyzőkönyvbe szerepeltethető játékosok maximum számát egy csapatban 12-ről 14-re emelték.
Ez a változás nem igényel túl sok magyarázatot. Az elmúlt években már engedélyezték IHF versenyeken 14 játékos nevezését a mérkőzésekre és sok szövetség már jó ideje kísérletezik ezzel a szabálymódosítással. Az általános pozitív tapasztalatok eredményeképp kerül ez az alapvető szabály módosításra.
5. Ha egy olyan játékos lép játéktérre, aki nem szerepel a versenyjegyzőkönyvben, abban az esetben a 'csapatfelelős' kapja a progresszív büntetést, hasonlóan a sportszerűtlen viselkedésért járó büntetéssel.
Korábban a játéktérre lépő játékost diszkvalifikálták. Ezt nem találták ésszerű büntetésnek egy adminisztrációs hibáért és fontos, hogy azt a személyt büntessék, aki valóban felelős ezért. Hasonló büntetés jár abban az esetben is, ha 'csapatfelelős' nem gondoskodik arról, hogy csak a versenyjegyzőkönyvben szereplő játékosok és hivatalos személyek tartózkodjanak a cserehelyen. A csapatfelelős a jegyzőkönyvben EHF/IHF jegyzőkönyvében az Off.A. vagy a hazai jegyzőkönyvben az első helyen szereplő személy.
6. Megengedett lapos gyűrűk, kis fülbevalók és testékszerek viselése, amennyiben takartak és más játékost nem veszélyeztetnek.
A testékszerek fokozatosan gondot okoznak a 'veszélyes tárgyak' összefüggésében. A fókusz az olyan testékszereken van, melyek veszélyesek lehetnek mások számára, pl. nem azok, melyek a szájban vagy a ruha alatt találhatók. Látható testékszerek viselete tilos, ha nincsenek leragasztva.
7. Abban az esetben, ha támadójátékos belép a kapuelőtérbe, megsérti a kapuelőtérvonalat (beleértve, amikor a talajon lévő labdáért nyúl be), a mérkőzés (kapus)kidobással folytatódik, amit a kapus a kapuelőtéren (6-oson) belül bárhonnan elvégezhet.
Azokban az esetekben, amikor a támadó belép a kapuelőtérbe, szabaddobással folytatódott a játék, ami nemkívánatos időveszteséget és korrigálásokat eredményezett, hiszen a kapus normális esetben a kapuelőtérben fogja meg a labdát és ezt követően ki kell lépnie a 6-on kívülre, hogy elvégezze a szabaddobást. Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben érvényes minden flexibilitás, mely a (kapus)kidobásra érvényes, szemben a szigorúbb szabályokkal a szabaddobás végrehajtásával kapcsoltban. (Nincs olyan rendelkezés, ami azt mondja, hogy a játékot szabaddobással kell folytatni, ha a labda éppen a kapuelőtéren kívül van, amikor a sípszó elhangzik; a mérkőzés mindig (kapus)kidobással folytatódik).
8. A kizárást eredményező veszélyes szabálytalanságokra vonatkozó szabályokat egyre inkább a nagyon erőteljes és erőszakos akciókra fókuszálták. Most egy olyan pontosítás kerül a szabályba, mely hangsúlyozza, hogy egy kis ütközés is nagyon veszélyes lehet, ha olyan pillanatban történik, amikor az ellenfél védtelen.
Egyre több tapasztalat utal arra, hogy viszonylag "kisebb" ütközések is sérüléseket eredményeztek abban az esetben, amikor a vétkes játékos olyankor szabálytalankodik, amikor az ellenfél pl. ugrik vagy gyors ellentámadást indít, vagy még gyakrabban, amikor nem látja előre, hogy mi fog történi és nem tud ellene védekezni. (hátulról érkezik a szabálytalanság)
9. Ha a labda hozzáér a mennyezethez, vagy más, a játéktér lévő felett tárgyhoz, a mérkőzés (oldal)bedobással folytatódik, melyet az a csapat hajt végre, amelyik nem érintett utoljára a labdát. A bedobás a közelebbi oldalvonal azon pontjától kell végrehajtani, mely legközelebb van ahhoz a helyhez, ahol a labda a mennyezetet érintette.
2001-ben a szabályt oly módon változtatták meg, hogy a mérkőzés szabaddobással folytatódik. A tapasztalatok azt mutatták, hogy ez a szabálymódosítás önkényes és igazságtalan helyzeti előnyhöz vezet.
10. (Kapus)kidobást követően a dobó játékos ismét hozzáérhet a labdához azután, hogy a labda az ellenfél kapufájáról visszapattant.
Ez a módosítás csak egy korábbi mulasztás korrigálása. A megfelelő szabály a szabaddobásra, büntetőre, bedobásra, kezdődobásra vonatkozott és mindig az volt a cél, hogy ugyanaz vonatkozzon a (kapus)kidobásra is, de ez nem volt egyértelműen megfogalmazva.
11. Kétperces kiállítások, valamint kizárások akkor is megítélhetőek, ha a szabálytalanságra a két félidő közötti szünetben vagy más szünetben (pl. hosszabbítás előtt vagy között) kerül sor. Speciális szabályok kerültek beillesztésre azokra az esetekre, amikor szabálytalanság a hivatalos játékidőn túl történik, mint a büntetők a hosszabbítás után.
Több évvel ezelőtt, amikor megváltoztatták a 2 perces kiállításra és kizárásra vonatkozó szabályt a pályán kívül elkövetett szabálytalanságokért, figyelmen kívül hagyták, hogy a szabálynak a szünetek időszakára is ki kellene terjednie, tehát augusztus 1-e után a két félidő közötti szünetben vagy a hosszabbítások közötti szünetben is ki állítható játékos és hivatalos személy is.
12. Abban az esetben, ha a mérkőzés utolsó percében egy védőjátékost kizárnak, mert szándékosan durván akarta megakadályozni, hogy az ellenfél gólhelyzetbe kerüljön (a 14-es szabály definíciója alapján) vagy legalábbis jó eséllyel tudjon kapura lőni és a gól ebben az esetben döntő lett volna (győzelem, döntetlen vagy a szükséges gólkülönbség elérése), a játékvezetőknek kötelező a játékost kizárni és feljelentést tenni, hogy az illetékes szövetség a megfelelő lépést megtehesse a vétkes játékossal szemben.
Sajnos nagyon egyértelmű és szerencsétlen tendencia, hogy a játékosok nagyon cinikusan viselkednek az ilyen helyzetekben. Egyszerűen bármi áron "kiveszik" a játékból az ellenfelet, tudván, hogy a gól megakadályozása fontos, ellentétben a kizárással. Azonban, ha az általános eljárásmód a feljelentés, így várható, hogy a játékost néhány mérkőzésre eltiltják, akkor ez elrettentő hatással lehet, ami nagyon fontos a kézilabdázás sportszerű és etikai megítélése szempontjából.
Forrás: handballnet.hu