handball.hu: Hogy telt a nyarad, merre nyaraltál?
Németh Helga: Hetente négyszer injekciózták a lábamat, ezeket a kúrákat nem szabadott kihagynom, úgyhogy nem maradt sok időm a nyaralásra. Csak egy rövid időt töltöttünk Horvátországban, de ott is olyan égszakadás volt, hogy az ötödik nap elindultunk haza...

handball.hu: Pontosan mi a probléma a lábaddal?
Németh Helga: A sarkamon keletkezett egy csontkinövés, ami által túlfeszül az achillesem, így állandó gyulladásban van. Ezt persze nem lehet túlerőltetni, ezért napi egy edzésen veszek részt. Ez a fizikai és egészségi állapotomnak megfelelő, és amúgy is fokozatosan kell belelendülnöm a játékba.

handball.hu: Az elmúlt évek során számtalanszor megkeresett a Ferencváros. Miért épp most döntöttél úgy, hogy ideigazolsz?
Németh Helga: Előzetes egyeztetések alapján és hallomásból is úgy értesültem, hogy Németh András tisztában van az akkori és a jelenlegi tudásommal és mindent egybevéve úgy érzi, hogy a tavalyihoz képest mérsékeltebb terheléssel is hasznára lehetek a csapatnak. Miután erről beszéltem is vele, nagyon megtetszett a lehetőség, mert érzem, hogy van még bennem valami, amit ki szeretnék hozni magamból, és érzem, hogy szükség van a játékomra.

handball.hu: Múlt hétvégén Horvátországban jártatok egy tornán. Hogy érezted magad?
Németh Helga: Szeretem az ilyen háromnapos külföldi tornákat, mert mikor odaérünk, lejátszunk egy mérkőzést, a második nap csak ki kell tartani, és jól kell játszani, a harmadikon meg mindent beleadni, aztán már jövünk is haza. Azt hiszem, elégedettek lehetünk a második hellyel. Én meccsenként 35-45 percet játszottam, attól függően, hogy épp mennyire volt szükség a jelenlétemre. Úgy érzem, vannak még elmaradásaim, az edzettségi állapotom egyelőre nem a legjobb.

handball.hu: Szerinted mi az, ami a legfontosabb, hogy egy csapat jól működjön?
Németh Helga: Az, hogy feltétel nélkül bízzunk egymásban, hogy mindenki a legjobbat feltételezze a másikról, amíg ki nem derül az ellenkezője. Az a lényeg, hogy pályán és pályán kívül is mindenki érezze a bizalmat a másik felöl, és teljesen kiszolgálja a csapat érdekeit. Ha ez működik, az csakis egy irányba húzhatja a szekeret. Ez a haladás és a fejlődés alapfeltétele.

handball.hu: Azt mondtad, kifejezetten szeretsz fiatalokkal együtt játszani. Talán ők ilyen szempontból önzetlenebbek is?
Németh Helga: Nem baj, ha van egy kis önbizalmuk! Én inkább arra gondolok, hogy a játékos adott szituációban - fiatal kora ellenére - mérlegelje azt is, hogy éppen befejező ember kell, hogy legyen, vagy előkészítő aszerint, hogy éppen hogyan alakul a játéka, milyen formában érzi magát, és képes legyen felmérni azt, hogy esetleg épp más döntse el az adott helyzetet. Hogy mindenki képes legyen ne csak általánosan kritikus lenni önmagával, hanem az aktuális állapotát is figyelembe véve.

handball.hu: Bizonyára jó tanácsokkal is ellátod a fiatalokat...
Németh Helga: Több, mint húsz éves pályafutásom után azért a legáltalánosabb hibákat észreveszem, és persze nagyon jól esik, hogy elfogadják a tanácsaimat és tudják, hogy nem rosszindulatból mondom.

handball.hu: Pályafutásod során összesen nyolc klubban is szerepeltél... Van-e ennek valamiféle előnye például azokkal a játékosokkal szemben, akik egy-két klubot jártak meg?
Németh Helga: Vártam már, hogy valaki feltegye ezt a kérdést és gondolkodtam is a válaszon. Nekem mindig a játék volt a legfontosabb és az adott csapat érdekei, ahol épp játszottam, ahol teljesítenem kellett. Ez nem azt jelenti, hogy én nem kötődöm az adott csapathoz, csak azt, hogy nem úgy kötődöm, mint az, aki maximum két klubban fordul meg pályafutása alatt. Nagyon szeretem például Fehérvárt, ahol öt évig is játszottam. Úgy is fogalmazhatnék, hogy adott helyen klubhű vagyok. Csapatváltásaim először tanulmányaim miatt történtek, vagy mert alsóbb osztályból igazoltam NBI-es csapatba, vagy épp egy hirtelen jött lehetőséget ragadtam meg. Tehát mindig próbáltam jobb és jobb egyesületekben játszani, vagy valamilyen szempont szerint igazolni. Nekem mindig fontos volt, hogy társaimnak, magamnak, a vezetőknek és a szurkolóknak is megfeleljek.

handball.hu: És az is, hogy jól érezd magad, ugye?
Németh Helga: Igen, sokszor ez volt a váltás oka. Talán az a legfontosabb, hogy olyan helyen kézilabdázzak, ahol önmagában motivált vagyok, hiszen több, mint húsz éve a játék az életem értelme. És hogy játszva játsszuk a kézilabdát. A gyerekben már születése után, a kezdetekkor benne van a motiváció az ösztönös mozgás és a játék iránt... Én azt hiszem, hogy még mindig a gyerekkoromat élem! (nevet)

handball.hu: Ezek szerint a Fradiban most jól érzed magad...
Németh Helga: Igen! Én nagyon szeretem a fiatalokat! És az ambiciózus, törekvő, szorgalmas, tisztelettudó, becsületes embereket, ami végül is kortól független.

handball.hu: Pályafutásod alatt nyertél KEK-et, EHF-Kupát, BEK-et. Mi az, ami még ezek után motivál?
Németh Helga: Míg például tavaly képes voltam nagyon nagy áldozatot hozni azért, hogy magyar bajnok lehessek, most már nem ez az első, hanem az, hogy az egészségem megőrzése mellett élvezzem azt, amit csinálok. Ebben persze bármilyen eredmény benne van. Amíg az örömömet lelem a kézilabdában, addig folytatom.

handball.hu: Elég nehéz téged elképzelni kézilabda nélkül... Mi lesz, ha egyszer befejezed a karriered?
Németh Helga: Mivel a kézilabdához értek a legjobban, nagyon szívesen átadnám, amit tudok. Ez az, ami a játék hiányából származó űrt betölthetné az életemben. Szeretnék valamilyen módon továbbra is a kézilabdával foglalkozni. Pedagógus végzettségem van, valamint a szakedzői képzést is be szeretném fejezni a TF-en.

handball.hu: Úgy értesültünk, hogy a nagy esőzések miatt nemrégiben elöntötte a házadat a víz. Normalizálódott már a helyzet?
Németh Helga: Igen, szerencsére túléltük, vége a problémának. Akkor egy nap háromszor is akkora mennyiség lehullott, hogy a harmadikat már nem tudtuk kiszivattyúzni a házból, úgyhogy az egy kemény nap volt. Most azért hazamegyek és megnézem, mi a helyzet, hiszen jelenleg is szakad az eső.

handball.hu: Ezek szerint nem tetted át a fővárosba a székhelyed?
Németh Helga: Százhalombattán lakom, onnan járok be az edzésekre. Hamar Pestre érek, hiszen mindössze 35-40 kilométerről van szó.

handball.hu (bee)