Nem Kicsi példakép
2005. június 3. 12:50 © handball.hu
A SZTÁR Sport június 1-7-i számában harmadik EHF-kupa-aranyérme apropójából olvashattok interjút a magyar kézilabdasport minden idők legeredményesebb játékosával, Siti Beával. Az alábbi beszélgetésből többek között az is kiderül, hogy "Kicsi" szerint egyvalamiben hasonlatosak a sikerek: mindegyiket az eredményhez és önmagához méltóan kell megünnepelni.
Siti Bea: A Cornexi EHF-kupa-győzelme is, mint minden más az életben, három napig tartó csoda, most már lecsengőben van. A döntő utáni nap volt a legmozgalmasabb, az újságírók alaposan lemerítették a telefonomat. Szerencsére bőven van tapasztalatom, megszoktam, hogy ameddig hírértéke van egy-egy sikernek, felkapnak, utána pedig minden a hétköznapi kerékvágásban halad tovább. És ez így természetes.
SZTÁR Sport: Az ünneplés méltó volt a csapat sikeréhez?
Bea: Én a magam részéről mindent megtettem. Amikor 17-18 éves voltam, a következő jó tanácsot kaptam útravalóul: "ha jó sportoló akarsz lenni, egyél, igyál". Azt vallom, egy sportoló ünnepelje meg tisztességesen a sikereit. Ami persze nem azt jelenti, hogy eszméletvesztésig bulizzon. Az ember, ha valamilyen szinten ismert, felelősséggel tartozik a nevéért, ezért mindig figyeltem arra, hogy ne lépjek át egy bizonyos határt. A táncparkettet azonban nem kíméltem, miután kitűnő táncpartnerem akadt. Kissé talán túlzottan is belelendültünk, kétszer landoltam például fenéken egy-egy akrobatikus rock and roll-elem után, a vádlim majdnem begörcsölt, és folyt rólam a víz. Egyszóval közel úgy elfáradtam, mire fél 4-kor hazakerültem, mint a döntőben.
SZTÁR Sport: Kétségtelenül jól mutatott, de nem volt túlzottan merész dolog hatgólos hátrányban a Győr ellen aranyszínű felirattal ellátott mezben pályára lépni?
SZTÁR Sport: A döntőben rólatok sugárzó önbizalomhoz egy trikó minden bizonnyal kevés lett volna. Kívülről úgy tűnik, edzőtök, Szabó Edina nagyon érti a dolgát ezen a téren is...
Bea: Edina kivételes egyéniség. Egyetlen megmozdulása sincs az életben, ami ne lenne tudatos. Nála nincsenek véletlenek. Ezt az EHF-kupa-döntő visszavágója is bizonyította, amelynek minden apró mozzanatára felkészített bennünket. Tökéletes volt ezúttal a kombináció: hibátlanul sikerült a technikai és taktikai felkészítésünk, emellett rendben voltunk érzelmileg, lelkileg és fejben is. Ezzel a párosítással tudtuk megszerezni a kupát.
SZTÁR Sport: Mit tud Szabó Edina, amit más edző nem?
SZTÁR Sport: A három EHF-kupa-győzelmed pályafutásod három teljesen különböző szakaszához kötődik. Nézzük sorjában:
1998, Dunaferr...
Bea: Az a győzelem a klub történetének második nemzetközi sikere volt, amelyet megelőzött egy KEK-elsőség. Én mindkettőnek a részese lehettem, s ez az időszak volt az újváros nagy sikersorozatának kezdete. Ami az erőviszonyokat illeti, össze sem lehet hasonlítani az akkori mezőnyt a maival. Idegenben is sikerült nyernünk a Duslo Sala ellen, így a szurkolóknak nem kellett lerágniuk a körmüket a hazai visszavágón. Viszonylag sima volt.
2002, Ikast...
Bea: Az az időszak nem a legsikerültebb periódusa volt a pályafutásomnak, meglehetősen keveset játszottam a dán csapatomban. Ráadásul egy elég kellemetlen helyzet miatt maradt emlékezetes az első mérkőzés, amelyet az ETO otthonában elveszítettünk. Visszás érzés volt, hogy Győrben az első találkozó után már folyt a pezsgő, és ordított a "We are the Champions". Nagyon kellemetlenül érintett, hogy a csapattársaim azt kérdezgették, hogy a magyarok így csinálják? Én meg mentegetőztem, hogy rendszerint nem szoktunk előre inni a medve bőrére. A skandinávoknak ez olyan érzés volt, mintha megfricskázták volna az orrukat. Pedig abban a csapatban akkoriban nem kis világsztárok voltak, a kézilabdában jártas embereknek nem kell magyarázni, kicsoda Kjersti Grini, Grit Jurack, Tonje Kjaergaard vagy Kritine Andersen. Hazai pályán aztán nagyon bekezdett az Ikast, a Győr lebénult, és – akár a Dunaferrel – ugyancsak simán nyertünk.
2005, Cornexi...
Bea: Ez a harmadik győzelem teljesen különbözik az előző kettőtől. Megnyerni valamit úgy, hogy esélyes vagy, jó érzés, de esélytelenebbként megfordítani a kockát, az bravúr! Ettől nagyobb az értéke ennek a sikernek. No meg attól, hogy az EHF-kupa ma a Bajnokok Ligája után a második legerősebb küzdelemsorozat. A csapat folyamatosan múlta felül önmagát a menetelésben, de még a legelfogultabbak sem hittek a végső a sikerben. A Győr pedig egyszerűen nem volt felkészülve arra, hogy elveszítheti a kupát.
SZTÁR Sport: A magyar kézilabda legeredményesebb játékosaként vannak még trófeákban megfogalmazható vágyaid?
Bea: Nincsenek. Nem panaszkodhatom a kézilabda élvonalában eltöltött 14 évre, szerencsés vagyok, hogy megannyi sikernek részese lehettem. Most azonban már a pályafutásom végén járok. Nem egyszerű, de tudni kell abbahagyni. Ma már érzem magamon, hogy nehezebben regenerálódom és tovább tartanak a lila foltok. Még egy évig van szerződésem, utána pedig a magánéletemet, a családalapítást szeretném előtérbe helyezni.
Pircs Anikó (SZTÁR Sport)
Az interjú teljes szövegét a magazin 22. számában olvashatjátok.