Tápai Szabina: Azt hiszem, csoda, amit a Cornexi produkált. Egész héten arra készültünk, hogy megmutassuk, nem lehetetlen ledolgozni az első mérkőzésen összeszedett hatgólos hátrányt. Ezúttal mindenki valamennyi idegszálával összpontosított, és fejben, valamint fizikálisan is itt volt a mérkőzésen. Korábban álmodni sem mertem, hogy 19 évesen EHF-kupa-aranyérmet fogok ünnepelni, büszke vagyok, hogy a kortársaim közül ez nekem adatott meg először. Az is örömmel tölt el mindannyiunkat, hogy bebizonyítottuk: ez a csapat igenis képes nagy eredményre, egyúttal szeretném megköszönni a közönségünk segítségét, csodálatos atmoszférát teremtettek a kupadöntőhöz.

Balogh Bea: Szerencsére a döntő az EHF-sorozatunkhoz hasonlóan alakult. Az egész idényben az volt a jellemző ránk, hogy a nemzetközi kupa mérkőzésein sokkal jobb játékot nyújtottunk, mint a bajnokságban. Azt hiszem, a győriek úgy gondolták, hogy a hazai találkozón eldöntötték a kupa sorsát (hazai pályán fel is csendült tiszteletükre a Queen győzelmi dala), s ez nekünk hatalmas hitet, győzni akarást adott. Korábban is voltak jó meccseink, de az először fordult elő, hogy egy találkozón ennyi kiemelkedő teljesítményt produkáljunk.

Sugár Tímea: Magabiztos győzelmünket annak köszönhetjük, hogy edzőnk kitűnő taktikát dolgozott ki a Győr ellen, és mentálisan is felkészített bennünket a találkozóra. Edina annyit kért tőlünk, hogy mind támadásban, mind védekezésben csak azt csináljuk meg, amit megbeszéltünk, ne variáljuk túl a dolgokat, és használjuk ki azt a lelki előnyünket, hogy az ellenfelünket nyomja az esélyesség terhe. A számok önmagukért beszélnek, azt hiszem az a tény, hogy ettől a rendkívül erős Győrtől az első félidőben mindössze 6 gólt kaptunk, nem szorul különösebb magyarázatra. Ezen a mérkőzésen, amelyen idén először sikerült legyőznünk az ETO-t, a Cornexihez tartozó valamennyi ember kivétel nélkül 100 százalékkal teljesített. A Fehérvár ma nagybetűs csapat volt!

Szabó Edina: Egy nagyon jó kapusteljesítmény adott alapot a játékunkhoz, amelyhez hasonlóan jól teljesítő védelem társult. Nagy merészség volt bevállalni egy egész mérkőzésen át tartó emberfogásos védekezést, amelyben nem nagyon lehet hibázni, de a játékosaim átérezték ennek a felelősségét. Támadásban is roppant fegyelmezettek voltunk, és kihasználtuk azt az előnyünket, hogy miután a mi játékunk az egyéni képességekre épül, meglehetősen kiismerhetetlen. Hazai pályán sokkal pontosabban és hatékonyabban lőttünk, mint Győrben. Minden eshetőségre felkészültünk, de nem foglalkoztunk az eredménnyel, mint ahogyan az ellenféllel sem, hiszen nem a győrieknek, hanem önmagunknak akartunk bizonyítani. Ezúttal mindenki hozzátette a magáét a találkozóhoz, mondhatom, nekem más dolgom sem volt, mint nézni a meccset. Úgy kezdtük ezt az évet, hogy két év alatt valamit nyerni szeretnénk, s a játékosok hite a döntőhöz vezető úton fokozatosan nőtt. Azt vallom, s ezt a lányok is elhitték, hogy az ember képes megoldani lehetetlennek látszó feladatokat is, amennyiben célirányosan küzd érte. Ugyanakkor tudom, hogy egy-egy siker csak a pillanatnak szól, de ezek olyan pillanatok, amelyeket az emberek soha nem fognak elfelejteni.

handball.hu