A dán titok nyomában I.: Aalborg DH
2005. április 7. 11:50 © handball.hu
A handball.hu riportsorozatot indít, amelyben a szakmailag, illetve pénzügyileg rendkívül erős dán egyesületeket kívánjuk bemutatni. Bár az utóbbi időben a magyar klubok jelentős sikereket értek el velük szemben, az ott tapasztalt szervezettség és anyagi stabilitás számunkra is érdekes lehet. Sorozatunk első részében a villámgyorsan felfutó Aalborg csapatát ismerhetik meg olvasóink abból a beszélgetésből, amelyet Jan Larsennel, a klub kézilabda projekt-menedzserével és egyben másodedzőjével folytattunk. A jövő héten pedig a nagy hagyományokkal rendelkező Ikast/Bording csapatára kerül sor.
Jan Larsen: Azért tartunk itt, mert kitűztünk egy célt magunk elé, amit igyekszünk minden erőnkkel megvalósítani. A végső célunk az, hogy 4 éven belül Európa legjobb 5 csapata közé emelkedjünk. Persze, a többi klub is igyekszik elérni a céljait, ebben nincs közöttünk különbség. Nekünk annyiban más a helyzetünk, hogy az aalborg-i közösség rendkívül sportorientált. Rendszeresen kijárnak a kézilabda-, jégkorong- és futballmérkőzésekre egyaránt. Ez az erős helyi közösség, azaz a környékbeli 40 egyesület, és a 9000 tagunk, nemcsak a játékos-utánpótlás jelentős részét biztosítja, hanem a kézilabdához kapcsolódó üzleti vállalkozások számára is biztos hátteret, piacot jelent. Az egyik legfontosabb támogatónk például 75 üzletet üzemeltet a térségben, és részt vesz a klub ajándéktárgyainak forgalmazásában. Számukra mi vagyunk az egyik legjobb termék.
A titok másik kulcsa az igazgatónk, Ole Bach Jensen. Ő alakította ki a vállalkozás alapkoncepcióját, övé volt az eredeti ötlet. Amikor idekerült, a klub még alacsonyabb osztályban tengődött. Elhatározta, hogy olyan kiváló játékosokat fog szerződtetni, mint például Farkas Ági. Erre a szezonra pedig leigazoltuk a Lunde-ikreket, akik a világ legjobb kézilabdázói közé emelkedtek. Az eredmény meg is lett, hiszen tavaly is rendkívül sikeres volt a csapat, idén pedig máris bekerültünk a felsőházi rájátszásba.
handball.hu: Akkor nemcsak az aréna, hanem maga a szolgáltatás is többfunkciós...
Jan Larsen: Így van. Az a koncepciónk, hogy egyszerre nyújtsunk sportélményt és szórakoztató show elemeket a látogatóinknak. Kicsit hasonlít az amerikai profi kosárlabda- és jégkorong-bajnokságban alkalmazott módszerre, bár Dániában még nem terjedt el igazán. Abból indulunk ki, hogy a 2x30 percnyi kézilabda csak a szolgáltatás egyik része, amely ráadásul jelentős részben rajtunk kívül álló tényezőktől függ. A meccs lehet kiváló, rossz vagy közepes is, lehetetlen előre garantálni a játék színvonalát. A többi szolgáltatásét viszont nagyon is lehet. Szavatoljuk, hogy a vendég a legjobb ételeket, italokat fogyaszthatja, és a legjobb zenét hallgathatja. Emellett nagy hangsúlyt fektetünk a hazai eredményességre, a közönség tökéletes kiszolgálására. A játékosainkban is tudatosítjuk, mennyire fontos, hogy itthon ne kapjanak ki. Persze, az idegenbeli meccsek is fontosak, hiszen a bajnokságot csak úgy lehet megnyerni, ha Aalborgon kívül is eredményesek vagyunk. A hazai közönségből viszont talán 2000-en tudják, hogy hányadik helyen állunk a ligában, a többiek pusztán a szórakozás miatt jönnek ki, amelynek része a mérkőzés is. Kijelenthetem, hogy a kézilabdázóink értik a céljainkat, mert a Gigantiumban egy éve veretlenek vagyunk.
Jan Larsen: Szerintem sok klub fog előbb-utóbb elindulni ilyen irányba, nekünk viszont mindenben egy kicsit másképp kell dolgoznunk, mint a többieknek. Máskülönben nincs is értelme folytatnunk.
handball.hu: Miben dolgoznak másképp, mint a többiek?
Jan Larsen: Például, nincs a szó hagyományos értelmében vett segédedzőnk. A klasszikus másodedzői munka mellett az üzleti vállalkozás kézilabda projekt-menedzsereként is dolgozom, valamint a szakvezetőnket, Christian Dalmose-t nemcsak a csapat, hanem önmaga fejlesztésében is igyekszem segíteni, tehát egy újfajta együttműködési modellt alkalmazunk. Más téren is arra törekszünk, hogy új irányvonalat honosítsunk meg a kézilabdában. Jelenleg a sportág Magyarországon és Skandináviában a legnépszerűbb. A többieket, azaz Franciaországot, Németországot, Spanyolországot stb. is segítenünk kell, hogy hasonló szintre jussanak el. Nálunk Dániában továbbra is a labdarúgás az első számú sport, de a kézilabda biztosan tartja a második helyet.
Jan Larsen: Igen, ez nagyszerű dolog. Dániában különleges a helyzetünk a televízió miatt, főleg a DR-nek és a TV2-nek köszönhetően. Évente 140 meccset adnak le élőben, amelyről szerződés is szól. Ez hatalmas bevételt jelent a kézilabdának és a klubunknak egyaránt. Nekünk 15 millió euróról szóló megállapodásunk van a televíziókkal, akik a hirdetésekből szerzik a bevételeiket. Tehát a nézettség számukra létkérdés, a kézilabdától pedig meg is kapják. A szerdai meccset például kb. 5-600 ezren látták. Figyelembe véve az 5 milliós dán népességet, a 10 százalékos nézettség hétköznap este 10-kor, egy egyszerű bajnoki mérkőzésen, elég jónak mondható.
handball.hu: Egyfajta előzetes terv alapján vonják be a támogatókat az üzleti élet különböző területeiről, vagy maguktól jönnek, mert lehetőséget látnak a dologban?
Jan Larsen: Néhányan épp most akarnak belépni, mert meglátták a lehetőséget. A szponzorkeresés azonban, mindent egybevetve, nagyon nehéz feladat. Öt értékesítőnk van, akinek nincs más feladata, mint hogy további pénzügyi támogatókat vonjon be, de ez persze csak az összkép egyik eleme. Egy dolog megszerezni egy szponzor aláírását, és egész más megtartani őt. Olyan szolgáltatást kell nyújtani, amivel mindig elégedett, más szóval, a termék nem veszíthet értékéből. Dániában az üzleti élet számos szereplője áll valamilyen kapcsolatban a kézilabdaklubok vezetőségével, és rendszeresen folytatnak megbeszéléseket egymással. Nemrég szerveztünk számukra egy találkozót, és 6000 főre terítettünk a Gigantiumban.
Jan Larsen: Igen, Vadum az egyike annak a negyven klubnak, amelyekről beszéltem. Az ilyen látogatások a klubbal való együttműködésünk részét képezik, a játékosok szerződésében is szerepel. Nemcsak egy-két játékos szokott azonban ellátogatni ezekre a helyekre, hanem az egész csapat. Együtt elmegyünk például Vadumba, ahol a teljes játékosállomány nyílt edzést tart. Ilyenkor mindenre van lehetőség: az edzésmódszerek gyakorlati alkalmazásának megfigyelésére éppúgy, mint a sztárokkal való személyes találkozásra, autogramkérésre, stb. Például a gyerekek Farkas Ágival együtt dobhatnak hetest Katrine Lundénak, ami óriási élményt jelent nekik. Persze, a meccsekre is el tudnak jönni. Minden évben kiadunk a kluboknak 200 jegyet, hogy elvihessék a gyerekeket a Gigantiumba, ahol megnézhetik a mérkőzést, átélhetik a hangulatot.
Emellett a 10-14 éves korosztály edzője nálunk vesz részt rendszeresen továbbképzésen, amelynek a vezetése például az én egyik feladatom. Segítünk nekik abban, hogy a lehető legjobb fizikai és technikai képzést adják a fiataloknak. Ez kiemelt fontosságú téma, hiszen több mint 800 gyerek edz itt a környéken, de természetesen nem tud mindegyikükkel egy ember foglalkozni. Az edzőiknek viszont tudunk továbbképzést, segítséget adni, amellyel a saját ismereteiket is növelhetjük, illetve erősíthetjük a klubok közötti kapcsolatokat.
handball.hu: Ha ez a sok gyerek ellátogat a Gigantiumba, hogyan lehet őket lekötni a meccsen kívüli időszakban?
Jan Larsen: Van egy "dühöngőszerű", elkülönített játszótér, egyfajta "ugráló". Itt az ifjúsági játékosaink vigyáznak rájuk, játszanak, beszélgetnek velük. Ezzel is erősítjük a gyerekek kötődését a klubhoz és a jövő potenciális sztárjaihoz. A fiatal kézilabdázók mellett nagyon sok önkéntes is dolgozik nekünk. Egy-egy meccsnapon több mint 100 önkéntes segíti a munkánkat, akik általában a partnerkluboktól érkeznek. Bár fizetést nem kapnak, de támogatjuk őket anyagilag bizonyos összeggel, amelyet az egyesületük céljaira fordítanak.
Jan Larsen: Természetesen, sőt már el is kezdtük. A Lunde-ikrek korábbi csapatával, a Vaag Vipers-szel máris szoros a kapcsolatunk, a szakmai stábjuk részt vesz a továbbképzéseinken. Az utánpótlás terén is együttműködnek velünk. Ilyen kooperációt más külföldi, például magyar csapatokkal is el tudnék képzelni. A gyerekcsapatunk látogatást tehetne valamelyik magyar csapat fiataljainál, meccseket játszhatnának és megismerkednének egymással. Személyesen találkozva a klubok vezetőivel, biztosak lehetnénk abban, hogy jól gondját viselik a gyerekeknek, és ők is nyugodtak lehetnének, hogy mi is mindent megadunk az övéiknek, ha hozzánk látogatnak, mondjuk, egy hétre. A koncepciónk következő lépése éppen az, hogy kiterjesszük az ilyen együttműködést az európai csapatokra. Sőt, a kontinensen túlra is igyekszünk eljutni, hiszen Brazíliában már el is kezdtük a kapcsolatok kiépítését. Hatalmas ország, rengeteg tehetséges fiatallal, és sportorientált emberekkel.
handball.hu: Azt tapasztaltuk, hogy Dániában nyíltan beszélnek a klubok anyagi helyzetéről, bevételi forrásairól, kiadásairól is. Üzleti vállalkozásként milyen az Aalborg DH helyzete?
Jan Larsen: Egy vállalkozás indításakor természetes, hogy több a kiadás, nagy összegeket kell befektetni. Ehhez képest tavaly már sikerült az évet nullszaldó körüli, minimális nyereséggel zárni. Természetesen igyekszünk nagyon körültekintően gazdálkodni, hiszen tartalékot is kell képeznünk az esetleges nehezebb időszakokra.
Jan Larsen: A hosszú távú célkitűzésünk az, hogy 3-4 éven belül meg kell nyernünk a dán bajnokságot. Ezért az igazolásoknál a fiatalabb játékosokat helyezzük előtérbe, akikkel ez a cél megvalósítható. A harminc év fölötti játékosokkal már nem igazán tervezünk hosszabb távon, hanem megköszönjük az addig végzett munkájukat. Mindig teljesítjük a szerződésben foglalt kötelezettségeinket a kézilabdázók felé, és ha lejár a szerződés, elválnak útjaink. Az életkor mellett a másik szempont az, hogy minél több dán játékost, ezen belül is környékbelit igyekszünk alkalmazni, akik a velünk kapcsolatban álló 40 klub valamelyikéből kerülnek hozzánk. Persze, tudomásul kell venni, hogy tisztán helyi erőkkel egyetlen csapat sem nyerheti meg a bajnokságot, mert a versenytársaink szinte az egész világ kézilabda közösségeiből válogatnak. Nekünk is kell külföldről és a többi dán élklubtól is igazolnunk. Szívesen látjuk a légiósokat, köztük a magyar játékosokat is, de természetes, hogy a helyi közösségek inkább a közülük kikerülő kézilabdázókra kíváncsiak, akiket még inkább magukénak érezhetnek. A 16 éves korosztályban jelenleg a miénk a legjobb csapat Dániában, és igyekszünk majd közülük a lehető legtöbbet beépíteni a csapatba. Támogatjuk őket a tanulásban is, illetve a jelenlegi felnőtt játékosaink is foglalkoznak velük. Ez része a munkájuknak és a szerződéses kötelezettségeiknek, hiszen vissza kell adniuk valamennyit annak a sportágnak, amely az ünnepelt sztárságig eljuttatta őket. Soha nem szabad elfelejteniük, hogy mit köszönhetnek a kézilabdának, és hogy a rajongás ellenére ők is ugyanolyan emberek, mint Ön vagy én. Nagyon fontos a szerénység és a sportág, a közeg iránti alázat. Ha azt mondjuk nekik, hogy szedjék fel a szemetet, akkor azt is el kell végezniük, de persze az a legjobb, ha ezt egyáltalán nem is kell szóvá tenni, hiszen maguktól is megteszik. Ezek a játékosok példaképek a fiatalok számára, és úgy is viselkednek. Ezt várjuk el tőlük a szerződésben is garantált magas fizetésért cserébe.
handball.hu: Ez a magas fizetés bizonyára sok játékost vonz...
Jan Larsen: Igen, egyértelműen. Néha már olyan hangokat is hallani, hogy bárhol is játszik egy kézilabdázó, tulajdonképpen az adott klub csak egy állomás az Aalborgba vezető útján. Nekünk viszont ez egyáltalán nem érdekünk. Nem akarunk begyűjteni minden jó játékost, mert akkor érdektelenné válna a bajnokság. Tudomásul kell vennünk, hogy a nézők magas színvonalú, kiélezett csatákat, utolsó pillanatig nyílt küzdelmet akarnak látni. Nem az akarják, hogy egyetlen csapat laposra verje az összes többit minden meccsen. Mivel nekünk a nézettség ugyanolyan fontos, mint az eredményesség, ezért az a jól felfogott érdekünk, hogy ne gyengítsük a vetélytársainkat.
A témában továbbiakat, valamint két dániai légiós, Farkas Ágnes és Siti Eszter ottani életéről szóló riportot a SztárSport jövő heti számában olvashatnak.
handball.hu (joos)