handball.hu: Mire gondoltál, mikor megtudtad, hogy újra tagja lehetsz a válogatottnak?
Vérten Orsolya: Természetesen nagyon örültem, hogy én is lehetőséget kaptam, szeretnék is élni vele. Be szeretném bizonyítani, hogy hosszú távon is lehet rám számítani, még olyan kemény ellenfelekkel szemben is, mint a dán válogatott, és a teljesítményemmel szeretném stabilizálni a helyemet a keretben.

handball.hu: A dánok ellen most következő tét nélküli, de nagy presztízsértékű meccseken a balszélső poszt feladatait Kenyeres Fannival, a Cornexi játékosával fogjátok megoldani. Ha jól tudom, nem ez az első alkalom, hogy egy csapatban szerepeltek...
Vérten: Így van, korábban a Vasasban sokáig játszottunk együtt, egymást váltva is, és úgy is, hogy egyszerre voltunk a pályán. Sosem volt közöttünk egészségtelen rivalizálás, mindig jól megértettük egymást, biztos vagyok benne, hogy most is így lesz.

handball.hu: Hogyan készülsz lelkiekben a válogatott összetartására?
Vérten: Nekünk, győrieknek most könnyebb lesz, hiszen többen is meghívót kaptunk egyszerre, tehát lesznek ismerősök. De a dániai Eb-n már Siti Esztivel is együtt voltunk például... A szakvezetők közül Zsiga Gyulát jól ismerem, hiszen a Vasasban évekig volt az edzőm. Ő egy fanatikus, maximalista szakember, aki mindig a legmagasabb célt akarja elérni. Amennyire ismerem, Németh András is ilyen. Úgyhogy nagy várakozással tekintek a közös munka elé...

handball.hu: A jelenlegi csapatod előtt csak a Vasasban szerepeltél. Hogyan emlékszel vissza azokra az évekre?
Vérten: Rengeteget köszönhetek a Vasasnak, hiszen szinte felnőtt koromig ott edződtem, a kézilabdát elsősorban ott tanultam. Az edzőnk, Zsiga Gyula sokat foglalkozott velünk, a szakmai fejlődésem szempontjából rengeteget jelentett ez az időszak.

handball.hu: Akkor még nem balszélsőt játszottál, ugye?
Vérten: De igen, játszottam balszélsőt is időnként, de irányítót is, és védekezésben sokat szerepeltem több poszton is. Az ifiben főleg irányítót játszottam, de amikor Zsiga Gyulánál a Vasasban felkerültem a felnőtt csapathoz, ott már többször játszottam a szélen. Véglegesen akkor lett belőlem balszélső, amikor Győrbe kerültem. Az előző edzőnk, Vura József mindig ezen a poszton szerepeltetett. Amióta Róth Kálmán az edzőnk, azóta időnként irányítót is játszom.

handball.hu: Melyik posztot szeretted vagy szereted a legjobban?
Vérten: Nehéz kérdés, mert mindegyiknek megvan a maga szépsége. Az biztos, hogy szeretek középen is játszani, mert lehet tenni-venni a labdát, illetve onnan jól lehet a falba való betöréseket indítani. De a szélső posztot is szeretem, bár van egy kis hátránya: időnként nem kap az ember labdát... (nevet)

handball.hu: Szerinted mik az erényeid, illetve hibáid a pályán?
Vérten: Azt hiszem, a cselezőkészségem elég jó. Kálmán mindig azt szokta kérni tőlem, amikor beküld középre, hogy próbáljak minél többet cselezni, betörni a falba. Azt viszont nem kéri, hogy próbáljak irányítóból átlőni. Nem is véletlenül, mert ebben, azaz az átlövésekben sokat kellene fejlődnöm. A balszélső poszton pedig mindenben javulnom kell még. Nem akarok egysíkú maradni, igyekszem a szélsőjáték minden elemét gyakorolni. Az egyéni képzés keretében a szélső lövéseket gyakorlom a legtöbbet, főleg azt, hogy különböző ütemekben lőjek.

handball.hu: Védekezni viszont nem a szélső poszton szoktál, hanem eggyel beljebb, azaz bal 2-ben. Nem volt szokatlan, amikor ezt kérte az edződ?
Vérten: Nem, mert korábban a Vasasban is védekeztem bal 2-t, sőt időnként jobb kettőt is. Egyszer meg is vertük az akkori Győrt, ami nekünk óriási siker volt abban az időben.

handball.hu: Amikor Budapestről Győrbe kerültél, akkor szakmailag egyértelműen előreléptél, hiszen EHF-kupadöntős csapatban kellett bizonyítanod. Teljesültek a várakozásaid?
Vérten: Igen, mindenképpen. Nagyon jó csapathoz kerültem, ahol kiváló közösség alakult ki, és a szakmai célok is magasak. Emellett megkedveltem a várost is, szeretek itt élni. Most már úgy gondolok rá, mint otthonra. Ha Budapesten vagyok, és azt mondom, "hazamegyek" akkor már Győr jut az eszembe. Ha viszont itt vagyok Győrben, akkor az "otthon" szóra Budapest ugrik be. Szakmai téren az idei bajnokságban van esélyünk arra, hogy elsők legyünk. Nagyon nehéz lesz, hiszen a Dunaferr is erre pályázik, és persze a Fradi sem fogja feladni, de elérhetőnek tartom a célunkat, ha mindent beleadunk.

handball.hu: Van valamilyen kabalád, vagy babonád a meccs előtt?
Vérten: Igen, régebben az volt, hogy zenét hallgattam előtte, most meg az, hogy kifestem a szemem. Ha hazai meccset játszunk, akkor át szoktam lépni a padot, amikor mondják a nevemet. Persze, vannak a csapatnak közös kabalái is, például, hogy mindig ugyanabban a sorrendben futunk be a pályára az öltözőből. Már előre keressük egymást, hogy ki, ki után következik. Részben a mezszámok alapján jött létre ez a sorrend, meg egyszerűen így alakult. Most már rossz érzés lenne másképp csinálni.

handball.hu: Egy profi kézilabdázó élete sem csak sportból áll. Úgy tudom, hogy az edzések mellett főiskolára is jársz...
Vérten: Igen, tanítóképzőbe járok. Régebben gyógytestnevelő szakra jártam, de akkor nem lehetett összeegyeztetni a kézilabdával, mert nem tudtam eljutni egy-egy vizsgára. De továbbra is érdekel a gyógytestnevelés, úgyhogy ha meglesz a tanítói diplomám, akkor szeretném azt is elvégezni. A tanítóképző viszont itt van Győrben, így elég sokat be tudok járni, és valószínűleg nem kell majd a tanulmányaimat megszakítani.

handball.hu: Mi a terved ezzel a diplomával?
Vérten: Érdekel a tanítás, és szeretek gyerekekkel foglalkozni, könnyen el tudnám magam tanító néniként képzelni. Ha pedig utána lesz időm és lehetőségem elvégezni a gyógytestnevelői szakot, azon a területen is szívesen dolgoznék a kézilabda-pályafutásom után.

handball.hu: Ez most kicsit meglep, mert általában a sportolók igyekeznek az üzleti életben érvényesülni az aktív sportkarrierjük után...
Vérten: Nekem biztos nem menne. Nem tudom magam divatáru-nagykereskedőként elképzelni. Nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá.

handball.hu: Arra gondoltál már, hogy külföldön kipróbáld magad?
Vérten: Igen. Érdekes lehet egy teljesen új környezetben, más elvárásrendszerben megpróbálni érvényesülni. Persze, ott is magas teljesítményt várnak a játékosoktól, hiszen pl. Dániában, vagy akár Németországban is a világ élvonalába tartozó kézilabdázók játszanak. Valahogy mégis mások a körülmények. Napi egy edzés mellett tanulnak, vagy dolgoznak, ami meglepő az itthoni viszonyokhoz képest.

handball.hu: Mivel töltöd a szabadidődet? Már amennyi marad a kézilabda és a fősuli mellett...
Vérten: A kutyasétáltatás az egyik fő programom. Van egy mopsz fajtájú kutyám, Dia, akinek természetesen a rendelkezésére kell állnom, ahogy egy jó gazdinak illik. Olvasni is szeretek. El szoktunk néha járni a csapattársaimmal kávézni vagy teázni. Van egy teaház, amit szeretünk, és időnként együtt elmegyünk oda. Ha úgy adódik, diszkóba is elmegyünk néha együtt, és olyankor nagyokat bulizunk.

handball.hu: Kikkel jársz össze leggyakrabban, illetve kikhez állsz a legközelebb akár a csapatodból, akár általában a magyar kézilabdaéletből?
Vérten: Juhász Gabi és Ana Djokic a legközelebbi barátnőim, de sokszor jövünk össze Görbéékkel is. Persze, a többiekkel is jól kijövök. De nagyon jóban vagyok Lovász Zsuzsival is, csak most vele ritkábban tudunk találkozni.

handball.hu (joos)