FMH: Jól érzi magát Fehérváron, illetve a csapatnál?
Sugár Tímea: Köszönöm a kérdést, amire a válaszom: igen. Azt kaptam, amit vártam, de a szerződésem még nem járt le, így majd akkor tudok igazán bővebb választ adni. De egyelőre pozitívan tudok nyilatkozni ebben a témában.

FMH: Nem csodálom, hiszen például a szurkolók máris sztárként kezelik. Elég, ha csak a Byaasen elleni találkozóra gondolok, amikor kórusban éltették önt...
Sugár: Úgy vélem, hogy a mai Magyarországon a sztárság fogalma egy kissé elcsépelt dolog. Nem hiszem, hogy én igazán sztár lennék. Persze, ami a mérkőzés után történt, az mindennél többet ér. Ezért csinálja az ember, ezért is sportol. Lelkileg nagyon sok pluszt ad az, hogy szeretik, hogy fontos a nézőknek és a csapatnak. Ha valakit dicsérnek, az nagyon jó dolog.

FMH: Számomra feltűnt, hogy a norvégok elleni visszavágó után láttam először igazán felszabadultan nevetni, s az is, hogy Sugár Tímea általában egy komoly nő benyomását kelti.
Sugár: Ezzel nem vitatkozom, hiszen valóban komolynak tűnhet a rólam alkotott külső benyomás, de úgy is élem az életemet. Számomra a kézilabda nagy örömöt okoz, és felszabadulttá tesz. Vallom, hogy az élet minden pillanatát úgy kell megélni, hogy boldoggá tegyen. Nekem az is öröm, hogy itt lehetek Fehérváron, s itt próbálom boldoggá tenni az életemet. Egyébként alapvetően komoly beállítottságú vagyok, de azért bennem is munkálkodik a gyermeki énem. Baráti társaságban teljesen nyitott az ember, így a magaméban én is hülyéskedek, s előfordul, hogy elengedem magamat.

FMH: Nehéz, vagy könnyű Sugár Tímea társaságába férkőzni?
Sugár: Nehéz, de akit egyszer elfogadok, az ott is marad, azt onnan nem engedem el. A jelenlegi társaságomat őszinte barátság fűzi össze, s ilyen barátságok általában nehezen születnek. Már egy is nagyon jó dolog az ember életében, de nekem több is van.

FMH: Fehérváron is?
Sugár: Itt folyamatban van, de még nem tudom, hogy őszinte baráttá válhat-e valaki. Az viszont tény, hogy a csapaton belül és körülötte baráti a légkör.

FMH: Maradjunk még a komolyságnál, hiszen azt olvastam önről, hogy Márai Sándor az egyik kedvenc írója.
Sugár: Így igaz, s a Gyertyák csonkig égnek az egyik kedvenc olvasmányom. Nagyon szeretem az írásait, azt az egészet, amit és ahogy leír. Nehéz ezt megfogalmazni, csak ahogy olvassa az ember, akkor döbben rá: ez és ez tényleg így van az életben. Aztán később is gyakran az eszembe jutnak Márai sorai. Egyébként megjelent egy irodalmi sorozat, amelyben a régi és fontos könyvek ismét megjelentek. A régebbi korok legkiemelkedőbb műveit adták ki, s elterveztem, hogy elolvasom őket, mert kellenek a műveltségemhez. Élvezem az olvasást, ami nekem sok pluszt ad.

FMH: Ha nem tabu, akkor más vizekre eveznék, a magánélet területére. Ugye, hajadon?
Sugár: Igen, még a keresési fázisban vagyok. Mielőtt megkérdezné, ezzel kapcsolatban nincs kialakult ideálom, hogy milyen legyen az illető. Számomra az a fontos, hogy valami megfogjon benne, de ezt most nem lehet mihez kötni. S ha kérhetem, ez legyen bőven elég a magánéletemből.

FMH: A szüleire rákérdezhetek? Már csak azért is, mert pécsi létük ellenére, szinte valamennyi fehérvári mérkőzésen helyet foglalnak a lelátón.
Sugár: És szurkolnak nekem, ami számukra és számomra is nagyon fontos dolog. Nagyon szeretem a szüleimet, akik nagyon fontosak számomra. Általában dicsérnek, s ezzel a hájamat kenegetik. Apukám korábban kosárlabdázott, de a családban az anyai nagypapám volt nagy sportoló, ebben a tekintetben rá hasonlítok. Nagyon jó tornász, majd futballista volt. Ő látta és megtapasztalta, hogy milyen az élsport, s ezért is tiltották meg nekem. A sors viszont úgy hozta, hogy végül is élsportoló lettem. Ami rendelve van az embernek, az elkerülhetetlen.

FMH: Érdekel a dolog, vallásos?
Sugár: Római katolikus vagyok, de a hitet magamban gyakorolom. Azt vallom, hogy minden embernek kell egy kapaszkodó, de azt, hogy minek is nevezi, emberfüggő dolog. Van, aki egy tárgyban hisz, van, aki másban. A hitem nekem is segített már. Kialakítottam magamban valamit, amiben én hiszek, s az életemben ez állandóan jelen van, de csak szerényen. Ezer tervem van, de ezek folyamatosan megújulnak. Tervezek közelre, s próbálom ezeket teljes mértékben megvalósítani, míg a távlati elképzelések állandóan változnak. Így például két éve még nem gondoltam arra, hogy a fehérvári csapat játékosa leszek, aztán így alakult a sorsom.

FMH: És a jövőbeni civil élete?
Sugár: A szüleim arra inspiráltak, hogy tanuljak, hogy később majd széles palettáról tudjak választani. Így elvégeztem a közgazdasági szakközépiskolát (s könyvelő, statisztikus és tervező is lehetek), majd a Tanárképző Főiskolán a testnevelési szakot. Még nem tudom, hogy végül melyik lesz majd a befutó, de még van időm felkészülni.

FMH: Bántották már az életében?
Sugár: Természetesen engemet is meg lehet bántani, hiszen gondolkodó és érző lélek vagyok. Így aztán volt már részem benne, mint bárki másnak, s olyan is volt, ami mély nyomott hagyott maga után. Ugyanakkor vallom, ha ezek kimaradnának az életemből, akkor nem olyan lennék, mint amilyen vagyok. S azt is tudom, ha szándékosan nem is, de biztos, hogy én is bántottam már meg valakit.

FMH: Most ismét behívták a válogatottba. Ez elégtételt jelent az Eb-ről való kimaradása miatt?
Sugár: Nem hiszem, hogy ezt elégtételnek kell venni, s én nem is veszem annak. Eddig is válogatott voltam, s mindenfajta egoizmus nélkül mondhatom, hogy válogatott szintű játékos vagyok. Eddig hetvenhárom alkalommal ölthettem magamra a címeres mezt, Európa-bajnok vagyok, világbajnoki ezüstérmes, védtem már Bajnokok Ligája döntőben, magyar bajnoki címek és Magyar Kupa győzelmek vannak a tarsolyomban. Bármi is történt, én mindig a tudásom legjavát adtam és adom.

forrás: Fejér Megyei Hírlap (Matók János)