méghozzá a Dunaferr oldalán az édesapa, a Spartacusnál pedig fia, ifjabb Kiss Szilárd.

eredmény, Magyar Bajnokság 17. forduló

Bp. Kőbányai Spartacus - Dunaferr NK SE 23-32 (7-16)
Kőér utca, 400 néző
Játékvezetők: Pech Katalin, Vágvölgyi Mária
gól: Viglási 7/3, Nagy A. 1, Halma 1, Veszeli 5/2, Borkowska 3, Pőcze 1, Gálhidi 2, Szucsányszki 2, Szamosi 1/ illetve Ferling 7/2, Balogh 1, Pálffy 2, Németh 7, Fauszt 1, Pigniczki 3/1, Kindl 6, Trufán 1, Vincze 4.
Edzők: ifj. Kiss Szilárd, illetve Kiss Szilárd
kiállítás: 6, illetve 12 perc.

Csordultig megtelt szerda este a Kőbányai Spartacus nézőtere, mely a Kőér utcai sportcsarnok esetében 400 főt jelent. A hangulatra tehát nem lehetett panasz, hiszen a maroknyi újvárosi szurkoló - alaposan megfogyatkozott - kedvenceit a mérkőzés elejétől a végéig buzdította. A sérültek közül Németh Helga ma már pályára lépett, és nem is akármilyen teljesítményt nyújtva hét gólt szerzett, ám Nagy Ivett és Bohus Beáta csak a pálya széléről szoríthatott a Dunaferrnek. Bojana Radulovics el sem utazhatott társaival a fővárosba, mivel orvosi vizsgálat várt rá Dunaújvárosban. A nagyhírű együttes győzelmét azonban így sem veszélyeztette semmi, hiszen Pálinger védéseinek, valamint Kindl és Németh góljainak köszönhetően végig meggyőző fölényben játszva hozták a kötelező győzelmet.

A találkozó után Kiss Szilárdnál kíváncsiskodtunk, vajon milyen érzés együttesét éppen a fia vezette csapat ellen irányítani:

Kiss Szilárd: Ebben nincs semmi különleges, hiszen a fiam már két éves korában velem járt ki edzésre, ráadásul a Fotexben elég sok ideig edzősködtünk együtt. Arra is volt már példa, hogy egymás csapatai ellen játszottunk, bár nem női vonalon, hanem - ha jól emlékszem - én a Balatonfüred edzője voltam, ő pedig a Rév csapatát irányította, méghozzá NBI/B-ben.

handball.hu: Elképzelhető, hogy valamikor ismét együtt edzősködnek majd?
Kiss: Sokáig együtt dolgoztunk, de pár éve úgy gondoltam, hogy a fiamnak önálló munkát kellene vállalnia, ezért váltunk szét, de szerintem helyesen döntöttem. Akkor ő idekerült Budapestre, és most jól érzi magát itt, önállóan, saját elképzelései szerint dolgozik, és amit a közös munkánk alatt tanult, azt is felhasználja.

handball.hu: Amikor összejön a család, akkor bizonyára hamar a szakmára terelődik a szó...
Kiss: Ha ketten beszélgetünk, egyfolytában szakmázunk. Ha a többi gyerekem is ott van, akkor csak úgy 30 százalékban. A Szpariról még nem sokat diskuráltunk, hiszen nem olyan rég dolgozik Kőbányán, inkább a kézilabdáról általánosságban beszélgetünk.

handball.hu: Mindenesetre a mai találkozón kétség se férhetett hozzá, melyik a jobb csapat...
Kiss: Komolyan készültünk a mérkőzésre, hiszen elég jó hírek előzték meg a Spartacust: a Ferencvárossal pár napja jó iramú mérkőzést játszottak. Ráadásul, mivel nálunk sok a sérült, valóban komolyan kellett vennünk a meccset. Szerencsére a találkozó elején több gólos előnyt szereztünk, ezután már csak az volt a kérdés, hogy mennyi lesz a végeredmény. Annak nagyon örülök, hogy játékosaim még akkor is komolyan vették a mérkőzést, mikor már elég nagy előnyt szereztünk. Az is fontos, hogy ismét lehetőséget adhattam a fiatalabb játékosaimnak.

handball.hu: Nem is olyan sokára negyeddöntőt játszanak a Bajnokok Ligájában. Vajon a most sérültek is pályára léphetnek akkor?
Kiss: Számításaim szerint a rendelkezésünkre álló legteljesebb csapattal állunk majd fel. A sérültjeinknek nem csak fizikálisan, hanem az edzéseket tekintve is utol kell érniük a többieket. Radulovics például agyrázkódása miatt már másfél hete nem edzett, ez mindenképp visszaveti. Az ő esetében szerencse, hogy elég hamar képes a regenerálódásra. Bohus holnap már futóedzést végez, és Nagy Ivett is nemsokára velünk készülhet. Tehát, bízom benne, hogy teljes csapatunk lesz.

handball.hu: Ön is úgy gondolja, hogyha a Dunaferr a Viborgon képes túljutni, akkor BL-győztesnek mondhatja magát?
Kiss: A legjobb nyolc között egyik csapat erősebb, mint a másik. Bármelyikük lehet első, de bármelyikük ki is eshet. Talán még innen is kiemelkedik a Viborg, amely szerintem a legerősebb együttes. De ezen nem problémázunk, már csak azzal foglalkozunk, hogy hogyan tudnánk őket legyőzni és továbbjutni. Vegyesek az érzelmeim: egyrészről azt mondom, hogy képesek vagyunk továbbjutni, de van bennem egy olyan érzés is, hogy nagyon nehéz lesz. Ha most teljes lenne a csapatunk, 50 százalék esélyt adnék magunknak a legjobb négybe kerülésre, de így nem merek jósolni. Ráadásul a visszavágót idegenben játsszuk...

handball.hu (bee)