"Utólag siker a bronzérem"
2005. január 4. 11:36
A Hajdú-Bihari Napló interjút készített a 2004-es esztendő legjobb magyar női kézilabdázójával, a válogatott és a Dunaferr elsőszámú hálóőrével, Pálinger Katalinnal, aki a Loki ellenfeleként tér vissza szerdán Debrecenbe.
Pálinger Katalin: Szegeden vettem részt a kézilabdagálán, és ott töltöttem barátaimmal, sporttársaimmal a szilvesztert. Szó mi szó, alaposan elfáradtam az évvégére, ráadásul január 2-án már edzettünk, mivel csapatommal, a Dunaferrel készülünk a Loki elleni kupameccsre.
Napló: Milyen emlékek fűzik Debrecenhez?
Pálinger: Győrben töltöttem a diákéveimet, ahol jó kis csapatunk volt, és a debreceni Hunyadival vívtunk nagy csatákat az országos diákolimpiai döntőkben. Hol ők, hol pedig mi kerekedtünk felül. Később klubszinten is kiélezett küzdelemre számíthattunk a cívisvárosban, hiszen a Loki az ország élvonalához tartozik. No meg ott van az irigylésre méltó közönsége, mely szárnyakat képes adni kedvenceinek. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a debreceniek nagyszerű szurkológárdájának az Európa-bajnokságon tanúsított fergeteges buzdításukért.
Napló: Eljönne-e Debrecenbe játszani?
Pálinger: Semmi sem lehetetlen. Egy jó együttesnek szívesen lennék tagja, amennyiben a feltételek megfelelőek lennének számomra. Maga a város is tetszik, midig jól érzem ott magam játékosként és magánemberként egyaránt.
Napló: Eseménydús évet zárt 2004-ben. Milyennek értékeli?
Pálinger: Válogatott mérlegünket sikeresebbre terveztük. Az olimpiai szereplés egyértelmű csalódásként értékelhető. Az Európa-bajnokságon szerettünk volna javítani, de az sem az elképzeléseknek megfelelőn jött össze. Utólag azt mondom: a bronzérem sikerként könyvelhető el. Egyénileg nyilvánvalóan örömmel tölt el, hogy 2003 után ismét nekem ítélték az év játékosa kitüntető címet. No meg Farkas Ági válogatottbeli visszavonulása után csapattársaim engem választottak meg csapatkapitánynak. Ezt nagy felelősséggel élem meg, és itt is megpróbálom a maximumot kihozni magamból. Fő feladatom kapocsnak lenni a játékostársak és az edző között.
Napló: Mennyire viselték meg magánéletének változásai?
Pálinger: Ocskay Gábor jégkorongozóval két és féléves együttlét után szakítottunk. Ez az én döntésem volt, miután úgy éreztem, kihűlt a szerelmünk. Szép emlékként őrzöm meg életemben a kapcsolatot, de most már vége, és igazából nem is várom a nagy Őt, jön az magától is, legalábbis remélem.
Napló: Melegítőben is jól fest, de hogyan érzi magát nőiesebb "szerkóban"?
Pálinger: Sokkal jobban, mint az XL-es melegítőmben. Szeretek alkalomhoz megfelelő öltözéket választani, és ráadásul ilyenkor sok pozitív visszajelzést is kapok. Ez arra ösztönöz, hogy igenis fordítsak kellő figyelmet a pályán kívüli megjelenésemre.
Napló: Közeledik a kapusok "érett" korához. Tervez-e váltást karrierjében?
Pálinger: Jelenleg főiskolai kommunikációs szakra iratkoztam be, de nem tudom, hogyan leszek képes összeegyeztetni tanulmányaimat a sporttal. Angolul jól beszélek, ezért az is megfordult a fejemben, hogy talán inkább még egy nyelvet kellene felvennem, hiszen ha külföldön akarom pályafutásom folytatni, erre nagy szükségem lesz. Azt még nem döntöttem el, hogy jó csapatot válasszak, vagy inkább gyengébbet, ahol viszont jól érzem magam és lazíthatok egy kicsit. Azt hiszem, ennek eldöntése még várathat magára, mert Magyarországon vannak még teendőim.
Forrás: Hajdú-Bihari Napló