Farkas: "Örülök, hogy nem döcög a szekér!"
2004. augusztus 17. 19:21 © handball.hu
Válogatottunk kedd délután letudta második "felhozó" mérkőzését, s a görögök elleni találkozó lefújása után két órával az együttes csapatkapitánya, Farkas Ágnes - McDonalds-os vacsoráját fogyasztva - adott hangulatos helyzetértékelést az elmúlt napok tapasztalatairól a handball.hu-nak.
Farkas Ági: Az igazat megvallva, Sydneyben jobb volt. Nem túl változatos a kínálat, s ami van, az vagy sótlan, vagy túlfűszerezett... Egyébként nincs okunk fanyalogni, minden más kitűnő, egy nagyon jól szervezett olimpia szereplői vagyunk.
handball.hu: S remélhetőleg főszereplői... Egyelőre azonban csak a "felhozó" mérkőzéseken vagytok túl.
Farkas Ági: Így van, de ez nem is baj. És örülök, hogy az eddigi két találkozó egyikén sem döcögött a szekér. A mai, görögök elleni találkozón különösen megmutattuk, hogy tudunk futni. Én személy szerint sajnálom, hogy most három nap pihenő következik, ez a hosszú pauza csak arra jó, hogy megtörje a lendületet, és elaltassa a népet.
handball.hu: A nagy pihenésben jut időtök belenézni egy-egy másik sportág versenyeibe?
Farkas Ági: Persze. Ma este például megyünk csorgatni a nyálunkat a férfi vízilabdázók horvátok elleni meccsére.
handball.hu: A lehetséges ellenfeleitek mérkőzéseit is figyelemmel követitek?
Farkas Ági: A szervezőknek köszönhetően, egy kézilabdás televíziós csatornán lehetőségünk van valamennyi találkozót megnézni. Láttuk természetesen a dán-franciát is.
handball.hu: Mit szóltál a dánok nyitányához?
Farkas Ági: Iszonyúan pörögtek, az biztos! Néhány dán játékossal beszélgettem is a meccsükről, akik bevallották, hogy maguk sem értik, hogyan tudtak ilyen lehengerlően kézilabdázni. Végül megegyeztünk abban, hogy ez mégis csak egy olimpia, ahol az ember adrenalin-szintje magasabb a más versenyeken megszokottnál. S ez extra teljesítményhez segítheti a csapatokat.
handball.hu: Mi volt az eddigi legnagyobb személyes athéni élményed?
Farkas Ági: Nagyon meglepődtem, amikor egy német sportoló jött velem szembe, akivel egykor együtt sportoltam, s akivel utoljára tíz éve, Dortmundban találkoztam. Akkoriban még ő is a kézilabdában volt érdekelt, most pedig 100 méteres gátfutásban kvalifikálta magát! Az eset engem is elgondolkodtatott: lehet, hogy ha sportágat váltok, még a pekingi játékokat is megcélozhatom?!
handball.hu